Román vagyok. Nemzeti érzelmeim azonban szembemennek a napokban divatba jött nacionalizmussal.
Vegyes családban születtem és nőttem fel, magyar édesanyával, román édesapával. A családban románul beszéltünk, iskoláimat román nyelven végeztem, és ortodox vallású vagyok, amit nem gyakorlok aktívan. Összes gyermekkori vakációmat a Nyárád mentén töltöttem, „falun”, Karácsonyfalván és Csibán, akkor még teljesen magyar falusi környezetben. Ráadásul háromévesen jóformán nem is tudtam románul, hiszen akkoriban a szülők a gyermekek születése után 3 hónappal visszatértek a munkába, úgyhogy engem nagyszüleim neveltek. A tömbházak körül gyerekként fociztunk, románok a magyarok ellen, a felállás csak az első 5 percig tartott, ezután vegyes csapatokat alkottunk, hogy kiegyenlítettek legyenek az erőviszonyok. Amint jeleztem, román tannyelvű osztályba jártam, délután pedig magyar barátokkal sportoltam.
Miért ez a hosszú bevezető? Mert napok óta emészt ez a mesterségesen gerjesztett ellentét magyarok és románok között.
Véleményem szerint ’90 márciusa csak ahhoz kellett, hogy létrehozzák a Román Hírszerző Szolgálatot, amit mással nem tudtak legitimizálni 1989 történései után, mint hogy kirobbantották a ’90-es etnikai konfliktust, ami éppen elegendő alapot adott a titkosszolgálat újraalapításához.
És el is érkeztünk a 2019-es, napjainkban történt úzvölgyi eseményekhez. Több cikket és szakvéleményt olvastam el a témában mind magyar, mind román történészek tollából. Biztos vagyok abban, hogy történelmi szempontból a hadi temető főként magyar hősök nyughelye, és elsősorban a magyarok számára bír jelentőséggel az emlékhely. Az ott elhantolt román katonák emlékét a hősöknek kijáró tisztelettel övezik, a további hét nemzetiséghez tartozó hősök emlékével együtt.
A román hősök nem messze a magyar hősi temetőtől, egy másik sírkertben vannak eltemetve.
Mindezekből kiindulva, szerintem a románok szándékos provokációt követnek el a magyarok ellen, az állami szervek közrejátszásával.
És én, román létemre, elgondolkodom: miért az ördögért jó ez nekem? Mivel szolgálja a javamat, hogy mind a románok, mind a magyarok alkotóereje, figyelme és ideje egy álságosan kreált, meddő irányba csatornázódik, amit imitt-amott a román állam is táplál?
Miért provokáljuk a magyarokat? Nyerünk MI ebből bármit is? A politikusok? Ők igen, ők szavazatokat nyernek, a titkosszolgálat pedig újra munkát találhat magának. De MI? Reálisan: mi az a valós veszély Erdélyben, amiért meg kell aláznunk szomszédunkat, barátainkat, szerelmünket, munkatársainkat? Lehet cél a magyarok identitástudatának megsemmisítése? Miért nem célkitűzés a románság nevelése és valós, pozitív nemzeti értékeinek megismertetése? Miért nem tiszteletre és toleranciára tanítjuk gyermekeinket, hogy a maguk során őket is tiszteljék?
Marosvásárhelyen élek. Miért olyan nehéz sokak számára, hogy nyilvánosan elismerjék, a város ma is azokon az infrastrukturális alapokon fejlődik tovább, amelyet a magyarok építettek ki? Miért van bennünk ez a folyamatos kényszer, hogy meghamisítsuk a történelmet? Én megköszönöm a magyaroknak, hogy Marosvásárhelyt fontos várossá tették Erdély térképén. Miért kellene szégyellnem, hogy nyilvánosan kimondjam, amit gondolok? Miért kellene nekem – jóérzésű embernek gondolom magam – eltűrnöm azokat a hazugságokat és visszaéléseket, amelyeket egy román nemzetiségű csoport félresiklott nemzeti érzelemtől vezérelve skandál („öljük meg a magyarokat” vagy „menjetek haza”). Én nem akarok senkit megölni, ez az ő hazájuk is, a mi hazánk is.
Őszintén: szeretem a magyarokat. Szavatartóbbak, műveltebbek és jellemesebbek nálunk. Individualistábbak és céltudatosabbak.
Őszintén: szeretem a románokat. Lelkesebbek, megértőbbek, vidámabbak és önfeledtebbek. Összetartóbbak vagyunk.
Őszintén: szeretem Erdélyt. A legszebb és az otthonom. Hegyeivel, völgyeivel, tavaival, mezőivel és csodás legelőivel. Román falvaival, magyarok által alapított városaival és szász erődítményeivel. Sajátos varázserővel, amelyet Svájchoz hasonlítanak.
Miért tegyük tönkre, ami szép? Miért nem tanuljuk meg egymástól, amit lehet, és miért nem abban versengünk, hogy melyikünk tud többet, jobbat hozzáadni a közös életterünkhöz? Miért vagyunk vevők a manipulációra és kaphatóak a barikádépítésre?
És mégis meddig néz még bennünket hülyének a román állam?
(punctul.ro)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
