A meséskönyvek gombajelképét, a számos rajzon, képen népszerűsített légyölő galócát faluhelyen többnyire nem tartják a legszebbnek. Ott például a piruló galóca, a nagy őzláb, a mezei csiperke, a varas zöld galamb­gomba, a sárga rókagomba számít szépnek, mert az nem csupán szép, de jó is, finom is.

A piruló galóca (Amanita rubescens – fotó) talán sehol sem oly közkedvelt tájainkon, mint Székelyföldön. Tájegységeink közül Háromszéken a legismertebb, itt népi neve szinte mindenhol borsgomba. Szomszédságunkban, a barcasági Krizbán ugyancsak számontartják, péterpötű (gomba) a neve. Savanyúságot csinálok belőle, ha kicsike, tokánynak, prézlibe s tojással, ha nagy. Volt úgy, mondom, mejek péterpötűér. S egy Péter nevű falu­béli szokta mondani nekem: Ne menj, me a szára nálam van! (J. I.) A brassói piacon László Kálmán gyöngygomba néven találkozott vele, de ez a név azóta sem került elő sem a környékről, sem máshonnan.
Néhány elnevezése akár tévedéshez is vezethet, egyes tájainkon ugyanaz a neve, mint más gombának máshol. A piruló galóca népi nevei közt találjuk (főképp Kárpátalján) máshol a nagy őzlábgomba népi neveit: őzlábgomba, őzlábúgomba.

A keleti szomszéd Moldvában piros pulinyica a neve, a déli szomszéd Szászföldön szárgomba (Zernyest). Mondják még pirosszárúnak a Nyárád mentén és gyurigombának Erdőszentgyörgy vidékén. A Székelyföldtől távolabb kevés helyen ismert. Az Őrségben például nem tudnak róla. A mokánysági Verespatakon tulikánnak nevezik, a Szilágyságban darugombának, Kalotaszegen román hatásra fordul elő mariuca elnevezése. Utóbbin nem csupán a légyölő galócára vonatkoztatva használják a légygomba nevet, ez a piruló galóca neve is lehet, ami kivételnek számít a magyar nyelvterületen. A medvesalji Ajnácskőn szamócagombának, Kárpátalján főképp őzlábnak, Muraközben bagugombának mondják a mi borsgombánkat. A Dunántúlon Veszprémben és Baranyában bagógomba, bagolygomba neve ismeretes, Vas megyében pirula, Nyitra vidékén is bagógomba.

Zsigmond Győző