Távol áll tőlem, hogy pálcát törjek a labdarúgás, a megye egyetlen sportjátéka felett, mely megyei bajnokságát tudja maga mögött. Az egyetlen sportága, mely valóban rendelkezik tömegalappal. Az más kérdés, hogy milyen ez a tömegalap. És az is egy más témakör, hogy hogyan sáfárkodnak vele. E pillanatban a hangsúly a tagadhatatlan tömegalapra esik. Amit írok, a sportág védelmezése, megerősítése érdekében teszem.
Alighogy megkezdődött bajnoki küzdelemsorozata — hiszen csak a harmadik fordulón vagyunk túl —, máris a sportjátékot megmocskolni akaró jelenségek történtek a csernátoni, a bölöni meccsen. A csernátonit egy úgymond ,,partizánakció" (melyhez, úgy tűnik, a fegyelmi bizottság keddi döntéseiből, csatlakozott két játékos is) zavarta meg, egy magáról, falujáról, kedvenc csapatáról megfeledkezett egyén. A csernátoni közönség becsületére válik, nem csatlakozott a partizánakcióhoz, melyről csak akkor szerzett tudomást, amikor a vendégcsapat nem szaladt ki a második félidőre, amikor kereket oldott, s elhagyta a csernátoni stadiont. A bölöni történések — négy játékos (három egy időben) kiállítása — hátterében a játékosok gyenge karaktere áll. Egyszerűen megfeledkeztek emberi, sportemberi létükről, s olyan tettekre fanyalodtak, amelyek nem válnak sem emberi, sem labdarúgómivoltuk dicsőségére. Sportpályán, játék közben szándékosan megütni valakit, torkon fogni... Nem, ezt nem lehet elfogadhatóan megmagyarázni. Mesélni összevissza, hogy ezért, meg azért... lehet, de ettől a mások szemében a róluk alkotott kép nem lesz jobb. Annyiszor leírtuk már, de leírjuk még egyszer: a futball mindenekelőtt játék, és csak játék. Játszani pedig csak szépen, sportszerűen szabad. Aki erre képtelen, az válasszon más sportágat. Például K1-et. Ott lehet ütni, rúgni, harapni... Sőt, csak azt lehet!
Mint arról már hírt adott a lap pénteki száma, mindkét ügyet kedden újratárgyalják. Nem akarok az újratárgyalás elébe vágni. De bármi legyen a döntés, az elcsattant pofonok, ütések, rúgások, nyakon fogások, ruhatépdelések (a bántó, sértő szavak áradatát már figyelembe se veszem, mert az rendszerint elszáll) tényét örökre elmosni, lemosni nem tudják. Az illetők becsületén esett csorbákat, foltokat nem tudják eltüntetni. Rejtő Jenő szavaira emlékeztetem a labdarúgás erkölcse ellen vétkezőket: ,,A tisztesség olyan, mint egy igazi úri szabó, nem ismer alkut." Még akkor sem, ha igyekszünk bemagyarázni magunknak, hogy az ember az egyetlen vad, aki képes csapdát állítani magának, majd bele is sétálni abba.
