Várakozáson felül alakult az idei Múzeumok éjszakája a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Rengeteg látogató érkezett, minden korosztály képviseltette magát, és nemcsak a különböző játékok, foglalkozások iránt érdeklődtek az emberek, hanem bejárták az összes kiállítóteret, és az előadásokra is nagyon sokan kíváncsiak voltak – mondta el lapunknak Vinczeffy Orsolya múzeumpedagógus, az idei rendezvény főszervezője szombaton este a múzeumban, miközben már az esti mesét nézte a közönség, de még mindig érkeztek újabb és újabb látogatók a fényárban úszó épületbe.
Ez volt a második év, amikor kihagyták a Múzeumok éjszakájából a koncerteket, szabadtéri filmvetítéseket és szabadtéri borozási, sörözési lehetőség sem várta az idelátogatókat. Azonban a populárisabb részek nélkül is nagyon sok érdeklődőt vonzott a múzeum, az előkészített háromszáz belépő már az első két órában elfogyott. Öröm számukra, amikor érzik, hogy valóban azért érkeznek a vendégek, mert a múzeum érdekli őket – hangsúlyozta a szakember, hozzátéve, hogy a múzeumkert megismeréséhez a Madarak és fák napja sokkal jobb lehetőséget kínál.
18 órától a Háromszéki honleányok című szabadtéri tárlatvezetés nyitotta az idei Múzeumok éjszakáját, melyet Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet – MKK sepsiszentgyörgyi fiókjának vezetője tartott. Mint elmesélte, az aradi vértanúk özvegyei után a háromszéki honleányok szerepvállalását és áldozatvállalását is figyelemre méltónak találta, és Demeter Lajos helytörténész segítségével állította össze azoknak a nőknek a listáját, akik a kokárdakészítéstől és selyemzászlók hímzésétől kezdve a csatákban való részvételig felvállalták a szabadságharc ügyét, olykor börtönt is elszenvedve emiatt. Mivel ezekről a nőkről többnyire csak öregkori fotókat találtak, a Háromszék Táncegyüttes Gábor Áron című előadásának női szereplőit kérték meg, hogy felújított előadásbeli jelmezeikben álljanak modellt a kiállításhoz. A honleányok életéről és a tárlatról szóló egyéb fontos információk és kulisszatitkok mellett Szebeni Zsuzsa azt is elárulta, hogy ősszel emléksétát terveznek a háromszéki honleányok sírhelyeihez.
Mivel a Múzeumok éjszakája jó terep a rendhagyó tárlatvezetésekhez, a Szerzetesek asztalánál című aktuális időszakos kiállításon Hervai Katalin képzőművész az imádságról tartott előadást. Mint mondta, a szerzetesek életét elsősorban az a „Ora et labora” (Imádkozzál és dolgozzál) szent benedeki mottó határozza meg, az imádságnak pedig a külső és belső csend ugyanúgy része, mint a személyes beszélgetés. Ha a zsolozsmás könyv öt imaórája tagolja a napunkat, akkor megvalósulhat az életünkben az idézett mottó, és minden cselekedetünket Isten fényébe emeljük – fogalmazott. A szóbeli imádságról, a Szentírás alapján való elmélkedő imádságról és a szemlélődő imádságról is mesélt előadása során, végezetül pedig két zsoltárból idézett, melyek nagyszerűen kapcsolódtak a kiállításon látottakhoz. A művész lapunknak elmondta, ha elsősorban Istennel tartanánk kapcsolatot, aki a lelkiismeretünk révén a legközelebb áll hozzánk, sokkal nyugodtabban élhetnénk ebben a felpörgött ritmusú világban.
A Mit, miért és hogyan ásnak a régészek Háromszéken? című vetített képes kiselőadáson Hőgyes Mihály Huba régész ismertette dióhéjban szakmája nehézségeit és szépségeit. Állandó interakciót folytatva a közönséggel érdekfeszítően mesélt arról, hogy hol, mikor és miért ásnak a régészek, és milyen szakaszai vannak a feltárásnak. Előadásához azok az ásatások adták a támpontokat, melyeket a Székely Nemzeti Múzeum bonyolított le az elmúlt másfél-két évben. Lapunk érdeklődésére a szakember elmondta: nagyon fontos lenne, hogy a civil társadalom megértse a régészek munkáját, és lehetősége szerint segítse azt. Nem helyélvaló csupán úgy megközelíteni ezt a tevékenységet, mint plusz terhet, költséget, ami a különböző munkálatok, építkezések elvégzését nehezíti, hisz ez a tudományág kulturális örökségünk megismeréséről, védelméről szól – fogalmazott.
Vinczeffy Orsolya lapunknak elmondta, a gyermekeknek szóló kézműves foglalkozásokat igyekeztek szervesen kapcsolni az előadásokhoz: a Sebestyén Viola által irányított, orsót, guzsalyt, motollát használó, textillel és gyapjúval való foglalatosságok a Háromszéki honleányok tárlathoz kapcsolódott, a gyertyamártó műhelyet és a Körmünkre ég a gyertya című, gyertyafénynél, lúdtollal való hangulatos iniciáléírást a Szerzetesek asztalánál című kiállítás inspirálta, a gyermekeknek szóló játékos sírfeltárás pedig – itt a kisebbek örömére csokipénzek is előkerültek – a Hőgyes Mihály Huba által bemutatott régészi munkát szemléltette. Ezenkívül egy sor olyan tevékenység, társasjáték is várta a gyermekeket a különböző termekben, melyekhez nem kellett a felnőttek útmutatása, volt egy több helyszínt is magába foglaló nyomkövető kódjáték, Vargha Fruzsina művészettörténész pedig zenés tárlatvezetéssel várta az érdeklődőket, mely során az előadók végigjárták a különböző kiállítótereket, és népdalok által meséltek a látottakról. Pénzért árult termékek helyett a múzeum munkatársai többször is almával kínálták a vendégeket, a szerzetesek asztalánál pedig ostyát kóstolhattak az érdeklődők. A programsorozat gyermekeknek és felnőtteknek szóló esti mesével ért véget.
„Évente egyszer van ilyen alkalom, amikor az egész épület nyitva áll a nagyközönség előtt, de ez az esemény azért is rendkívüli, mert a költözés miatt a látogatók valószínűleg most láthatták utoljára ebben a formában a teljes Székely Nemzeti Múzeumot” – mondta el lapunknak Bartha Zonga múzeumpedagógus.
