Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Sabin Gherman: Ha gazember vezeti az országot, akkor mi mindnyájan gazemberek vagyunk?

2019. május 11., szombat, Glossza

A büntetőügyesek megússzák a börtönt – ezt szavazta meg Románia Parlamentje. Vagyis a mi választottaink – és amikor azt olvassák, hogy „mi”, tudniuk kell, hogy ez az összes segélyezettet, átvertet, becsapottat, csalót és analfabétát jelenti. Azt hiszem, már csak egy adósztrájk menthet meg bennünket. Mit fognak tenni? Mindnyájunkat letartóztatnak? Dragnea helyett bennünket zárnak börtönbe?

Végső soron a sztrájk – lett légyen az adózási, általános vagy amilyen még lehet – a tiltakozás egyik formája, és az embereknek joguk van tiltakozni, ha minden elveszni látszik. Az ötlet egyszerű: én autópályákra, iskolákra és kórházakra fizettem be az adót és autópályák, iskolák és kórházak helyett kolosszális vagyonok szökkentek szárba. Aki vagyont akar, az többé ne számítson a munkámra. Nehéz felfogni? Az nem csoda, hogy a peszedések (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) megszavazták bizonyos bűncselekmények törlését a büntető törvénykönyvből. Az ALDE-sek (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) tudhatták volna, hogy legközelebb őket fogják feláldozni, akármilyen harciasnak is mutatkozik Tăriceanu.

Az RMDSZ-esek? Minden alkalommal ráharapnak a csalira. Egyrészt elkábulnak azoktól az ígéretektől, melyeket a peszedések aztán közvetítőkön keresztül mindig aláaknáztak, másrészt pedig egyes PNL-s (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) vezérek habzó szájú liberalizmusába ütköznek. A nem magyar kisebbségek pedig hozzászoktak a szinekúrához. Az egyedüliek, akik tiszteletben tartották ellenzékiségüket, az USR-sek (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.), akik mind eljöttek megakadályozni a gazemberséget. Tegyenek még hozzá egy szédültet a PMP-ből (Népi Mozgalom Párt – a szerk.), meg három pártonkívülit.

Amúgy, senki vagy te! (Utalás Liviu Dragnea egyik kampányincidensére – a szerk.) Meg én! Meg anyád, meg apám és mindnyájan! És ez a nép, mely szintén a gazemberség felé halad.

Hiába írnak a tankönyvek nagyszámú és pompázatos értékeinkről – hazudnak. Hiába szavalnak a gyermekek december 1-jén erről a gazdag és jó országról – becsapják őket. Nagyon kicsi nép vagyunk, olyan népesség, mely már semmit sem jelent a térképen található területen kívül. Hallgatásunkkal vagy csip-csup haszonért nyüzsögve cinkosak vagyunk.

Kompromisszumnép – kompromisszummal jelentünk meg a térképen, szintén kompro­misszummal fogunk eltűnni.

Most, amikor ezt írom, éppen Szent András-reklám fut a képernyőn – állítólag a nép elvtárs meg fogja venni, mert így őrizzük mi a hitet, áldozatok és más hasonlók révén. Van egy másik reklámjavaslatom: földönkívüli vagy és Isten pont Románia helyére ejt le a bolygóra: mit látsz? Mi a románok története önmagukról? Kik vezetik a románokat? Milyen képzettségük van? Nyugodtan tűzbe tehetik a kezüket, hogy nem loptak és nem hazudtak? Mit látsz? Mit írnál e hely földlakóiról?

Remélem, hogy ezt az országot becsődölése után még képesek leszünk újjáépíteni. Ez olyan, mint egy háznál: nekiállunk egy újnak: ez a konyha, itt eszünk; ez a fürdő, itt hugyozunk; ez a hálószoba, itt pihenünk. Eddig a konyhában hugyoztunk, a fürdőszobában pihentünk és a hálószobában ettünk. El volt hibázva az egész ország felépítése, csak azért maradtunk a térképen, mert a világ kevésbé fontos ügyeinek a szélén voltunk. A mostaniak nem megszerezték a győzelmet, hanem kompromittálták. Nem érdekli őket, hogy minden hitelre megy, az a lényeg, hogy egyszer majd amazok következnek és bele kell majd vágniuk az eleven húsba, és a peszedések akkor tolongani fognak a tévékben, hogy elmondhassák, ők emeltek, a régi ellenzék pedig visszanyes. Nos, akkor lássuk a választási lehetőségeket:
1. Tűrünk, alávetjük magunkat és leszarjuk, hogy kilépünk az EU-ból és a NATO-ból;
2. Fellázadunk, a földhöz csapjuk őket és újjáépítjük azt, amit újjá kell építeni, hogy mindnyájunknak normális életünk legyen;
3. Szétválunk. Igen, egészen egyszerűen szétválunk.

Aki a régi Oszmán Birodalomba vágyik, az menjen Dragneával, Dăncilával és az összes alamizsnára vágyó főpappal. Erdély, Bánság, Bukovina, Moldva talán a civilizált világba vágyik. Végső soron nekem, erdélyiként, bánságiként, moldvaiként nem kötelességem eltűrni a haza bukottjainak csúfságát. Menjenek a fenébe, adja nekik Erdoğan azt, amit mi már nem adunk nekik.

Ez nem szeparatizmus, hiába pattognak majd egyesek. Amikor egy újságírót egy rendőr halálosan megfenyeget, ugyanakkor a Parlament azt szavazza meg, hogy a büntetőügyesek meg­ússzák a börtönt, kötelességem a gyermekeimre és a saját tájamra gondolni. Mit csinálsz majd velem? Lenyírsz kopaszra és elküldesz vagonokat tolni?

Ennél többet szenvedett Maniu – létrehozta az egyesülést, csalódott az egyesülés után, majd a PSD-s Ion Iliescu elvtárs kollégái meggyilkolták. Ki választ szét, mit és miért? Talán nem ezek a magukat szocialistáknak nevező gazemberek? Legyek én is gazember csak azért, mert gazemberek vezetnek?

Ha Románia már nem képes igazságban és normalitásban élni, akkor talán én majd a saját Erdélyemet akarom.

A moldvai talán a saját Moldváját; a bánsági a Bánságát. Tartalékhazákba vonulnak vissza azok, akiknek a szocializmus az orruk elől lopta el a hazájukat.

Az országban az emberek egyszerűen már nem kapnak levegőt. Fulladoznak. Nézik a tévét és nem értik, hogy a büdös fenébe képes egy ország ilyen gyorsan ilyen mélyre süllyedni? Ma egy úriembert hallottam szitkozódni: „Istenem, add, hogy az oroszok lerohanják őket” – epét enni akarta látni az ember a nemzeti fejeseket és magukra csinálni a félelemtől, és végre még egy népet is látni akart, amely odafigyel, hogy mi történik vele.

Egyesek azt mondják, a dolgokat csak erőszakkal lehet kijavítani – mint 1989-ben.

Persze, az emberek nem mondják nyilvánosan, de az öklök szorulását mindenki érzi. Ránézel egy erdőre, és már nem természetet látsz, hanem husángokat. Nem építésre, hanem dobásra alkalmas téglákat.

Egyesek röhögnek, hogy ez a nép mémeken és Facebook-bejegyzéseken kívül másra nem képes – de ne feledd: az emberek most még írnak, de csak azért, hogy ne az öklüket használják.

(Newsweek/eurocom.wordpress.com)

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 534
szavazógép
2019-05-11: Kiscimbora - :

Petőfi Sándor: Mi kék az ég!

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
2019-05-11: Vélemény - :

Tudor Duică: Románia régiósítása

Ha a régiósítás nem valósul meg felülről lefelé, akkor természetes módon és elkerülhetetlenül helyet csinál magának.