Meghurcolt polgármesterek„Jönnek a nindzsák, kezdődik a maszkabál”

2019. augusztus 1., csütörtök, Közélet

Igen messzire sikerült elkalandozniuk az eredeti témától a székelyföldi elöljáróknak, akik a térség önkormányzati vezetői elleni perekről szóló panelbeszélgetésen vettek részt pénteken Tusványoson. Az eszmecsere során részletes képet nyújtottak arról a rendszerről, amit több mint tíz éve építenek ki a magyar közösség vezetői megfélemlítésének céljával, és ami meglátásuk szerint ma már a román állam szerves részét képezi. Az elöljárók ugyanakkor pozitív üzenetet közvetítettek közösségeik irányába, melynek lényege: minél többször tudatni a rendszerrel, a román állammal, hogy a céljukat nem érték el.

  • Nagy Zoltán, Kovács-Bíró Blanka, Ráduly Róbert, Gálfi Árpád, Antal Árpád
    Nagy Zoltán, Kovács-Bíró Blanka, Ráduly Róbert, Gálfi Árpád, Antal Árpád

A beszélgetés elsődleges tárgyát a magyar feliratok és a székely szimbólumok használata miatt az elöljárók ellen indított perek jelentették, ezekből egyedül Dan Tănasă és egyesülete több mint kétszázat jegyez – derült ki Kovács-Bíró Blanka, a Krónika napilap újságírója, a beszélgetés moderátora felvezetőjéből. Az eszmecsere azonban főként a korrupcióellenes ügyészség tevékenységét s a román államnak a magyar közösség ellen az erőszakszervezeteken és az igazságszolgáltatáson keresztül indított hadjáratát járta körbe. Nem véletlenül, hiszen a meghívottak közül ketten – Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy, valamint Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere – alapos tapasztalattal rendelkeznek e tekintetben. Előbbi elöljáró ellen 41 hónap vizsgálat után a múlt héten bűncselekmény hiányában vádemelés nélkül zárta le az ügyészség a vizsgálatot, Ráduly Róbert pedig 2015-ben a fogdát is megjárta. Gálfi Árpád székelyudvarhelyi, valamint Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi polgármesternek nem volt hasonló tapasztalata, bár utóbbinak a Mezei János volt gyergyószentmiklósi elöljáró elleni eljárás során alkalma nyílt átélni, milyen is egy ilyen hatósági intézkedés.


A legnehezebb pillanatok

Antal Árpád és Ráduly Róbert is elismerte, nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy melyik volt a legnehezebb pillanat, abban azonban egyetértettek, hogy a legsúlyosabb felismerések időszaka az volt, amikor Mezei Jánost kiengedték a fogdából és találkoztak. Ekkor vált egyértelművé, hogy az az erődemonstráció, amit akkor Mezeivel szemben felmutatott a karhatalom, őket is eléri. Antal Árpád ennek kapcsán részletekkel is szolgált, szerencsésnek mondva magát, hogy hozzá csak csendőrök és nem a maszkosok jöttek. Azt is elárulta: nem attól tartott, hogy vele mi lesz, hanem attól, amit a gyerekei éltek volna át a maszkosokkal való találkozáskor. Ráduly Róbert nem volt ennyire szerencsés, hozzá a maszkosok jöttek, a gyermekei pedig végigélték az egészet. Meggyőződése, hogy a nagyobbik lánya döntésében, miszerint Magyarországra megy egyetemre, döntő jelentősége volt a hajnali rohamosztagos ébresztőnek. Mezei ügyének robbanásakor fogalmazták meg: nem az a kérdés, hogy elviszik-e őket is, hanem hogy melyiküket viszik el hamarabb. A karhatalom ezt a sejtést azóta többször megerősítette – mutatott rá.

Gálfi Árpád ugyan nem élt át hasonlókat – bár bevallása szerint a napokban kapott utalásokat arra, hogy ő sem ússza meg, ezért „nyitva tartja az ajtót, ne kelljen berúgniuk” –, a zászlóperek miatt viszont már állandósult a kapcsolata a karhatalommal és az igazságszolgáltatással. Nagy Zoltán mondhatni közvetlen tapasztalatokkal bír, hiszen alpolgármesterként végigélte Mezei János meghurcolását, kezdve a hajnali üzenettől, mely a rohamosztag érkezését jelezte: „megjöttek a nindzsák, ma nem jövök be dolgozni”.

Mind a négy elöljáró úgy látja: a meghurcoltatások a hivatalok és a közösség szintjén is komoly rombolást vittek véghez, gyakorlatilag megszűnt a korábban jellemző bizalmi alapú döntéshozatal. Ezt a hatást ugyan csökkentették azóta, de a gyökeres változás még mindig érezteti következményeit. Szóba került továbbá ezen ügyeknek a magánéletre kifejtett hatása, a családtagok részéről megnyilvánuló féltés bármely lépésük esetén, a még mindig jelentkező szorongások. A meghurcoltatások, az állandó veszélyérzet, majd a megbukott bűnvádi eljárások ugyanakkor megerősítették őket abban, hogy folytatniuk kell, főként mert általában azt tapasztalták, hogy a közösség mögöttük áll.


Hibrid háború a sajátjaid ellen

A beszélgetés viszonylag hamar irányt váltott Antal Árpád azon meglátása nyomán, hogy ezek a történetek nem róluk szólnak, hanem a román állam visel sajátos hibrid háborút saját állampolgárai, az ország egyik közössége ellen. Sorra kerültek elő az eddig már többször hangoztatott vélemények, melyek szerint a korrupcióellenes ügyészség alatt a román államot kell érteni, amely most éppen az igazságszolgáltatást használja a magyar közösség ellenében. Ennek kapcsán egy üzenet is elhangzott azok irányába, akik az ügyészséget védik minden körülmények között, olyan alapon, hogy minden politikus korrupt, és igenis jó, ha megfigyelik, lehallgatják őket. Utóbbi jelenségekről a beszélgetés második felében Antal Árpád, Ráduly Róbert, de még Nagy Zoltán is megosztott pár megdöbbentő és egyben nevetséges történetet, egyebek mellett az egyetlen szónyi üzenetről készült jegyzőkönyvről a több mint 11 ezer oldalnyi csomagból (Tamás Sándor és Antal Árpád közötti üzenetváltás, mely ennyit tartalmazott, hogy „oké”), a KRESZ és jegyzőkönyvek fordítójának azonosságáról (ezt Ráduly Róbert fedezte fel), vagy éppen a célt tévesztett megfigyelésekről (fél évig Nagy Zoltán édesapjának használaton kívüli telefonját hallgatták le).

Egyetértés volt annak kapcsán is, hogy a lehallgatások ideje sokkal ­hosszabb, mint ami a dossziékból kitűnhet, sőt valószínűleg szó sincs arról, hogy a titkosszolgálati megfigyelés abbamaradt volna. Elhangzott az is, hogy nem alakulhatott volna ki, nem izmosodhatott volna meg ez a rendszer, ha nincs az a tíz év, amely alatt egy Traian Băsescu nevű kalandor vezette az országot, ami egybeesett azzal az időszakkal, amikor az Amerikai Egyesült Államok Törökország után Romániát szemelte ki bázisként a térségben – ennek nyomán az országnak ma sincs önálló külpolitikája, és sem a parlamentnek, sem a kormánynak nincs valós beleszólása a tulajdonképpeni vezetésbe. Arra is rámutattak: a háború a román politikusok ellen is zajlik, annyi különbséggel, hogy esetükben nem vicces kitalációk vagy nem létező cselekmények nyomán indul eljárás, habár példa ilyenre is van. A rendszer célja annak megakadályozása, hogy valaki túlságosan beágyazódjon valamely tisztségbe, az ügyek gyártásához pedig előszeretettel használnak fel félrelépésen ért hivatalnokokat. A hibrid háború része ugyanakkor az a retorika, mely a Székelyföld szegénységét szajkózza, ami az elöljárók elleni hadjárattal párosítva azt a célt szolgálja, hogy a közösség megfélemlítésével párhuzamosan a térség településeinek dinamikus fejlődését megakadályozza, és ezzel megtörje az erdélyi magyarság életképességét.


Együtt élni a rendszerrel

A lehetséges megoldásokat, ellenlépéseket firtató kérdésekre az elöljárók egyöntetűen azt a választ adták: mivel nem lehet változtatni, együtt kell élni a rendszerrel, az azonban nem mindegy, hogyan. Ebben a székely furfang segíthet, erőt adhat az, hogy tudjuk: az ellenségeink támadnak (nem csak külső, de a közösség soraiból is), de a legfontosabb, hogy se a vezetők, se a közösség ne engedjen a rendszer nyomásának, fogjanak össze, álljanak ki egymásért – ami önkormányzati szinten pár éve már működik. Ha a rendszer kiszolgálói azt látják, hogy „éket üthetnek közénk, a rést csak tovább fogják feszíteni”. Mindezzel párhuzamosan legalább ennyire fontos meggyőzni a hatalmat arról, hogy sem az anyanyelvhasználat, sem a közösségi jelképek használata nem provokáció, hanem jog. Az elöljárók ugyanakkor úgy vélték: ezek a jelképek a folyamatos támadások nyomán felértékelődtek a közösség számára is. Antal Árpád arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyarság irányába a román hatalom jószántából soha nem tett gesztusokat. Ahhoz, hogy valamilyen ügyben előrelépés történjen, mindig külső nyomásra volt szükség. Most is el kell érni, hogy mind Amerika, mind az Európai Unió központi szervei nyomást gyakoroljanak. Bukaresttel azt is meg kell értetni, hogy nem szétfeszíteni akarják ezt az országot, a Székelyföldet pedig belőle kiszakítani, hanem mindössze annyit, hogy a magyar közösség saját szülőföldjén békében, boldogságban és minél nagyobb gazdagságban élhessen.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 754
szavazógép
2019-08-01: Sport - :

Semenya valószínűleg nem indulhat a vb-n (Atlétika)

A számára kedvezőtlen svájci bírósági döntés miatt nagy valószínűséggel nem indulhat a szeptember végén kezdődő dohai atlétikai világbajnokságon Caster Semenya, a női 800 méteres síkfutás címvédője.
2019-08-01: Kármentő - László Zsuzsa:

Gyermekek a diófa alatt

Rég nem látott ismerőssel találkozom, és beülünk egy teraszra beszélgetni. Körülöttünk cserélődnek az emberek, sok bepótolni­valónk van. Gyerek-, fiatalkoromban elég sok időt töltöttünk együtt, jóban voltak a szüleimmel, valamivel fiatalabb náluk, de nagyon jól kijöttek, én is szerettem. Aztán valahogy megszakadt a kapcsolat.