ÖZV. MÁRTON GYÁRFÁSNÉ, Kézdivásárhely. Városunk egykori pedagógiai iskolájának 1954-ben végzett IV. B osztálya június 15-én tartotta meg 65 éves véndiák-találkozóját. A 34 hajdani osztálytársból 20 él még, közülük 9 jelent meg.
Voltak, akik betegség miatt hiányoztak, mások azért, mert már nem tartanak igényt az együttlétre. Hosszú volt az út 1954 júniusától mostanáig, sikerek és örömök, megpróbáltatások és megaláztatások, hálátlanság is tarkította, de a helyét mindenki megállta, a ránk bízottakat elvégeztük becsülettel. Ma is megköszönjük hajdani, már kivétel nélkül az örök hazába költözött tanárainknak az útravalót. Emlékezőkoszorúnk elhelyezése után Beder Imre tiszteletes szívmelegítő szolgálata következett, amikor hálát adtunk az eltelt 65 évért. Az idő egyre gyorsabban rohan, ahogy Áprily Lajos is írja: „Az óra gyorsan illan el. De amíg élsz, a múlt, a dal s az erdő és az örök vágy emberré emel.”
RÉTYI IMRE, Árkos. Sok gondunk van újabban a szemét elszállításával. Habár betegnyugdíjas vagyok, szelektálunk hűségesen, még az útról is összeszedjük az eldobált palackokat, de a Tega alkalmazottjai mindig találnak valami kifogást arra, hogy ne vigyék el, amit kitettünk. Hol a zsák nem tetszett, hol a poliészter, tájékoztatással pedig nem szolgálnak, hogy mit nem teszünk jól, sőt, kérdéseinkre vaskos gorombaságokat kapunk válaszul. Annyifelé kell már válogatni a hulladékot, hogy nehezen ismerjük ki magunkat, és hiába próbáltam utánanézni, nem jártam sikerrel. Hívtam a céget telefonon, már négy emberrel beszéltem, és még mindig nem érdemben, egymásnak passzolták át a drótot, és mindenki hárított. Soha nem tartoztunk egy lejjel sem, de ha véletlenül nem teszünk ki műanyagot, azonnal küldik a 15 lejes bírságot. Nem csak nekünk, már több szomszédunk panaszkodott. Jó lenne, ha mindenki tudná, mi a dolga, mert jelenleg egy felháborító szolgáltatásért fizetünk!
K. A., Sepsiszentgyörgy. Még a tavaly elkezdett utcák javítását be sem fejezték, és már újakat zártak le. De azzal sem lehet dicsekedni, ami megvan, a Gesztenye és a Kertész utca sarkán például úgy kimérték a járdát, hogy az alulról jövő gépkocsik nem tudnak a saját sávjukon felkanyarodni. Aki megpróbálja, annak az alváza bánja, de a szegélykövön is meglátszik már az utászok hozzáértése!
