Farcádi Botond
Igazi sepsiszentgyörgyiekként bizonyára órákat tudnánk azon vitatkozni, hogy jó-e vagy sem a Szent György Napok főszínpadának programja, melyik fellépő zenekar miért nem tetszik, miként lehetett volna okosabban, jobban megszervezni a rendezvényt, mi mindenre lehetett volna még költeni az erre szánt pénzt – egy dolog azonban biztos: aki e majdnem két hét alatt nem talált kedvére való programot, az bizonyára nem is kereste azt.
De miközben saját ízlésünk, beállítottságunk, elvárásaink alapján értékeljük a forgatagot, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a Szent György Napok egyben a város, sőt, a térség egyik névjegye is, hiszen meghívottak százai, látogatók ezrei érkeznek ilyenkor Háromszékre. Egyrészt tehát valóban a találkozások ünnepe a rendezvénysorozat, másrészt turisztikai jelentőséggel bír, de ami talán ezeknél is fontosabb, hogy jelentős részben alakítja a régióról szóló képet mindazokban, akik talán először járnak itt.
E vonatkozásban érdekes lehet, hogy miként járulhat hozzá a rendezvény a térségről kialakult kép megváltozásához azon románok körében, akik eddig jobbára csak a torz vagy éppen hazug bukaresti médiahírekből hallottak, olvastak rólunk. A városnapok egyik újdonsága idén a Szimplatzon sorakozó, gasztronómiai érdekességeket kínáló büfékocsik és kézműves söröket kínáló sátrak voltak: a túlnyomórészt az ország más vidékeiről érkező árusok közül pedig sokan adtak arra is, hogy portékájukat több nyelven, magyarul is ismertessék. A kétnyelvűség, amely pár éve még állandó probléma volt, most szinte észrevétlenül válik természetessé. A kézműves söröket kínáló sátornál a bukaresti hölgy magyarul köszönti az érdeklődőt, akkor derül ki, hogy még csak ismerkedik nyelvünkkel, miután a rendelés hallatán kissé értetlenül néz, majd szabadkozik, hogy most jár itt először, ő igyekszik, de egyelőre pár szót tud, talán majd holnap. De köszöni – magyarul.
Persze, jól tudjuk, kereskedőkről van szó, akiknek legfontosabb, hogy eladják termékeiket, mégis jó látni azt, hogy a Románia nagyobb városaiból érkező fiatalabb nemzedék inkább pár szavas magyar szókincsének bővítésén fáradozik, mintsem hogy a városnapok forgatagában hatalmas piros-sárga-kék zászlókkal vonuló szolgálatos megélhetési nacionalistákhoz csatlakozna – mert ilyen is történt szombaton a különben minőségi produkciót bemutató moldovai köztársasági Cimpoieșul népzene- és néptáncegyüttes műsora után.
Igen, a Szent György Napok arra is jó, hogy a Románia más részeiről érkezők a maguk bőrén tapasztalhassák meg: nem románfaló vad nacionalisták lakják e tájat, hanem nyitott, vendégszerető, normális emberek. És közben mi is láthatjuk, az, hogy valaki Bukarestből érkezik, nem jelenti szükségszerűen azt is, hogy magyarellenes is lenne.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
