Leginkább semmit. Mert már beütött hozzánk a Kánaán, mint a mennykő. Tejben-vajban fürödhetünk, mert olyan alacsony a tej felvásárlási ára, hogy nem érdemes annyiért eladni.
Csak akkor lesz érdemes, ha a megálmodott élményfürdőket borvíz helyett tejjel fogjuk feltölteni. Főleg nők lesznek a látogatók, akik mindent elkövetnek azért, hogy szépek legyenek. A két alapterménnyel, a pityókával és a búzával nemigen van, mit kezdeni. A rossz mezőgazdasági évnél már csak a jó év (mint az idei) a rosszabb. Ilyenkor a sok terménynek nincs ára. A krumplit idén tavasszal ezer tonna számra vitték a szemétbe. Lehet, vannak még, akik emlékeznek, hogy apró pityókát sem lehetett venni, mert azt kötelező volt leadni az uzoni szeszgyárnak. Aztán a gabonát hordtuk oda. Később jött a szeszmaffia, és máig is itt maradt. Ma már a szeszt nem is kell gyártani. Csak úgy van, és jó drágán forgalmazzák. A világ lakosainak nagy része éhezik, nekünk meg nincs, amit kezdenünk azzal, amit megtermelünk. A gazdák tüntetnek. Az a baj, hogy nem jó helyen. Mert nem a prefektúra előtt, hanem ott kellene, ahol behozzák hagyma néven a burgonyát: a határállomásokon és a kikötőkben. Az almatermelő magyar gazdák is az almalégyártó üzemek előtt tüntettek, és lám-lám, lett eredménye. Felvitték a felvásárlási árat, amit aztán a kormány is megtoldott két forinttal. Felleltároztam, hogy mit is lehetne termeszteni. Földieperben a spanyolokat nem tudjuk lekörözni. Pedig lenne, aki leszedje, mert küldik haza az eperszedőket. A meggyel a magyaroknak sincs, amit kezdeniük. Málnában, almában a lengyelek a jók. Nálunk maradtak a hagyományos termények, a krumpli és a búza. Épül már Kökösben a mindközönségesen csipszgyárnak nevezett létesítmény. Csak az a baj, hogy ez speciális pityókát dolgoz fel. Meg van szabva a faj, a méret és sereg egyéb dolog. Ezt a jó, egészségtelen eledelt még az 1800-as évek közepén találta fel bosszúból egy amerikai szakács. Egy vendég ugyanis többször egymás után reklamálta a szalmapityóka méretét, mondván, hogy igen darabos. A végén a szakács a krumplit vékony karikákra vágta. Aztán tovább modernizálták, és minél egészségtelenebb lett az olajos, sós és agyonfűszerezett csemege, annál jobban vették. De mit is termeljünk? A legjobb a hozama a városok melletti, ugaron hagyott telkeké, amelyeken lakóparkok nőnek gombamód. Egyebet ne is termesszünk. Mert a napraforgót csak virágként lehet értékesíteni. Lehetne déligyümölcsöt, mert nyakunkon a globális felmelegedés. Bár azt is olcsóbban hoznák Közép-Amerikából. Esetleg kávét? Brazília messze, hátha a fuvar onnan sokba kerül. Vagy kokacserjét? Az jó lenne, mert rengeteg, ilyenből készült ital fogy el. Bár ezek alapanyaga vegyi kombinátokban készül. A vadkender termesztése hasznos lenne, csak veszélyes. Bár a szeszmaffia átvehetné annak is a forgalmazását. Esetleg a gazdák termeszthetnének saját részükre mákot, és az ebből főzött mákonytól elbódulva lennének olyan bolondok, hogy a nálunk honos terményeket továbbra is termesszék.