Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Egy irat töredékes és problematikus közléséről

2019. május 9., csütörtök, História

A Háromszék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején című forráskötet margójára
Az érdeklődők ez év március közepén vehették kezükbe a Háromszék az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején című forráskötetet, amelyet Demeter Lajos, Pál-Antal Sándor és Süli Attila állított össze és közölt a marosvásárhelyi Mentor Könyvek Kiadónál. A kötet belső címlapján az áll, hogy a kötet az 1848. március 22. és 1851. február 21. között keletkezett forrásokat tartalmazza. A könyv 566 oldalán a lajstrom szerint 869 irat, sajtótudósítás, napló és visszaemlékezés található. Az iratok 60 százaléka, amint a bevezetőben olvasható, először kerül kiadásra, 40 százaléka pedig újraközlés. A közölt iratok sokfélék: közigazgatási egységek, bíróságok, katonai szervek bocsátották ki. A kötet használatát a források lajstroma, személy- és helynévmutató segíti.

A forráskiadvány kétségkívül előmozdíthatja a háromszéki forradalmi események és a szabadságharc kutatását, részletesebb megismerését, amiért kijár az elismerés az összeállítóknak, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc történetének feltárásán eddig is szorgalmasan tevékenykedtek. Mivel nem kívánok könyvismertetőt írni, különösen egy kérdésben jegyzem le észrevételeimet, amely a kiadvány anyagának átnézése során problémásnak tűnt.

Közismert tény, hogy Háromszék sikeres szabadságharcának záloga és feltétele az ágyúöntés volt, amelynek végrehajtójaként a fennmaradt források a berecki születésű szabad székely Gábor Áront nevezik meg. Ezt így tudták az emberek mindaddig, amíg fel nem bukkant egy jegyzőkönyvnek nevezett irat. Szerzője azt állította, hogy ő maga, Bodor Ferenc gyárigazgató találta fel az üreges ágyúcső öntését és készített is három hatfontos vaságyút Bodvajban, Magyarhermány mellett. Később egy kérvényében már hatvan, általa készített ágyút emlegetett. Mindez olyan vitát gerjesztett, amely még ma is tart. Véleményem szerint Bodor Ferenc nemcsak ismerte, hanem magára vonatkoztatta, tehát kisajátította Gábor Áron elsőségét az ágyúöntésben, mivel állításait nem támasztja alá hiteles forrásokkal. Ezekről a továbbiakban szólok.

Érthető, hogy nagy várakozás előzte meg a háromszéki forrásgyűjtemény megjelenését. Remélhettük, hogy ez hozzájárulhat a vita eldöntéséhez, az ágyúöntés kérdésének tisztázásához. Számomra a legproblematikusabbnak a 480. oldalon közölt 807. számú irat tűnt, amely nem más, mint a Bodor Ferenc-féle jegyzőkönyv három első bekezdése. Az irat címkéje: Csíkszentdomokos, 1849. augusztus 8. Azért foglalkozom most főként ezzel az irattal, mert vele kapcsolatban már korábban felmerült a hitelesség kérdése, amit egyébként magam is felvetettem egy 1978-ban megjelent könyvemben. Előre szeretném bocsátani, hogy a kötet összeállítói semmiféle kritikai megjegyzést nem fűztek e három bekezdés mondanivalójához, amelynek lényege az, hogy nem Gábor Áron, hanem a csíki gyárigazgató Bodor Ferenc volt az üreges csövű ágyúöntés feltalálója. Nézzük meg, hogyan közli s mutatja be a forráskötet ezt az iratot.

A kötet általában betartja a forrásközlés szabályait, amelyet a bevezető is ismertet. De az említett 807-es forrás publikálásánál a kötet összeállítói megfeledkeztek a vonatkozó szabályokról, ami szerintem nem válik a kiadvány javára. Manipuláltnak látom az irat publikálási módját. Először is nem tudjuk meg, hogy a jegyzőkönyv 126 bekezdésből áll, azt sem, hogy mi a címe. A forrásjegyzék csak annyit közöl: „Csíkszentdomokos. 1849. augusztus 8. Részlet Bodor Ferenc bányaművezető jegyzőkönyvéből”, holott a teljes cím ez: Jegyzőkönyve a csíkmadarasi álladalmi ágyú és lőpor gyáraknak az 1848/9-ik évekből. Tehát a csíkmadarasi ágyú- és lőporgyár jegyzőkönyve 1848/1849-ből. Amint látjuk, a közölt három bekezdés keletkezési idejeként 1849. augusztus 8. van feltüntetve, ami azért félrevezető, mert azokon egyik sem 1849-et jelez, hanem 1848. október és november huszadikát, valamint december elsejét (l. 480. oldal 807.). Tehát baj van az irat keletkezési idejének pontos megjelölésével, amelynek a forrása az, amint már jeleztem, hogy a kötet nem hozza az egész Bodor-féle jegyzőkönyvnek sem a címét, sem a szövegét. Következésképpen, aki meg akarja tudni, honnan vették a közlők a forrás keletkezésének adatait, helyét és dátumát, annak vagy az Erdélyi Unitárius Püspökség Gyűjtőlevéltárához (Kolozsvár) kell folyamodnia, ahol az irat másolatát őrzik, vagy olyan kiadványt kell keresnie, amelyben közlik a teljes jegyzőkönyv szövegét, esetünkben Süli Attila vonatkozó kötetét ajánlják a közlők, ugyanis a jegyzőkönyvnek éppen az utolsó bekezdése legvégén olvasható: „Írtam Csík/szent/ Domokoson Augusztus 8-án 1849. Bodor Ferenc gyárigazgató.” Csak így derülhet ki, honnan származik a háromszéki forráskötetben megjelent 807-es irat címkéje.
Csakhogy ez a dátum újabb problémát szül. Éspedig azt, hogy a közlők ezzel elismerik: a jegyzőkönyvet, amely 1848. október 20-án kezdődik, jóval később, 1849. augusztus 8-án írta Bodor Ferenc, tehát nem hiteles, hanem hamisítvánnyal van dolgunk. Az ilyen forrást utólagos hamisítványnak szokta nevezni a forráskritika.
Ennek ellenére a kötet a jegyzőkönyv hitelességének elfogadását próbálja sugallni. Erre lehet következtetni a már mondottak mellett abból is, hogy a kötet egyik összeállítója, Süli Attila ezt már meg is tette egy másik könyvében, amikor ezeket írta: „Bodor jegyzőkönyve az 1848–49-es székelyföldi hadiipar történetének felbecsülhetetlen értékű forrása. Az 1848. évi háromszéki ágyúöntés történetén túl (!) megismerhetjük a csíkmadarasi lőporgyár történetét, újabb adatokat nyerhetünk Gábor Áron 1849. évi működéséhez és Bodor életútjához. Ez olvasható az Ágyúcső és puskapor. Bodor Ferenc, a ’48-as csíki ágyúöntő és lőporgyártó című többszerzős tanulmánykötetben, amelyet Pál-Antal Sándor rendezett sajtó alá. (Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017, 218. o.). Az idézett szerző szerint a háromszéki ágyúöntés történetét Bodor Ferenc jegyzőkönyvéből ismerhetjük meg.

A jegyzőkönyv teljes szövegét azért is kellett volna közölni, hogy láthassa az érdeklődő, mit ír Bodor a háromszéki ágyúöntésről. Igaz, ennek lényege a közreadott részletből megtudható. A jegyzőkönyv írója nem kevesebbet állít, mint azt, hogy azért küldték Bodvajba, hogy a „saját találmánya szerint üreggel megöntendő ágyúkat sietve öntetné meg”, ott pedig „három darab vaságyút és mintegy 700 egész és vetgolyót [tarackhoz valót] sikerült megöntetni Gábor Áron jelenlétében, akit e találmányba betanított.” Az utóbbi mondat zárójelben (l. 480. o., 2. bekezdés).

Tehát: az üreges ágyúöntést a jegyzőkönyvi részlet szerint Bodor Ferenc találta fel, öntött három hatfontos ágyút, emellett az ágyúöntésre ő tanította meg Gábor Áront. Ehhez az állításhoz a kötet összeállítói nem fűznek kritikai jegyzetet, nem fejeznek ki kételyt. Ennél súlyosabb dolog az, hogy meg sem említik Bodor állításának cáfolóit, köztük a legfontosabbat: nevezetesen Turóczi Mózes kézdivásárhelyi ágyúöntő cáfolatait, aki bizonyítékokat sorolt fel Bodor állítása ellen, illetve Gábor Áron elsősége mellett.

Turóczi írásainak mellőzését semmiképpen nem lehet azzal magyarázni, hogy a források közlését 1851. február 21-ével befejezik, hiszen későbbi visszaemlékezések és egyéb szövegek is bekerültek a kötetbe. Véleményem szerint nem lehet kifogás a közlés elhagyásáért az, hogy a források közreadóinak egyike máshol foglalkozik a jegyzőkönyv kérdésével. Az sem, hogy Bodor mint bányavezető időnként bizonyos összegeket vett fel különböző személyektől (főleg Gál Sándortól) építkezésre, illetve áruszállítások fejében. Ezekről némi tudomást szerezhettek volna az érdeklődők a jegyzőkönyv egészének publikálása esetén. Miként arról is, hogy Csíkmadarason nem öntöttek ágyút, puskaport viszont előállítottak, amivel Bodor hozzájárult a szabadságharc védelmi erejének működtetéséhez, amit senki sem von kétségbe. Még az sem bizonyítja Bodor jegyzőkönyvének hitelességét, hogy később egyes történészek hitelesnek tartották; mert valószínű, hogy egyszerűen átvették a jegyzőkönyv adatait anélkül, hogy megvizsgálták volna annak kirívó ellentmondásait, csúsztatásait. Térjünk ki erre a kérdésre is, mivel ezt a kötet összeállítói elmulasztották.

A jegyzőkönyv ügye akkor került napirendre, amikor Bodor Ferenc 1870-ben állami segélyezése ügyében kérvényt nyújtott be a magyar minisztériumhoz, azt állítva, hogy ő találta fel az üreges ágyúcső öntését és 60 ágyút készített. Ezt a Hon című lap 1870. december 23-i száma közölte. Erről tudomást szerezve Turóczi Mózes levelet írt Pap Lajosnak, Háromszék országgyűlési képviselőjének, amelyben erősen cáfolta Bodor állításait, de levelét nem lehetett közölni, mert akkor Bodor, akinek sokgyermekes családot kellett eltartania, nem kaphatott volna állami segélyt. Az országgyűlési képviselő Turóczihoz intézett válaszlevele szerint, Bodor „az általa magának tulajdonított érdemeit jegyzőkönyvek által igazolja ̶  melyek jóllehet hamisítvák –, csak ellenadatokkal dönthetők meg”. Vagyis Pap Lajos hamisítványnak tartotta Bodor jegyzőkönyvét, jegyzőkönyveit, ezért arra kérte Turóczit, küldjön számára információkat Bodor működéséről. Turóczi az ellenadatokat elküldte a képviselőnek, amelyek fő mondanivalója az, hogy Bodornak még a nevét sem hallották Kézdivásárhelyen, ezt az állítást kilenc volt kézdivásárhelyi hadiüzemi dolgozó bizonyítványnak nevezett nyilatkozata is alátámasztotta. Turóczinak és a kézdivásárhelyi hadigyárak dolgozóinak nyilatkozatai hiteles dokumentumai annak, hogy Gábor Áron fedezte fel az üregesre öntött ágyúcső titkát; elsősége hiteles dokumentumai a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában tanulmányozhatók. Ezeknek a forrásoknak feltétlenül helyük lett volna Háromszék 1848–49-es forráskötetében. Nélkülük hiányos a kiadvány. Ezeket a közlők ismerték, tehát tudatosan hallgatnak róluk.

Mi bizonyítja a már említettek mellett azt, hogy hamisítványról van szó? Elsősorban az, hogy jóval később, egy vagy két évvel utána írta Bodor Ferenc (visszamenőleges érvénnyel) a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyv pedig olyan műfaj, amely szorosan kötődik tárgyának pontos naptári idejéhez. Ez ellen többször vétett a jegyzőkönyv. Lássuk a legkirívóbb eseteket.

A jegyzőkönyv 1848. október 20-án a Pesti Közlönynek olyan számára hivatkozik, amely csak a következő év, 1849 tavaszán jelent meg. Azért is hamisítványnak tartom Bodor Ferenc jegyzőkönyvét, mert a csíkmadarasi ágyú- és lőporgyárat, amelynek működéséről a jegyzőkönyv szól, csak 1849. február 15. után, inkább márciusban kezdték építeni, Bodort pedig csak 1849 márciusában nevezte ki Gál Sándor ezredes a gyár igazgatójának. Vagyis a nevezett már a csíkmadarasi gyár alapítása előtt több mint négy (!) hónappal kezdte írni (az akkor még nem létező) gyár jegyzőkönyvét. Egy ilyen hamisítás elkövetésére nincs, nem lehet mentség.
Láttuk az előbbiekben, hogy a kérdéses jegyzőkönyv azon állítását, hogy Bodor találta fel az ágyúöntést és maga is öntött ágyúkat, a mostani kötet közreadói nem látták el kritikai megjegyzésekkel, sőt az ellenvéleményeket sem közölték. Viszont az 561-es forrást, amely Gábor Áron kezdeményező tevékenységéről, elsőségéről szól, korabeli „túlzó sajtótudósítások”-nak minősítik már a források mutatójában (31. o.). Szerintem kerülni kellene annak még a látszatát is, hogy a kötet kettős mércét alkalmazna a Bodor Ferenccel, illetve Gábor Áronnal kapcsolatos források minősítésében. A kötet összeállítóinak annál inkább figyelniük kellett volna erre, mivel a már említett Turóczi-féle iratokon kívül más olyan források is kimaradtak a kötetből, amelyek határozottan Gábor Áron elsősége mellett érvelnek. Például az Esti Lapok 1848. február 26-i száma. A visszaemlékezések közt nem jutott hely Gál Sándor ezredes 1861-ben írt emlékezésének sem, amelyben azt írja, hogy Kökösnél „1500 emberrel, hét ágyúval és hős nemzetünk egyik dicső fia, Gábor Áron segélyével, ki ágyúinkat teremté” harcolt a túlerővel szemben. A teremtés szavunk világosan kifejezi, hogy Gál Sándor, aki Bodort annak idején kinevezte a csíkmadarasi ágyú- és lőporgyár igazgatójának, nem őt, hanem Gábor Áront nevezte a székely ágyúk létrehozójának.

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 623
szavazógép
2019-05-09: Család - :

Kiutak az alkohol rabságából

Korunk és társadalmunk kihívása az alkohol és a vele való megbirkózás, illetve leküzdése. Amióta csak létezik alkohol, létezik mértéktelen fogyasztás, és van betegség, szenvedés és halál. Mai felgyorsult világunkban, fogyasztói társadalmunkból és szokásaiból eredően nyilvánvaló, hogy az alkohollal sem bánunk másképp.
2019-05-09: Közélet - Iochom István:

Nevet kapott a sportcsarnok (KSE-napok Kézdivásárhelyen)

Az imecsfalvi születésű, Brassóban élő Kicsid Gábor négyszeres világbajnok, olimpikon, román válogatott kézilabdázó nevét viseli a kézdivásárhelyi sportcsarnok tegnaptól. A KSE-napok részeként szervezett avatóünnepségen a névadó, családja, rokonsága, három egykori sporttársa és jó barátja – Cristian Gaţu, Birtalan István és Radu Voina –, valamint számos sportbarát és érdeklődő volt jelen. Az eseményre már felkerült a sportcsarnok homlokzatára Kicsid Gábor neve.