Az uralkodó magához hívatta egyik alattvalóját, aki kegyetlenségéről és fösvénységéről volt ismert. A birodalomban mindenki félt tőle. Az uralkodó megparancsolta neki:
– Van egy óhajom. Indulj el, és a nagyvilágban keress nekem egy embert, aki valójában jónak számít.
– Igenis, fenség! – hangzott a válasz.
Sok emberrel találkozott, és sokakkal beszélt. Elég hosszú idő elteltével visszatért urához, és ezt mondta:
– Uram, úgy tettem, amint megparancsoltad. Bejártam a fél birodalmat, hogy rátaláljak egy jó emberre. De lehetetlen találni egyet is. Mindenki önző és rosszindulatú. Errefelé nem lehet olyan embert találni, aki neked is tetszene.
Az uralkodó megköszönte a fáradozását, és hazaküldte. Majd hívatott egy másik alattvalót, akit jóságáért és nagylelkűségéért szerettek beosztottjai. Ő is megkapta a parancsot:
– Barátom, ide figyelj! Az az óhajom, hogy indulj el, és nézz szét, találsz-e valahol egy valóban rossz embert.
Ő is elindult. Hosszú útján találkozott sok emberrel, és beszélt velük. Több hónap távollét után ő is visszatért az uralkodó palotájába, és jelentést tett.
– Uram, nem sikerült. Vannak könnyelmű emberek, akik elrontották az életüket, de sehol nem találtam egy igazán rossz embert. Szívében mindegyik jó maradt a sok bukás, tévedés ellenére is.
Amit kimondasz, az rólad beszél, különösen, ha másról teszed!