Helyzete több, mint kényelmetlen, pártja a sokadik kormányátalakítást kényszeríti rá minden magyarázat nélkül, sőt, még neki kell indoklást követelnie az államfőtől, hogy miért utasítja vissza egyes jelöltek kinevezését. Amilyen a kérdés, olyan a felelet: Iohannis többször elmondta, két napja pedig írásban is közölte, hogy az illető személyek nem felelnek meg, a kormányátalakítás nem hoz semmi jobbat, punktum. Mindezt olyan derűvel szokta bejelenteni, mintha nem ő lett volna az, aki minden kifogás és halasztás nélkül aláírta a tisztségére nyilvánvalóan alkalmatlan Viorica Dăncilă beiktatását, és sok más olyan tárcavezetőét is, aki csak szégyenére válik saját szakterületének és az országnak is – a gyenge teljesítményéért korábban már lecserélt Ecaterina Andronescu oktatási és Răzvan Cuc közlekedési miniszter csak a legismertebbek közé tartozik ebben a sorban.

Most azonban sarkára állt Iohannis, ami érthető: választási év van, nem zárkózhat be az elnöki palota csendjébe. Kiáll tehát a pástra és vagdalkozik, unos-untalan ismételgetve megsemmisítőnek vélt állításait a rossz kormányzásról. Ezek nagyrészt helytállóak, ám az egysíkú harci taktika már sok csalódást okozott a híveinek, és nem is vezet sehova: válaszul az SZDP a szebeni házakkal dobálózik, és erre is van fogékony hallgatóság. A csatazaj nemcsak azt mutatja, hogy kampány van (még ha nem is igazán Európáról szól): annak az elfedésére is jó, hogy az államelnök és a kormányfő hátul valójában összekacsint, hiszen Viorica Dăncilă nem akarta leváltani Tudorel Toadert (aki ugyan sok mindent megváltoztatott az igazságügyben az SZDP kívánságai szerint, ám a végsőkig – a büntetőjog, a közkegyelem és amnesztia sürgősségi kormányrendeletben való rendezéséig – nem volt hajlandó elmenni), és főleg nem akarta a vitatható jogi ismeretekkel rendelkező, ám Liviu Dragnea pártelnököt gátlástalanul szolgáló Eugen Nicolicea kezébe adni ezeket a kényes ügyeket. Erre nem elvi okai vannak, hanem sokkal prózaibbak: ha lesz egy újabb „13-as” kormányrendelet, azt neki is alá kell írnia, vagyis ő felel a következményekért. És a Dragnea számláival magára hagyott korábbi kedvenc, Sevil Shhaideh volt kormányfőhelyettes jelenlegi nyomorúságos helyzete elég riasztó ahhoz, hogy Dăncilă megpróbáljon kibújni ebből a hurokból. Akár Iohannis segítségével is, akivel nyilvánosan nagy hangon bírálják egymást.

Csakhogy minket, választókat nem a politikusok személye vagy jóléte érdekel, hanem az, hogy megfelelnek-e vezetői feladataiknak. És nem ezt látjuk.