A tavalyi szünet után idén újra sor került a Szentivánlaborfalvi Közösségi Napok rendezvénysorozatra. A hétvégén, három napon át tartó kavalkád hozta korábbi formáját, sőt, a szervező, a SZI@ egyesület, a helyi fiatalok szervezete rátromfolt korábbi teljesítményére, még színesebbé, még változatosabbá téve a programsort, amelyben kereken harminc pont szerepelt: sport-, kulturális, közösségformáló események, bulik, és mindebbe szervesen illeszkedett tegnap az ökumenikus istentisztelet, illetve a katolikus mise. Nem véletlen, hogy nemcsak a fiatalok, hanem középkorúak, sőt, az idősebb nemzedék is jókedvvel élte meg a háromnapos faluünnepet.
Pakucs Tamás, az egyesület nemrég megválasztott elnöke érdeklődésünkre elmondta: nagyon sokan mellé álltak, erre újoncként rá is szorult. A szükséges költségvetést többek között pályázatok révén biztosították. Gábor Lehel, a SZI@ hét év után leköszönt elnöke a maga során értékelte a megújult, tíz fővel bővült lelkes szervezet teljesítményét. „A tavalyi kiesés után sikeresnek mutatkozik az idei közösségi nap (szombat délután jártunk a helyszínen – szerk. megj.), bebizonyosodik, hogy az összefogás mindig sikert hoz” – mondta Gábor Lehel.
A szombati nap egyik „legfontosabb” eseménye a főzőverseny volt. „Nehéz minősíteni az ételeket, izzadunk, mindenki nagyon finomat főzött. Rókagombából, csiperkegombából vagy épp borjúnyakból készült pörkölt, babgulyás, minden egyéb finomság van itt, ezért nagyon nehéz az elbírálás” – mondta a gasztronómiai versenybe nevezettek főztjeit elbíráló négytagú zsűri részéről Szabó Anna Mária, Uzon község alpolgármestere. Épp ezért nem is hirdettek dobogós helyezetteket, hanem minden csapat kapott kitüntető oklevelet főztjük egyik-másik különlegessége – mint például legcsípősebb, legjobb, legfinomabb, legravaszabb – alapján.
Meglátogattuk a szentivánlaborfalvi Székely István Dalkör sátrát is. Kelemen Alpár csapatkapitány vezetett Marci bácsihoz, a főszakácshoz, aki akkor már az üst mellett unatkozott, főztje igen hamar elkelt. Gyergyó vidéki tokányt főzött, amely abban különbözik a hasonló, üstben főtt ételektől, hogy „ebben egy pohárral több szeretet és akarat van. A másik dolog az, hogy az ember amikor nekifog, úgy fogjon neki, hogy az biztos tokány legyen” – osztotta meg az eddig hétpecsétes titkot Pál Márton.
