S hogy ez mennyire így igaz, azt bizonyítja a palánkok alatt, az A-osztályban eltöltött tizenhárom esztendő, Brassó, Temesvár és végül Sepsiszentgyörgy — ahová hazatért, hogy egy személyben szíve, lelke, esze legyen a kezdő ötnek — együtteseiben. Ezért is lepett meg mindenkit váratlan szakítása a kosárlabával és átállása az atlétikára. Meglepett e döntése, bár akkoriban szokás volt a sportágváltás, ki atlétikáról tért át a kosárlabdára, ki tornáról a kézilabdára... Balogh Márta az atlétikát választotta, de nem tagadta, hogy életének nagy csalódása a kosárlabdától való megválása volt. Tizenhárom sikeres esztendő után távozott az otthonát jelentő pályáról. És úgy, hogy vitte magával a mérkőzésről mérkőzésre rendszeresen bemutatott ,,szívet, lelket, észt", mely jellemezte Balogh Márta játékost. Vitte és vitte azt a hatalmas ismeretanyagot is, amelyet kedvenc tanárától, Bogdán Antaltól kapott. Így történhetett meg, hogy meglepően rövid időn belül az atlétikában is figyelemre méltót alkotott. Olyan tanítványai voltak, mint Károly Florin, Filep Zsombor, Szűcs Ervin, Fejér Zoltán, Vasile Alexandru... akik nemcsak itthon, az országban, de az ország határain túl is letették névjegykártyájukat a sportág asztalára, arany-, ezüst- és bronzérmekkel fémjelzett eredményeikkel igazolták a szentgyörgyi atlétika hírnevét.

Balogh Márta két sportágban vívta meg harcát, mindkettőben győzelemmel. Aztán, mint annak idején a palánkok alól, a stadion futóköréből is váratlanul távozott. Egy újabb küzdelem hívta el, a harc az egészsége megőrzéséért. Két győztes harca után abban bíztunk, hogy ezt a küzdelmét is sikerrel vívja meg. Bíztunk... A feje fölé tornyosult évek s a velük járó nehézségek, nem utolsósorban pedig e harcban a vele szemben álló ellenfél erősebbnek bizonyult. Balogh Mártának vesztesként kellett elhagynia a küzdőteret és, sajnos, az életet. Hatvankét éves korában.

Balogh Márta, nyugodj békében. Emléked örökké őrizni fogjuk.