Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Aki lehajol a rászorulókhoz

2019. május 22., szerda, Riport

Bartha Alpár 2014-ben végezte el a kolozsvári unitárius teológiát, azóta Kökösben lelkipásztor, de mellette vallástanár, önkéntes, a Gondviselés Segélyszervezet oszlopos tagja, és közben családapa, sportoló, gyűjtő, és talán tovább is lehetne sorolni. Mindezekről és arról is faggattuk, hogy miért szeret segíteni másokon.

  • Bartha Alpár kökösi unitárius lelkész
    Bartha Alpár kökösi unitárius lelkész

Pályaválasztás

Döntő fontosságú volt a pályaválasztásában, hogy édesapja is lelkész volt, így gyakorlatilag belenőtt ebbe a hivatásba, amely sok más munkától eltérően egészen átszövi az ember életét – mondta elöljáróban a fiatal lelkész, aki bevallása szerint gyermekkorában reál beállítottságú volt, matematikaversenyekre járt, mégis a székelykeresztúri Berde Mózes Unitárius Gimnáziumba felvételizett, ahonnan egyenes út vezetett a teológiára. Az egyetemen az elméleti képzés mellett gyakorlati feladatokat is kaptak, és minél több oldalát megtapasztalta ennek a hivatásnak, annál jobban vonzotta. Szép, színes évek voltak ezek – emlékezett vissza –, amelyek alatt sokat fejlődött, igyekezett kihasználni Kolozsvár kulturális és sportéletét, de időnként azért visszavett a folyamatos pörgésből, hogy a lelki fejlődésre is időt szánhasson.

Az egyetemi évek alatt a legmélyebb önkéntes élményei aranyosszéki kiszállásokhoz köthetőek, ahol testközelből látta a mélyszegénységet, és azt, hogy egyes embereknek milyen sokat jelent egy kis figyelmesség, néhány jó szó. Kolozsváron próbálta ki először az élelmiszer-gyűjtési akciót is. A mesteri első évében Nagybányán és környékén szolgált egy kis szórványközösségben, a második évet a kolozsvári belvárosi egyházközségnél töltötte, ahol a fenesi családok látogatása mellett egyházközségi rendezvényeken, bibliaórákon, keblitanácsi gyűléseken vett részt, levéltárban dolgozott, tanulta az egyházi élet szervezését. Közben elvesztette az édesapját, ami nagyon mélyen megrendítette.

 

A kökösi gyülekezet

Az egyetem után Kökösbe került, ahol élénk gyülekezeti életbe csöppent, és ezt sikerült még mozgalmasabbá tennie. Jelenleg az óvodai áhítatoktól, iskolás gyermekszolgálatoktól kezdve a felnőtt istentiszteletekig, kátéórákig, ifjúsági egyletig igen széles körben zajlik a munka a gyülekezetben. Komoly színjátszó csoportjuk van, amely az elmúlt három évben mindig dobogós helyen végzett az országos versenyeken, van egy jól működő nőszövetségük, az egyházközségi vezetőség pedig annyira aktív, hogy több komoly pályázatot is nyertek az utóbbi időben. Templomot újítottak, jelenleg pedig egy falumúzeum és egy szociális központ létrehozásán dolgoznak – újságolta örömmel.

Rengeteg más terve is van ennek a csupán 200 lelket számláló, de rendkívül életképes gyülekezetnek, amelyben minden korosztály képviselteti magát. Valójában nem volt nehéz dolga – mondja szinte mentegetőzve –, hisz rengeteg segítséget kapott a szomszéd lelkészektől és a gyülekezet is nagyon mellé állt. „A jóakaratú embereknek egy kis szerencséjük is szokott lenni, így lassan, belföldi és külföldi pályázatok és kapcsolatok által külső erőforrásokat is sikerült bevonni a gyülekezetépítésbe” – tette hozzá.

 

Az önkéntes munka

Édesapja alapító tagja volt az unitárius egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezetnek, így ő már gyermekként részt vett legelső önkéntes táboraikban, később pedig szervezői szerepet is vállalt ezekben. Ott volt a szervezet megalakulását kiváltó 2005-ös Nyikó menti árvíznél is, ahol középiskolásként egy hétig lapátolta az iszapot, utána pedig még két éven át kőművessegédként is ott dolgozott nyaranta, ugyanis az édesapja felvállalta négy családi ház újjáépítését.

A Hargita megyei Fiatfalván, ahol az édesapja szolgált, él egy nagy unitárius roma közösség, és ott elindítottak néhány olyan felzárkóztató programot, amelyeket édesanyja ma is szívügyének érez. Ezek által tanulta meg nemzetiségtől, bőrszíntől függetlenül, csak a belső értékekre tekintve tisztelni az embert, amely alapelvhez ma is igyekszik tartani magát mind a hivatásában, mind a magánéletében – mondta. Ebben a roma felzárkóztató csoportban, majd a teológián is több éven át önkénteskedett. Ezt a fajta munkát mindig prioritásként kezeli – jelentette ki –, ez minden más tevékenységet felülír az életében. Részt vett több önkéntes kalákában Magyarországon és Kolozsváron, majd 2014-ben, amikor Kökösre került, megalakult a Gondviselés Segélyszervezet háromszéki fiókja is, ő pedig alapító önkéntesként vett részt a gyűjtéseken, önkéntestoborzásban.

 

A segélyszervezet programjai

Első programjuk a karácsonyi és húsvéti adománygyűjtés volt – emlékezik vissza –, vagyis pár napon keresztül megszólították a vásárlókat az üzletekben, hogy a saját szükségleteiken kívül a szervezetnek is vásároljanak valamit, amit ők továbbadtak a nélkülözőknek. Mindezt megelőzte egy másfél éves gyülekezetlátogatási munka és felmérés az unitárius falvakban, de más településeken is – mondta, hozzátéve, hogy nagyon komoly adatbázisuk van a környékbeli rászorulókról. Az önkéntes munkába az évek során egyre több fiatal és felnőtt is bekapcsolódott, a rengeteg ötlet nyomán pedig egyre több területen kezdtek el dolgozni. Van egy raktáruk a sepsiszentgyörgyi egyházközségnél, ahol mindig van tartós élelmiszer, így, ha igénylés érkezik, bármikor össze tudnak állítani néhány segélycsomagot. Próbálnak partnerségben dolgozni a Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és más segélyszervezetek munkatársaival, csak így lehet igazán hatékonyan segíteni.

„A jótékonyság nem verseny, hanem összefogás a közös célért” – fogalmazott.

A segélyezés mellett elindítottak egy nagyon komoly, prevención alapuló fiatal- és felnőttképzési előadás-sorozatot is, már több tucat előadást tartottak az elsősegélynyújtás, alkohol- és drogfüggőség, digitális média, közösségi oldalak tudatos használata és más fontos témákról. A kórházzal is nagyon jó a kapcsolatuk, van kórházlelkészük, egy állandó pelenkaprogramjuk, és zenés áhítatokat tartanak az azt igénylő betegeknek.

Egy másik fontos programjuk a nyaranta szervezett kalákatábor, amelynek kettős célja van: a rászoruló, egyedül élő, idős személyeknek való konkrét háztáji segítségnyújtás, valamint a kalákának, a közösségi összefogás szellemének az erősítése, visszahozása a köztudatba. Minden évben kiválasztanak egy erdélyi régiót, és ott 8–10 településen közel félszáz fiatal segít több napon keresztül a rászorulóknak. Ilyenkor van egy központi szálláshelyük, ahonnan minden reggel más-más portára indulnak a többfős csapatok meszelni, kaszálni, fát vágni, közösségi tereket, sáncot, templomot takarítani és más hasonló munkákat végezni.

Mint mondta, örömmel tapasztalja, hogy talán itt, Háromszéken van a legerősebb önkéntes csapata a segélyszervezetnek, hisz a februárban tartott Önkéntesek napján 98-an ültek le ebédelni, és nem is volt jelen mindenki.

Hosszú időn át kenyérprogramot is működtettek, pékségekkel partnerségben hetente egy nagy házi kenyeret biztosítottak rászoruló családoknak. Ezenkívül már két éve járnak a hajléktalanszállóba meleg estebéddel, ahol mindig elbeszélgetnek a lakókkal, és rövid áhítatokat tartanak.

Négy éve indították el Kökösben a délutáni oktatást, amelynek támogatásához idén a Diakónia is csatlakozott: hetente két délután két oktató 12 gyermeket tanít. Nemcsak anyagilag hátrányos helyzetű gyermekek ezek, hanem olyanok is, akiknek a szüleik késő délutánig dolgoznak – mutatott rá.

Ezenkívül ingyenes fogászati és szemvizsgálatokat szerveznek kisiskolásoknak, és jól működik a kabátprogramjuk is, amelyet telente bonyolítanak: vállfákra kiakasztanak pár kabátot a szentgyörgyi unitárius templom elé a következő felhívással: „Ha van pluszban, hozd el! Ha fázol, vidd el!”

 

Nehézségek, tervek

Mindig a helyzetre szabottan és az adott lehetőségekhez mérten próbálnak segíteni, a végső céljuk pedig vissza­csatolni a társadalomba a segítségre szorulót. A megbízható embereknek munkahelyet szereznek, és mindenkit arra ösztönöznek, hogy próbálja meg fenntartani magát. A legnagyobb öröm számukra, ha ez valakinek sikerül. Tudja, hogy mindig lehetne jobban is végezni a munkát, de ha tisztában van az ember azzal, hogy mire hivatott, és mekkora az a terület, amelyet le tud fedni, akkor nem kell folyamatosan nyugtatnia a lelkiismeretét. Fontos, hogy ne álmodjunk nagyobbat, mint amire képesek vagyunk, mert akkor több rosszat tehetünk, mint jót – vallja. Ezért senkit sem utasítanak vissza. Ha nem tudják megoldani a teljes problémát, részben segítenek.

Terveik között a lelkipásztor az önkéntes csapat megtartását és fejlesztését emelte ki mindenekelőtt, továbbá a képzéseken, konferenciákon való részvételt, új lehetőségek felé való nyitást. Hosszú távon fontos lenne számukra egy székhely, és úgy véli, hogy főállású alkalmazottakra is szükség van, mert csak így lehet kézben tartani az olykor sokfelé szerteágazó energiákat. Többen végeznek részmunkaidőben mindenféle feladatokat a szervezetnél, de nincs egyetlen főállású alkalmazottjuk sem. Ő maga is csak részfeladatokat vállal – magyarázza, hisz ott van még neki az egyházközség, s vallást oktat Kökösben és Sepsiszentgyörgyön is.

Nagy kihívás különböző munkaterületeinek összehangolása a családi teendőkkel és személyes ambícióival, de valójában elégedett az életével. Időnként vannak lelki nehézségek, testi megterhelések, de ilyenkor arra szokott gondolni, hogy nagyon fiatal még, sok mindenben fejlődnie kell. A Jóistentől szokott erőt kérni – teszi hozzá. A sikerélmények egyre többre ösztönzik az embert, de a munkafüggőség nem vezet jóra, ezért időnként próbál lassítani, több figyelmet fordítani a családra, gyermekre, ugyanakkor van két olyan hobbija, amit hosszú távon is szeretne művelni: a sport (atlétika) és a természetjárás. Végezetül azt is elárulja, hogy van egy gyertyatartó- és petróleumlámpa-gyűjteménye, amelyekből magánmúzeumot szeretne kialakítani. Szerinte olyan fényforrások ezek a tárgyi világban, mint Isten a szellemiben.

 

Miért segít?

Nem azért segít másokon, mert lelkész, inkább azért lett lelkész, mert mindig szeretett segíteni – mondja. Van egy csodálatosan szép világunk, amelyben mindenkinek adott a tisztességes, teljes élet lehetősége, azonban az emberiség egész történetét végigkíséri egy folyamatos hatalmi, gazdasági harc, és egyesek sokkal kevesebb eséllyel jutnak hozzá az élet örömoldalához – fejtegeti. Persze emberi gyengeségek, elcsúszások is történnek, de vajon ki az közülünk, aki soha nem téved? És ki az, akinek jó érzés lenne szegénységben, nélkülözésben vagy testi-lelki-szellemi fogyatékkal élni? Ezért szokott lehajolni, odafigyelni másokra, akkor is, ha tudja, hogy sem szervezetként, sem magánemberként nem fogja megváltoztatni a világot. Meggyőződése, hogy lehet úgy élni, hogy ne csak magunknak, a szűk környezetünknek, hanem másoknak is biztosítsuk az emberhez méltó élethez való lehetőséget. Nem helyes, ha a mi szükségleteink miatt másnak nélkülöznie kell. „Korunk legnagyobb kihívása, hogy miként tudunk a templom falain kívül szolgálni. Jézus sem csak a templomban tanított, hanem kiment az emberek közé, gyógyított, közösséget vállat. Néha nagyon kevés kell ahhoz, hogy mások számára is megnyissuk a lét folyamatosan kitáruló csodáját: egy jó szó, egy ölelés, egy pohár víz vagy akár egy virágra való rámutatás” – vallja. Mosolyogva teszi hozzá: a lehajolás, odafigyelés a fontos, a többi jön magától.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 294
szavazógép
2019-05-22: Magazin - :

Elhunyt Niki Lauda

Elhunyt Niki Lauda háromszoros világbajnok Forma–1-es osztrák pilóta. Hétfőn a családja körében békésen távozott az élők sorából – jelentette tegnap az osztrák hírügynökség. Az Andreas Nikolaus Lauda néven született versenyző 70 éves volt. 1975-ben, 1977-ben és 1984-ben volt világbajnok.
2019-05-22: Pénz, piac, vállalkozás - Ferencz Csaba:

Merre mutat a mutató

Csaknem fél éve tart a kormány és a pénzintézetek közötti küzdelem. Az év elején életbe lépett hírhedt 114-es sürgősségi kormányrendelet kapzsisági adójától a fogyasztói hitelek esetében a ROBOR helyett bevezetett új mutatóig folyt az iszapbirkózás. Egyik oldalon az ötletelés, a másikon a lenéző szakmai mosoly, na meg a kőkemény érdekérvényesítés dolgozott. A fogyasztók, vagyis a hitelért folyamodók azonban nem sok hasznát látták az állítólag értük folyó küzdelemnek.