Követte hát a varjút, és egyszer csak megpillantott egy nagy darab húst. Nosza felkapta, és levest kezdett főzni magának.
Odalépett hozzá ekkor egy ember, és szemére lobbantotta, hogy levágta a tehenét.
S Li akárhogy is mentegetőzött, az idegen a városba hurcolta, a bíró elé. Li elmagyarázta a bírónak, hogy is történt a dolog.

– Rendben van – így a bíró –, ha csakugyan értesz a madarak nyelvén, akkor mondd meg, mit kiáltoz az a galamb, amelyik ott ül azon a fán.
– Azt mondja, belegabalyodott a pókhálóba.
Odamentek, megnézték: csakugyan belegabalyodott a pókhálóba.

– Ezt te láthattad is – vélte a bíró.
S minthogy már beesteledett, és valamennyi madár elröpült, a bíró megparancsolta, hogy Lit zárják reggelig a tömlöcbe. A börtönben pedig az ablakon át Li térdére pottyant egy fecskefióka a fészekből. Li a saját nyálával etette meg, és mivel nem tudta visszarakni a fészekbe, a mellére tette. Másnap, amikor ismét a bíró elé vezették, a bíró ezt mondta neki:
– No, jól van. Egy fecske kering feletted, és kiáltoz. Ugyan mit mond?
– A fiókáját kéri vissza: ugyanis bepottyant hozzám a tömlöcbe, és most vissza kéne tenni a fészekbe.
Ekkor mindketten odamentek a fecskefészekhez, és mihelyt Li visszarakta a fiókát a fészekbe, odarepült a fecske, és hangos csicsergéssel köszönetet mondott Linek, azzal elhallgatott.

A bíró ekkor így szólt:
– Ilyen ember valóban nem követhet el semmi rosszat.
És szabadon engedte Lit.

(Szabó Enikő meseterapeuta gyűjteményéből)