Vannak „befolyásolhatatlan” gondolkodású nemzettársaink. Sokan, számbéli arányunkhoz képest. Ők is magyarok, sőt, erdélyi, sőt, székely-magyarok. Olyanok, akik saját képzeletükben a derekas, makacs és következetes jelzőkkel azonosíthatók. Leginkább önmagukra büszkék, és megalkuvó, befolyásolható szavazó polgárnak minősítik azokat, akik a „kis lépések” türelmes jövőképéről híresültek el. Őket nem lehet ebbe a szekérbe befogni. Nem húzzák a nemzetapasztó megosztás szekerét.
Valamikor volt egy, a felszabadult öröm pillanatában létrejött magyar érdekvédelmi szervezet, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, a kommentekben egy ideje csak „udémérének” csúfolt, mindig a befolyásos román kormánypártokhoz simuló szervezet. Ebben a nem pártjellegű, hanem érdekvédelmi alakulatban kezdetben egyaránt benne voltak (többek között) az „azonnali mindent” követelők és a szocdemek, a „balról” tárgyaló türelmesek. Idővel egyszerűsödött az ideológiai ív. Lekopott (sértődötten kimaradt) a két szélső szárny, és meghatározó lett a kereszténydemokrata mozgalom, vezéregyéniségeivel az élen. Azóta áll a háború az egykori „szélsők” folyamatos bírálata mellett és a „megalkuvás” vádjának kinyilvánításával. Ma már három magyar párt, illetve pártszerűen működő szövetség létezik Erdélyben, amelyek más- és másként viszonyulnak a többségi Hatalom mindenkori képviselőihez és egymáshoz is.
Az „adok-kapok” csatározás leginkább a választások előtt szokott megélénkülni, amikor néhányan – jórészt pártideológiából, de még inkább sértődöttségből – a távolmaradást támogatják, mintha az erdélyi magyarság többmilliós közösséggel rendelkezne. Magánbeszélgetéseim során kedvenc beszédtémám (amit most megosztok a nyilvánossággal is), hogy amennyiben a románok beleegyeznének – tegyük fel – a székely autonómia megadásába, azt a magyarok buktatnák meg az egyszeriben fellángoló személyi és csoportérdekek miatt. Az ideológiai jelzőkben (látszólag) különböző román pártok a magyarellenességben csodálatosan összefognak, de feltételezésem megvalósulása esetén ugyanazt a belső egyenetlenséget és kudarcot tapasztalnák meg, mint az egymás ellenében fellépő székely városok (Székelyudvarhely–Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely) 1968-ban. Pedig akkor kevésbé múlt rajtunk a döntés. Vajon hol őrzik azt a tollat, amelyikkel Csíkban aláírt Ceauşescu? Nagy becsben tartották a csíkiak...
Most mi, erdélyi magyarok is beleszólhatunk abba, hogy hányan képviselik a romániai magyarságot Európa parlamentjében. Nem csupán az RMDSZ-t, de a Polgári Pártot, sőt, az Erdélyi Néppártot is. Ketten? Vagy hárman? Mi döntünk erről.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
