Az orosz gránátok felgyújtották a brassói fellegvár épületeit, a helyőrség fegyverszünetet kért, amit az oroszok visszautasí­tottak.
Engelhardt vezérőrnagy különítménye Barcarozsnyóból átvonult Feketehalomra.

Június 22.
Gál Sándor ezredes egy mozgó tartalékot állított fel a szorosok védelméből elvonható csapatokból (1½ zászlóalj, ½ huszárszázad és 10 hatfontos löveg – kb. 1500 fő), amellyel levonult Uzonba.
A brassói fellegvár őrsége, kifogyva a lőszerből, feladta az erődítményt.
Németh László kormánybiztos tájékoztatta Szent-Iványi Károly teljhatalmú országos biztost a Brassó elleni orosz támadásról és javaslatot tett egy székelyföldi postavonal megnyitásáról.

Június 23.
Hajnalban Hasford altábornagy parancsnoksága alatt egy 12 löveggel megerősített, 1 és ¾ zászlóajból, egy lövészszázadból, 1 utászszázadból, 4 ulánusszázadból és 2 kozákszotnyából (kb. 7000 fő) álló különítmény indult Háromszék felé. Gál Sándor csapatai a kökösi hídnál megpróbálták megállítani az oroszokat, de mivel dél körül az ulánusok a jobbszárnyukba kerültek, kénytelenek voltak Eresztevényre visszavonulni. Szabó Nándor Sepsiszentgyörgy mellett álló zászlóaljai nem avatkoztak bele a küzdelembe, hanem elvonultak a Tusnádi-szoros felé. Az oroszok nem üldözték a visszavonulókat.
Gál Sándor ezredes hadbírósággal fenyegetve utasította az Udvarhelyszék felé visszavonuló Daczó Zsigmond és Krasznay Pál őrnagyokat, hogy csapataikkal sürgősen csatlakozzanak a háromszéki táborhoz.
Alsóháromszék lakossága az orosz támadás és a kökösi ütközet hírét véve az erdőkbe és a hegyekbe menekült.

Június 24.
Hasford elővédjét Maksa felé küldte, míg csapatai zömével harc nélkül bevonult Sepsiszentgyörgyre. A városban túszokat szedett, élelmet rekvirált, valamint elkobozta a házkutatások során talált fegyvereket.
Gál, Hasford hadmozdulatára reagálva, a Tusnádi-szoros felé küldte Kis Antal zászlóalját, míg csapatai zömével Kézdivásárhely felé vonult vissza.

Június 25.
A székely csapatok kiürítették Kézdivásárhelyt és Alcsíkba vonultak vissza. Ezzel egy időben elszállították a fegyver- és lőszergyárak legértékesebb berendezéseit (amit nem lehetett elvinni elásták. Így menekült meg Gábor Áron egyetlen fennmaradt ágyúcsöve is).
Gál Sándor Tusnádról kiáltványt intézett a székely nemzethez, melyben felszólította a 40 év alatti férfiakat, hogy lehetőségeikhez képest felfegyverkezve csatlakozzanak táborához, a falvakat, hogy adják meg serege számára a szükséges támogatást, valamint hadbírósági eljárást helyezett kilátásba az ellenséggel együttműködők számára.
Hasford Kézdivásárhely felé indította különítményét, amely estére Csernátonig jutott el.
Lüders főerői Brassóból átvonultak Földvárra.

Június 26.
A székely csapatok megszállták a Csík felé vezető szorosokat, míg a főtábor Csíkkozmás térségében gyülekezett.
Hasford különítménye bevonult Kézdivásárhelyre, megsarcolta a várost, élelmet rekvirált és kifosztotta, valamint részben lerombolta a hadiipari létesítményeket.
Lüders két hadoszlopot küldött át az Olton, hogy lefegyverezze a székely falvakat és élelmet rekviráljon. Az északi hadoszlop egészen Miklósvárig, a déli Illyefaváig hatolt, majd visszafordult.

Június 27.
Egy 11 ágyú által támogatott székely zászlóalj Kászonújfalu és Kászonjakabfalva között védelmi állást alakított ki. A székely főtáborba újabb csapatok érkeztek. Gál megtette az előkészületeket, hogy újra bevonuljon Háromszékre.
Hasford Adlerberg tábornokot a zsitomiri vadászezreddel az Ojtozi-szoros ellen küldte. A szorost védő 5. határvédzászlóalj három százada, amelyet ekkor már a von Lein ezredes parancsnoksága alatt Moldvából előrenyomuló hadoszlop is szorongatott, harc nélkül feladta állásait és a Kászoni-medencébe vonult vissza. Este Adlerberg és von Lein csapatai Kézdivásárhelyen egyesültek Hasford különítményével.
Lüders főerői Földvárról átvonultak Prázsmárra.