A caracali sorozatgyilkosság egyre borzasztóbb részletei olyan felháborodást keltettek, hogy a kormány inogni érzi lába alatt a talajt, és – milyen jellemző ez az utóbbi években elképzelhetetlenül alacsony szellemi színvonalra süllyedt román szociáldemokratákra – egyes politikusok már szentül hiszik, hogy a titkosszolgálatok, a sokat emlegetett „párhuzamos állam” keze van az egészben, a cél pedig nem más, mint a jelenlegi hatalom megbuktatása.
A kényelmes életüket féltőknek nem jut eszükbe, hogy tükörbe nézzenek: mert az, hogy hozzá nem értő, felelőtlen és az emberek bajai iránt közömbös, sőt, lenéző tisztségviselői vannak az országnak, nem mások hibája, hanem pontosan azoké, akik éveken és évtizedeken keresztül saját gazdaságuknak tekintették az állami intézményeket. A Dăncilă-kormány sem egyéb, mint egy hosszú sor újabb stációja, és – habár a következmények a döntéshozókra is visszaütnek – az eddigiek ismeretében igen kevés az esélye annak, hogy ezt felismerve változtatni akarjon azokon a káros szokásokon, amelyek miatt már az életünket sem érezzük biztonságban. A rendőrség, a hadsereg, a titkosszolgálatok soha nem tartoztak a szigorú költségvetésű szervek közé, velük minden kormány bőkezű volt, most pedig kiderült, hogy hiába, mert képtelenek ellátni a feladatukat.
Súlyos dolog, hogy a belügyminisztérium még harminc évvel a diktatúra bukása után sem a polgárokat védi, hanem inkább a hatalmat, illetve a bűnözőket, de sajnos nem ez az egyetlen tárca, amely gyalázatosan rosszul teljesít – és nem egy hete, hanem huzamosan. Az Európai Bizottság a múlt héten kereken 10 kötelezettségszegésre figyelmeztette Romániát, és ezek közül az évekig gyakorlatba nem ültetett vállalások közül kettő közvetlenül kapcsolódik a caracali gyilkosságokhoz: a 112-es segélyhívó számot érintő, illetve a gyermekek szexuális kizsákmányolását megakadályozó intézkedések is rendre elmaradtak. Ahogy a levegőszennyezés csökkentését, a természetvédelmet illető intézkedések is egyre késlekednek. Szomorú, hogy Brüsszel még a gázexport szabályozásáért is szót emel, az élethez való jogot szintén veszélyeztető román egészségügyi rendszer visszásságain azonban ugyanúgy keresztülnéz, mint a nemzeti kisebbségek helyzetén, de ez nem menti fel a román vezetőket a felelősség alól.
Mert ez az általános nyomorúság az előző kormányok hibája is, amelyektől Viorica Dăncilă nem akar lemaradni: másfél éve még 21 óriásberuházást (utakat, vasutat, repülőteret, Duna-csatornát, kórházakat, öntözőrendszert stb.) ígért az állami és a magánszféra együttműködéséből, ebből azonban egyetlenegyet sem láttunk, még elkezdődni sem, sőt, a minap jelentette be, hogy a Ploieşti–Brassó autópálya – amelyet a Iohannis államfő által vezetett Legfelsőbb Védelmi Tanács kedden országos fontosságú stratégiai célként jelölt meg – megépítéséből a magánberuházók kivonultak. Ez pedig nem írható a párhuzamos állam vagy más okkult erők számlájára: ez annak a világnak a sara, amit buta és önző politikusok teremtenek.