A magyar és a szlovák miniszterelnök immáron évek óta haragszomrádot játszik, pedig nyilvánvaló, hogy a két ország sok-sok tekintetben egymásra van utalva, s ezt nem csak az együttes EU-tagság, sőt, a schengeni övezethez való tartozás indokolja, hanem az a számos közös gazdasági és infrastrukturális program is, ami a kölcsönös előnyöket jelenthetné. A már nem létező határokon átvezető autópályák, gyorsforgalmi utak, új Duna-hidak, kölcsönös foglalkoztatás a határ menti övezetekben, az Ipoly-térség egységesítése a hidak, átkelők rekonstrukciója révén, közös természetvédelmi programok stb., stb. A dolgok mégsem a szomszédsági viszony javulása felé haladnak, ellenkezőleg, fokozódik a feszültség a két ország között.
A perpatvar kezdete még a csehszlovák időkre nyúlik vissza, s akkor a Páris almáját a Bős—Nagymarosi-projekt magyar felmondása jelentette, hiszen már az Antall-kormány megértette, hogy a kommunista érában kötött egyezség egyértelműen Magyarországot károsítja, s a határfolyam Dunából egy pocsolyát kreál, tönkreteszi a Szigetközt és egész Dunántúl természetes vízháztartását. A szlovák (immáron szlovák!) fél bekeményített, s egyedül építette meg a projektum rá eső részét, mérhetetlen károkat okozva Magyarországnak. Ezt már amolyan ,,casus bellinek" lehetett volna tekinteni, de a tetentók magyar kormányok minden keserű pirulát lenyeltek, s a tót atyánkfiai azóta is azt tesznek, amit éppen akarnak. Európa segédletével, persze, amely fanyalogva ugyan, de csak tudomásul veszi, hogy Szlovákiában ma kormánytényezőként ágálnak a Tiso fémjelezte szlovák fasiszták és nacionalisták.
Ebből adódik a perpatvar új forrása, hiszen Fico (ugye, összecseng Tisóval?!) egyetlen szóval, egy árva gesztussal sem inti csendre és fegyelemre szövetségesét, az elmebeteg Ján Slotát, aki hetente legalább egyszer sértegeti a Szlovákia területén elő háromnegyed milliónyi magyarságot és Magyarországot. A történelmét, emberi-nemzeti minőségét, mindent.
Teheti, mert amíg ilyen kormánya van Magyarországnak, amíg így ,,teljesít" az anyaország, ilyen lejtőn tart leazon, addig országrabló szomszédai följogosultnak érzik magukat arra, hogy lenézzék, lekezeljék. A lejtőre való sodródás Medgyessy Péterrel kezdődött, aki a budapesti Kempinszki Hotelben koccintgatott Trianonra! A mostani, Gyurcsány csak folytatja a megkezdett trendet, s hiába is tüntet és ,,keménykedik" Ficóval, egy szemétdombbá lopott és degradált Magyarország nem fogja kivívni a szlovák nacionalisták elismerését és respektjét. Továbbra is keresztes hadjáratot viselnek a dél-szlovákiai magyar tömb ellen, gazdaságilag, szellemileg építik le, s késztetik az ,,önkéntes" távozásra. Apropó: ez igen érdekes dolog egyébként, hiszen Pozsony térségében éppen a fordítottja észlelhető: rengeteg szlovák állampolgár vásárolja ki a lassan néptelenedő szigetközi magyar falvak házait, s vannak már olyan határövezeti települések is, ahol (Rajka például) a színmagyar lakosságot felerészre szorították a szlovák betelepülők.
Gyurcsány nehezményezi a szlovák magyarellenességet, Slota kirohanásait, de egyebet nem nagyon tesz a felvidéki magyarságért. Sem a tanügyi, sem a gazdasági megszorítások, megkülönböztetések ellen. Ő aggódik! Robert Fico lesöpri Gyurcsány aggályait, sőt, ellentámadásba indul, mondván, Magyarországon elnyomják és megrövidítik a szlovák nemzetiségűeket. Mert, ugye, egy tót művelődési központot, tájházat is be akartak zárni a Pilisben!
Hát megérjük azt is rövidesen — ha minden így folytatódik! —, hogy a magyar miniszterelnököt Pozsonyba fogják rendelni, hogy enné csak meg a neki készített ,,hrpicskát".
