Június 15.
Bem József tábornok meglátogatta a tömösi szoros védműveit, majd Brassón keresztül Marosvásárhelyre utazott.
Június 16.
Lüders tábornok elindult Bukarestből, hogy csatlakozzék Ploieşti-nél gyülekező csapataihoz (21 gyalogzászlóalj, 2 ulánusezred, 10 kozákszotnya és 48 löveg).
Június 17.
Gábor Áron két szénégető szakmunkást kért a Csíkszentdomokosi Rézbánya Hivataltól, beszámolt Szent-Iványi Károly teljhatalmú országos biztosnak a Nagyszebenbe küldendő, de le nem szállított két hatfontos löveg visszatartásának okáról (az elkészült ágyúkat a küszöbön álló orosz támadás miatt Székelyföldön akarták bevetni), valamint előterjesztésben igényelte Gál Sándor ezredestől a szászhermányi csatában (1849. február 4.) elesett Jancsó Mózes tüzér őrmester családjának állami segélyben való részesítését.
Megjelent a Székely Hírmondó negyedik száma.
Az orosz csapatok átvonultak Ploieşti-ről Comarnicba.
Június 18.
Gábor Áron jelentést írt a Hadügyminisztériumnak a székelyföldi salétromtermelés helyzetéről, s véleményt nyilvánított Szent-Iványi Károly teljhatalmú országos biztosnak néhány jutalmat igénylő egyénről, valamint „céliránytalannak” minősítette és elutasította Berry Károly százados salétromtermelési tervezetét.
A Prahova völgyén felfelé vonuló orosz elővéd elérte Azuga térségét, míg a főerők Sinaiánál állapodtak meg. Az est folyamán kisebb összecsapásra került sor a kozák előőrsök és egy, a Prahova völgyén lefelé vonuló magyar különítmény között, de egyik fél sem erőltette a harcot és visszavonult.
Június 19.
Gál Sándor ezredes egy esetleges orosz támadástól tartva a székelyföldi hadosztály tartalékát Felső-Háromszékre vezényelte át (a csapatok a Kászoni-medencében éjszakáztak). A kézdivásárhelyi tüzérek 6 lovas ágyúval átvonultak Bereckbe.
A von Dyck vezérőrnagy vezette orosz elővéd (8 gyalogzászlóalj, 1 ulánusezred, 8 kozákszotnya és 20 löveg) hajnalban megkezdte az előrenyomulást a predeáli kolostor felé, de Azuga és Predeal között félúton egy csatarendben álló, 3 agyú által támogatott magyar zászlóaljba ütközött. A folyamatosan újabb állásokba visszavonuló magyar zászlóalj sikeresen törte meg az orosz támadási kísérleteket és lelassította az előrenyomulást. Az oroszok végül délután kettőre elfoglalták a predeáli védműveket és a felsőtömösi karantént, majd felfüggesztették az előrenyomulást. A magyar csapat a Magyarvárba vonult vissza.
A délelőtt folyamán Kiss Sándor ezredes szemlére indult Törcsvárra, és a Predeál felől hallatszó agyúszóból, valamint a Felsőtömösről felszálló füstfelhőből értesült az orosz támadásról, mire útját megszakítva visszatért Brassóba, majd onnan Tömösre indult.
Engelhardt vezérőrnagy csapatai (4 gyalogzászlóalj, 6–8 kozákszotnya és 8 löveg) megérkeztek a határ előtt található Rucăr faluhoz.
Június 20.
A székelyföldi hadosztály tartaléka bevonult Kézdivásárhelyre. A kézdivásárhelyi tüzérek megszállták az Ojtozi-szoros fölött magasló Magyarós-tetőt.
Hajnalban Kiss ezredes megpróbálta visszafoglalni a felsőtömösi karantént, de csapata a már vonuló oroszokba ütközött és kénytelen volt visszatérni a Magyarvárba. A délelőtt folyamán a magyar közigazgatás tagjai és a harcképtelen csapatok elhagyták Brassót és Nagyajta felé vonultak vissza. A városban csak a fellegvár őrsége maradt.
Miután a frontális támadások és a bombázási kísérlet is kudarcot vallott, az oroszok a balszárnyról átkarolva lerohanták és bevették a Magyarvárat. Szabó Nándor alezredes a túlélőkkel Prázsmárra vonult vissza. Délelőtt 10 óra körül az orosz előőrsök bevonultak Brassóba, majd a délután folyamán megkezdték a fellegvár lövetését.
Engelhardt vezérőrnagy előőrse Törcsvárnál összecsapott Krasznay Pál őrnagy zászlóaljával, amely azonban a bekerítéstől félve rövidesen visszavonult, míg Engelhardt különítménye bevonult Barcarozsnyóba.