— Mi a baj ezzel a várossal?

— Ha ebből indulunk ki, azt jelenti, elfogadjuk, hogy baj van ezzel a várossal. Szerintem minden várossal eleve baj van. Nem azért, mert minden város önmagában hordozza ezt, hanem mert mindegyik változik, fejlődik, terjeszkedik. Ez a változás pedig folyamatos. Itt vannak például az olyan országvárosok, mint Tokió, Mexikóváros több mint nyolcmilliós lakossággal. Ilyen szempontból nekünk szerencsénk van, mert Sepsiszentgyörgy átfogható és kezelhető város.

— Tehát Szentgyörgyön könnyebb megoldani a problémákat, mint a nagyobb városok esetében?

— Léptékkülönbség van a kettő között. Amikor a város bajainak orvoslásáról beszélünk, azokat az eltolódásokat kell figyelembe vennünk, amelyek egy város spontán fejlődése és a megtervezhető, ellenőrizhető, irányítható fejlődés között jönnek létre. Én nem vagyok túlságosan borúlátó, úgy gondolom, hogy Szentgyörgy még mindig egy lakható város, annak ellenére, hogy megjelennek más városok problémái, túl sok autó, túl kevés parkolóhely, az egyensúly hiánya az autó- és gyalogosforgalom között, a különböző funkciók háttérbe szorulása a különféle érdekszférák előretörése nyomán. De ezek szinte elkerülhetetlenek. Damokos Csaba ezzel kapcsolatban mondott egy érdekes dolgot a multidiszciplináris szakértői csoport létrehozásáról. Tulajdonképpen azonban bárki érdemben beleszólhat, hiszen mindannyian itt lakunk. A gond az, hogy az összetett problémákra csak összetett, komplex, ugyanakkor mindig csak részleges megoldások dolgozhatók ki. És mindez nem csak városkép kérdése. Bebizonyosodott például, hogy ha jól szervezett egy város köztisztasága, rendszeresen és alaposan takarítanak, azok is visszafogják magukat, akik szemetelnek. És ez egy még viszonylag kontrollálható feladat. Az igazán bonyolult problémák jóval szerteágazóbbak.

Zöld hálózat a városban

— Azokat hogyan lehet megoldani?

— Erre alapfeltétel a nagyon jól átgondolt és kidolgozott városrendezési terv. Sajnos, a romániai városrendezési-tervezési gyakorlat jócskán lemaradt, amennyiben még mindig túlnyomóan technikai feladatként fogjuk fel a városrendezést. Ezzel szemben arról van szó, hogy elképzeljük, milyen várost szeretnénk: mi, lakók, szakma, önkormányzat, különböző kritériumok alapján szerveződő közösségek. Ezek az elképzelések különböznek egymástól. A jó városrendezési terv pedig összehangolja őket. A rendezési terv ugyan nagy általánosságokban dolgozik, ám egy-egy területen minimális, de pontos feltételeket, szabályokat rögzít. Például, hogy lehet-e tizenegy szintesnél magasabb épületet felhúzni. Ha nem lehet, miért nem, és mely övezetekben lehet kivételt tenni, milyen feltételek mellett? Vagy itt van Ószemerja és Ószentgyörgy esete. Festői, egyedi városrészek. Mi az, ami itt értéket képvisel? Mi az, amit meg lehet és meg kell őrizni anélkül, hogy lefagyasztanánk a mostani félfalusias állapotban? Ezek az épületek önmagukban ritkán képviselnek értéket, de ott van például a telkek beépítési százaléka, a parcellák léptéke, az épített tömegek arányai, ritmusa. Ezek olyan mérvadó elemek, amilyeneket meg lehet és meg kell határozni az általános városrendezési tervben (PUG). Vagy itt van a központ. Damokos Csaba, Zakariás Attila nagyon jó dolgokat mondott, jó ötletekkel állt elő, például a városmag-elképzeléssel. De beszélhetünk a parkosításról is. Én egyike vagyok azoknak, akik örülnek a forgalom közti zöld foltoknak, hiszen sokat használnak a városképnek, emellett szabályozzák a közlekedést, és egy csöpp oxigént is termelnek. A kertvárosok tapasztalatából merítve lehetne kidolgozni akár a városrendezési terven belül is egy várost keresztül-kasul szelő bicikli- és zöld hálózatot.

— Ez megvalósítható a jelenlegi építkezési tendenciák mellett?

— Nem tudom, van-e más, lényeges tendencia azon kívül, hogy általában a telkek túl nagy százaléka van beépítve, főleg az újgazdag-negyedekben. Azt hiszem, ezen a téren túl kevés szabályozás volt. Meglehetősen komikus észlelni, hogy a város hetvenes-nyolcvanas években épült tömbháznegyedeinek egyik legtöbbet szidott sajátosságát, a túlzott beépítést a mai, jórészt magánkezdeményezésű építkezés következetesen végigviszi. Rugalmas összehangolásra van szükség a magánérdek és a közérdek között.

— Kiket kellene bevonni a városrendezési terv kidolgozásába?

— A technikai minőség biztosításához a széles körű szakmát mindenképpen be kell vonni. De emellett szükség van közgazdászokra, szociológusokra, várostörténészekre. Be kell vonni a forgalomspecialistát, a parkolási szakembert. A szakterületeiket érintő témákról meg kell kérdezni az orvosokat, tanárokat, mindenkit. A vállalkozói kamarát. Az egyes városrészek esetében az ott lakókat.

— Mi a tapasztalata, nyitott erre a városvezetés?

— A városvezetés új, jelenleg, úgy tűnik, lesz igény erre a párbeszédre. Van még egy vesszőparipám: a tömegközlekedés, amely szerintem minősíthetetlen. Koszos, lassú, pontatlan, zsúfoltak a buszok, az is előfordul, hogy egyszerűen nem jönnek. El kellene dönteni: vagy ne legyen egyáltalán, jöjjenek magánvállalkozók, indítsanak kisbuszokat öt-tíz percenként minden szükséges irányba, vagy a városnak jókora befektetést kell eszközölnie. Ha nem akarjuk, hogy mindenki autóval járjon ide-oda, akkor kifogástalan tömegközlekedés és elég parkolóhely kell. Ezek kulcsproblémák a közlekedés szempontjából. Ehhez elmondok egy olyan példát, amely nem lesz túl népszerű: New York megapolisz Manhattan központi zónájában azért lehet ma is kényelmesen sétálni, mert félórás parkolás körülbelül húsz dollárba kerül. Az intézményeknek saját parkolóik vannak, a metró pedig éjjel-nappal közlekedik.

Oktatni a műemlékvédelmet

— Mit lehetne tenni a műemlékvédelem dolgában?

— Sepsiszentgyörgy nem gazdag műemlék épületekben, de a meglévők éppen attól válnak még értékesebbé, hogy kevés van belőlük. Ezért is jobban kellene vigyáznunk rájuk. A helyi műemlékvédelmi hivatalnál nincs hiány szakértelemben és odaadásban, ám kevés a törvényes eszköz a szabályozásra. Helyi szinten sokat lehetne tenni a feltételek javítására. Anyagilag is kellene motiválni a műemlék-tulajdonosokat épületeik gondozásában. Gondolok itt például mindenféle adócsökkentésre, ingyenes technikai tanácsadásra felújítás esetén. És akkor a tulajdonos saját zsebén is érzi, hogy a birtokában lévő műemlék az egész közösség számára értéket képvisel. Műemléket birtokolni nem csak nyűg lesz, hanem egyúttal presztízskérdés is. És nagyon fontos, hogy mindezt oktatni is kellene, az óvodától kezdődően. Nem látom, hogy ezt miért ne lehetne bevezetni már idén szeptembertől. Legtöbb műemlék-rongálási esetben ártatlan tudatlanságról van szó, amit lehet orvosolni, és erre van példa is. Finnországban Rauma fából épült óvárosát akarták lebontani a 70-es években, ám az ott lakók egyik napról a másikra rádöbbentek, hogy ezt nem akarják. Először csak átfestették házaikat, de már ettől is megszépült a régi városközpont. Ők ezt tanítják azóta már az óvodában, viszik a gyerekeket faragászatórákra. Ma mindenki szakértelemmel javítja-restaurálja saját házát.

— Hogyan lehetne javítani a városképen?

— Természetesen, az új építmények mindig is szükségesek. Itt két kategória létezik. Az egyik a már meglévő, viszonylag ,,fiatal" épületek, amelyek közül kevésről lehet elmondani, hogy szépíti a központot. Szorongva várom a Bodok Szálló felújításának eredményét, de ott van a régi postaépület is, amely már vagy tíz éve elhagyatott, romos. Vigyázva kellene ezeket kezelni, hogy a továbbiakban ne rontsák a városképet. A szakszervezetek művelődési háza fontos középületünk, egy sajátos építészeti divat terméke. Meglehetősen elhanyagolt kívül-belül. Azt kell eldönteni, hogy mint a korszakára jellemző épületet megtartjuk-e — szerintem ez lenne a kézenfekvő —, vagy pedig új ruhába öltöztetjük, mindenképpen rehabilitációra szorul. A tér rendezése ügyében egyetértek Damokos Csabával. A központi parknak kellene hogy egyfajta folytatása legyen, így az üzleteknek is jobb sorsa lesz, a kultúrközpont is vonzóbbá válhat. A másik kategória az új épületek, amelyeket ezután építenek. Ezek minősége, az adott környezetbe való beilleszkedése szavatolná a pozitív városképi szerepüket. Ezzel kapcsolatban Zakariás Attilával beszéltük, hogy szeretnénk, ha a házsor, amit a Bodok Szálló építésekor lebontottak — a néhai Bogdán-ház és a többi —, visszaépülne, ezáltal meghatározva a főtér manapság szétfolyó északi végét. Zakariás identikus visszaépítést szeretne. Én azt gondolom, az csak hozzávetőleges lehetne. Visszavarázsolni egy eltűnt épületet nem lehet. De visszaépülhetne a hajdanában sokat fényképezett Bogdán-ház díszes, városias homlokzata, mellette pedig újabbak állnának. Megmaradna a Bodok Szálló tere, de ez védett belső tér lenne, gyalogjáró-szinti átjárással. Így intimebb, hasznosíthatóbb lenne parkkal, sétányokkal, üldögélőkkel, sörözővel. A parkolót itt is a föld alá kell vinni.

— Mit lehet kezdeni az egyes tömbháznegyedekkel, mint például az Állomás negyed?

— Az Állomás negyeddel nincs semmi különös azon kívül, hogy a házak még szorosabban vannak egymás mellé zsúfolva, mint másutt. Elkezdődtek a pontszerű szigetelési munkálatok, amelyek hőgazdálkodás szempontjából fontosak. De nem hiszem, hogy hosszú távon ez megoldást jelentene. Nem vagyok próféta, de ha nem áll be egy alapvető változás a gazdasági tendenciákban, akkor senkit sem fognak kielégíteni az ehhez hasonló lakókörülmények. Való­színűleg középtávon a skandináv és angolszász mintájú icipici kertes ház, akár sorház lesz a mérvadó lakásforma.

— Rövid távú beavatkozással milyen látványos változásokat lehetne eszközölni a városban?

— A rövid távú beavatkozás egyenlő a kevés költséget igénylővel. De jó jelzés lenne, ha hirtelen friss lendületet adnának a köztisztaságnak. Ha városunk lakói egyik napról a másikra lényeges változást tapasztalnak a köztisztaság tekintetében, annak azonnal jelentkezne a pozitív hatása. A megyei önkormányzat és a városi önkormányzat együttműködésével pedig csodákat lehet tenni.

Városi séta

— Tegyük fel, hogy külföldi vendége érkezik, és sétára hívja őt. Mi lenne az útvonal?

— Ha külföldi vendégem érkezik, akkor meglátogatja a Vártemplomot, majd körbesétálunk a központban. Ószemerjára szeretném vinni, de nem nagyon vihetem, Ószentgyörgyre is, de oda sem vihetem, mert göröngyös, poros, rosszul karbantartott, nincs növényzet. Megmutatnám a kilyéni unitárius templomot, de nem igazán van közlekedési lehetőség arrafelé, ráadásul zárva van. Pedig biztosan lehetne találni az egyházzal közösen megoldást arra, hogy látogatni lehessen ezt a méltánytalanul mellőzött, példásan helyreállított középkori templomot — városunk talán legértékesebb műemlékét.

— Milyennek szeretné ezt a sétát mondjuk húsz év múlva?

— Reményeim szerint kellemes lesz az állomástól besétálni a városba, mert most egyáltalán nem az. Több gyaloghíd lesz az Olton. Az Olt utca végéből a gáton kellemes sétaút vezet az állomás felé és a központba. Rendezettek az Olt-parti tavak. Régen működött egy aranyos büfé-pavilon a szigeten, kellemes volt arra járni. Most több a szúnyog, mint a fűszál, oda került a benzinkút, ami nagyon agresszív jelenlétével tönkretette a tó körüli sétányt. A városközpont épületei is rendbe vannak téve. Mert például a bazár épületét most elkezdték felújítani, ám kiderült, a terv nem volt kielégítően előkészítve. Miért nincs kirakva a hirdetőtábla, hogy ki a tervező, ki a kivitelező, milyen lesz, ha elkészül? Hiszen a mi városközpontunkról van szó. Jó lenne, ha ilyen esetben nem a szakmától indulna el a reakció, hanem a közvéleménytől. Bízom benne, hogy ennek a nyilvános eszmecserét célzó kezdeményezésnek, amelynek most részese vagyok, ilyen eredménye is lesz, és ezáltal városunkban is az építkezés valóban közügy lesz, hiszen mindig is az volt. Az építkezés közügy.

Kovács Kázmér fontosabb munkái: Sepsiszentgyörgyön a Szent József-templom belső helyreállítása, a Székely Mikó Kollégium homlokzatának felújítása, mindkét Salvia patika belső rendezése, a törcsvári Balaban fogadó (Zakariás Attilával), a segesvári Zsindelyes ház restaurálása (Olasz Gabriellával és Hermann Fabinivel), a zernyesti nyolchektáros lakónegyed rendezési terve, az illyefalvi és a szemerjai református templom festett kazettás mennyezete, a baróti unitárius templom.