A fákon madarak,
Virágon méhek.
Ott fönn csattognak, itt
Lenn döngicsélnek.

Nem rengedez sem a
Virág sem a fa;
Hallgatják a zenét
Elandalodva.

Vagy alszanak talán?
Elszenderedtek?...
Megálltam én is és
Mélán merengek.

Merengve nézek a
Patak habjára,
Melynek nyílsebesen
Rohan le árja;

Fut, mintha kergetné
A felleg árnyát,
A fellegét, amely
Fölötte száll át.

Ekként kergettelek,
Ifjúi vágyak!
Árnyak valátok, el
Nem foghatálak –

Menj, menj, emlékezet!
El is feledtem,
Hogy e magányba én
Feledni jöttem.

Kányádi Sándor: Rajz rigóval

Ákombákom
levelek a fákon.
Limb-lomb susogó,
alatta ül nagyapó.
Mellette élete párja,
néznek együtt föl a fára.
Fejük fölött a rigó
azt fütyüli: élni jó.

Orbán Ottó: A bálna

A bálna, a bálna
tenger tehene,
hasa csupasz,
feje kopasz,
a füle fekete.

A bálna, a bálna,
folyton zabálna
hallevest reggelizik
tengervizet iszik
a bálna, a bálna.

A bálna, a bálna,
hét tenger csodája!
Pléhtábla a víz alatt,
az van rápingálva:
„Vigyázz, ha jön a bálna!”