A vihar előtti rekkenőségben lezajlott megmozduláson mintegy ezren vettek részt, sokan a fák árnyékában kerestek menedéket a tűző nap elől, más székelyföldi településekről – többek között Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Gyergyó vidékéről, Marosszékről – is érkeztek résztvevők, képviseltették magukat mindhárom erdélyi magyar párt helyi vezetői, Antal Árpád polgármester, Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő, a történelmi magyar egyházak képviselői, de jelen voltak a Székely Légió szurkolói is. Az EMNP által kezdeményezett, de minden magyar párt és szervezet által felkarolt megmozdulás szónokainak egyik közös üzenete a nemzeti ügyekben való összefogás, az új egység megteremtése volt. A tüntetés ünnepélyes, emelkedett hangulatához a Messzehangzó együttes – Dénes Előd, Dénes Dorottya és Hajdú Loránd – fellépése is hozzájárult.

Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyei önkormányzati képviselője szónoklatában személyes történettel érzékeltette, mennyire rendkívüli idők járnak: jóllehet éppen fia születésnapja van, mégsem az ünnepi asztallal foglalatoskodik, hanem többedmagával tüntetésen kell részt vennie. „Nem jókedvünkből, hanem kötelességből vagyunk itt a rendkívüli idők miatt, hiszen egymás múltjának tisztelete nélkül nem lehet jövőt építeni, márpedig ami Úzvölgyében történt, az nemcsak a magyar múlt iránti tiszteletlenség, hanem emberi méltóság mélységes meggyalázása, és arra világít rá: ennek az országnak száz év sem volt elég, hogy magáénak érezze ezeket a területeket. Ezt támasztja alá, hogy Székelyföldön a román megyék körülharapdálják a magyar vidékeket: Bölön községben például egy szomszédos megye közberuházásokat végez, kiépít egy települést. Ez egyrészt szimbolikus térfoglalás, másrészt jogtiprás” – szögezte le. Rávilágított ugyanakkor a kettős mércére is: ha egy magánszemélyre járdaépítés miatt komoly büntetést rónak, közintézmények ugyanezt büntetlenül megtehetik. Vajon mi történne, ha egy magyar megye költöztetné önkényesen odébb közigazgatási határát? – tette fel a retorikus kérdést, majd levonta a következtetést: Románia nem nevezhető egységes törvények alapján működő jogállamnak. „Nem jó itt magyarnak lenni, de nem jó románnak, örménynek sem” – fejtegette, majd leszögezte: jogunk van teljes jogú állampolgárokként élni szülőföldünkön. Kötelességeinkre is kitért, a Hargita és a Bákó megyei prefektus mellett saját vezetőink felelősségéről is szólt, hiszen az úzvölgyi temetőgyalázásra talán nem kerülhetett volna sor, ha az illetékes önkormányzat végigjárja az utat és időben betelekkönyvezteti a temetőt. Felidézve az erőszakos úzvölgyi temetőfoglalást, kijelentette: büszke volt arra a méltóságra, önfegyelemre, tartásra, amelyet megtapasztalt az élőlánc résztvevői körében, és úgy vélte, olyan jellemvonások ezek, amelyekre lehet építeni. Ez az erdélyi magyar politikai attitűd legyen a mérce az életünkben – hangzott felhívása.

Tulit Attila, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke arra világított rá: Úzvölgye nemcsak a honvédsírokat jelenti, hanem saját önbecsülésünket, emberi méltóságunkat is. Gyűjtőfogalom lett mára, sérelmeink gyűjteménye, lármafa: benne van a magyar orvosi egyetem ügye, a katolikus gimnázium kálváriája, az üldözött jelképeink, az elorzott utcanevek, tulajdonaink, földjeink, könyvtáraink, jogtalanul elítélt fiataljaink, de benne van az emberi hitványságokkal szembeni közönyünk, saját gyámoltalanságunk is. Az úzvölgyi temetőgyalázás elleni tiltakozás célja összhangban van azzal, amit a székely szabadság napján minden évben március 10-én megfogalmazunk, amire az őrtüzek gyújtásával felhívjuk a figyelmet, és amiért hosszú pereskedés után végre aláírásgyűjtést indíthattunk – hangoztatta a szónok, utalva az SZNT által kezdeményezett európai polgári kezdeményezésre a nemzeti régiókért.

Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak ügyek, helyzetek, amikor nem elég csak jogi síkon harcolni, hanem fontos utcára vonulni is, hogy felhívjuk Bukarest, Brüsszel, Washington figyelmét a törvénytelenségekre. Üdvözölte, hogy egy nappal korábban a magyar és a román védelmi minisztérium elkezdte a tárgyalásokat az ügyben, de figyelmeztetett: ez esetben mi vagyunk a sértett fél, hiszen magyar–román államközi megállapodások és az alapszerződés is előírja, hogy a háborús hősüknek méltó nyugvóhelyhez van joguk. A román fél azonban nem ezek szellemiségében viselkedett, hanem belekényszerítettek egy olyan helyzetbe, amelyből majdnem éles etnikai konfliktus bontakozott ki. Kinek volt jó ez? – tette fel a kérdést a szónok. Figyelmeztetett arra is: elkezdődtek a tárgyalások, elhúzódó megoldáskeresésre kell számítani, itt a nyár, lankadhat az érdeklődésünk Úzvölgye iránt, ezért is fontos megismételni, hogy az eredeti állapot visszaállítását követeljük. A tárgyalások eredménye nem lehet egy olyan kompromisszum elfogadása, amely utólag jóváhagyja az elkövetett törvénytelenségeket, nem lehet megoldás például egy román–magyar megbékélési park vagy valami hasonló ötlet, ebben nem szabad engednünk – szögezte le. Akik törvénytelenséget követtek el, viseljék a következményeket, legyen Románia végre olyan állam, ahol a jogtiprásnak következményei vannak. Ez nemcsak a magyarok kérése, de a józan gondolkodású román többségé is, ezt kell képviselni a tárgyalások során is – hangoztatta.

Csomortányi István, az EMNP országos elnöke jogsérelmeinket sorolta: az Úzvölgye kapcsán a román hatalom által végrehajtott törvénytelenségeket, nyelvi jogaink csorbítását a közigazgatási kódex elfogadása nyomán, a MOGYE ügyét, Beke István és Szőcs Zoltán bebörtönzését, az ozsdolai közbirtokosság elleni, visszaállamosítási célzatú pert. Mindezek alapján úgy látja, nincsen tétovázni való időnk, ez indokolja a múlt heti csíkszeredai és a mostani sepsiszentgyörgyi tüntetést is, hiszen állami szintre emelkedett a magyarellenesség Romániában. Emlékeztetett arra is: 30 év után a romániai magyarság lélekszáma 1,7 millióról 1,2 millióra apadt, közösségi céljaink közül szinte semmi nem valósult meg, időközben pedig mintha a célt is eltévesztettük volna, összekevertük volna az eszközzel: ma már nem autonómiáról beszélünk, hanem négyévente egy küszöb elérése vált a legfőbb céllá. Ezen változtatni kell – hangoztatta a szónok, és a tüntetés kapcsán megvalósult magyar összefogásra utalva egy új magyar egység szükségességét hangoztatta.

Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese felidézte az Úzvölgyéért tartott első megmozdulás, a május 12-i ökumenikus istentisztelet jelmondatát: Ne bántsd a magyart. Figyelmeztetett: mi, székelyföldi magyarok szeretjük ugyan szidni a politikai pártokat, elöljárókat, másokat, egymást – de arra kért, ne bántsuk egymást, ne marcangoljuk szét magunkat, inkább álljunk ki magunkért, egymásért, amikor tüntetni kell, amikor templomba kell menni, vigyünk magunkkal egy embert, támogassuk egymást.

A rendezvény közös imával, himnuszaink eléneklésével zárult.