Kevés alapos felmérés készült arról, hogy melyik gombát tartja egyik vagy másik nép a legízletesebbnek. Franciaországban az 1947-ben végzett közvélemény-kutatás győztese a föld feletti nagygombák kategóriájában a májusi pereszke (Calocybe gambosa) lett, természetesen nem alaptalanul.
Valóban egyik legértékesebb, legkiadósabb gombánk, jól tárolható, és jó tulajdonságait nagyrészt szárítást követően is megőrzi. Gyógyászati szempontból ugyancsak figyelemre méltó: a legújabb kutatások antibiotikus hatását igazolják, valószínű, fontos szerep jut neki a jövőben a cukorbetegek étrendjében, főleg, ha termesztése megoldódik. A hagyományos kínai gyógyászat a gyomorra és a bélcsatornára nézve tartja gyógyító hatásúnak a májusi pereszkét.
Középtermetű gomba, egyenként vagy seregesen terem. Kalapja 5–8 cm átmérőjű, fehéres, krémes színű, húsos-vaskos, a fiatal példányok széle begöngyölt, kalapbőre nem húzható le (legfeljebb kissé a széleken). Lemezei sűrűn állók, színük – miként a tönké is – a kalapéhoz hasonló. A gyakran görbe tönk kemény, zömök, 3–7 cm magas, 1–3 cm vastag. Húsa fehéres, krémszínű, lisztszagú. Április végétől júniusig terem többnyire boszorkánykörökben, mindenekelőtt füves helyeken, cserjésekben, erdőszélen.
Sokféleképpen készítik, tartósítják. Jó mindenféle gombás ételnek (tájainkon leggyakrabban hagymás zsírban sütik ki és tojást ütnek rá), kár, hogy nem árusítható, pedig ráadásul alig téveszthető össze más gombával (valamennyire a nagy döggombához hasonlít, de ez utóbbi termésideje későbbi).
Sepsikőröspatakon a májusi pereszkével kapcsolatos szakszót is lejegyezhettem, amikor a helybeli gombakirállyal, Pakulár Berti nénivel szedtük, jó nagy területet bejárva, főleg galagonya- meg csipkerózsabokrok szomszédságát, legelőket átvizsgálva, hajolgatva fürkésztünk a nem akármilyen csemege után: azaz csikkajoztunk. A csikkajozás a gomba csipkealj, csikkaj, tavaszi csikkaj nevéből származik. Számontartják azt is, hogy csoportosan, gyakran boszorkánykörökben terem: Kerítésbe nő, ahogy kaszálnak. (P. K., Gyimesfelsőlok); Jó szagja van, hórába lesz. (S. M., Vizantea Mănăstirească)
Népi nevei szinte mind a termés helyére – vagy arra is – utalnak: bokoraljú (Udvarhelyszék), csikkalj (Háromszék), csipkealj (Háromszék), csipkealjgomba (Háromszék), szilvafaaljú gomba (Udvarhelyszék, Szilágyság), szilvafagomba (Háromszék, Őrség, Szilágyság, Kárpátalja, Heves, Zemplén), szilvagomba (Csík, Háromszék, Nyikómente, Szilágyság, Kárpátalja), tavaszi csikkalj (Háromszék), tövisalj (Csík), tövisalja (Homoródmente), tövisaljú (gomba) (Aranyosszék, Nyárádmente, Nyikómente, Homoródmente, Kalotaszeg), tövösalj (Csík), tűsgomba (Torockó vidéke), tüvisalja (Aranyosszék). Több esetben vonatkozik a név az előfordulás idejére: szen(t)györgygomba (Csík, Kolozs m., Baranya, Balatonmellék, Barkóság, Ormánság, Vas, Szepesség), tavaszgomba (Aranyosszék), tavaszi pisztiric (Csík).
Zsigmond Győző
