Váry O. Péter
Én már csak ilyen nyakas székely vagyok. Kicsit régimódi (a virtuális világ helyett a valósat kedvelem), kicsit ragaszkodó (a régi cipÅ‘t csak akkor dobom ki, ha már a suszter is lemondott róla), és az étellel is úgy vagyok, hogy a szalonnát bármikor elÅ‘nyben részesÃtem a homárral szemben. Az egyenes beszédet is szeretem, ezért hát kicsit gyanakodva nézem azokat a honfitársaimat, akik nekigyürkÅ‘znek mindenféle tengeri herkentyűknek, ugyan keservesen gyűrik le a mocsárÃzű falatokat, végül mégis azt mondják, ilyen finomat még sosem ettek. Ezek után, gondolom, érthetÅ‘, ha külországi bolyongásaim során is a hazai Ãzeket keresem.
Krakkóban van egy kitűnÅ‘ magyar étterem, Balaton a neve, nem nehéz megkeresni, a fÅ‘térrÅ‘l a Wawel-domb tetején lévÅ‘ királyi palotához vezetÅ‘ úton található – bocsátottak útra a Lengyelország nevű tantárgyból jól felkészült barátaim. A zsúfolt sétálóutcán alig tűnik ki a kicsinyke cégér, benn épp csak háttérzajként cigány muzsika szól a hangszórókból, a falakon néhány szÅ‘ttes, parpikafüzér, ilyesmik. Szép szál legény a pincér, lengyelül köszön, majd az idegen beszédet hallva átvált angolra. A kérdésre, hogy beszél-e magyarul, határozottan válaszolja: nem! De azt olyan magyaros hangsúllyal, hogy nyelviskolában sem tanulhatta volna meg szebben. Tudja még az igent meg a köszönömöt is, búcsúzóul – hálából a finom csirkepaprikásért – megtanÃtottam a viszontlátás szavunkra. A hazai Ãz mellé másnak is jól esik a hazai szó, s ha már nagy Krakkó városában nem kerül magyarul beszélÅ‘ pincér a magyar étterembe (hiába no, régen volt, hogy Erdély fejedelmét Lengyelország királyává választották), a lengyel legény bár ennyivel kedveskedhessen az elégedetten távozó magyar vendégnek.
Pozsonyban véletlenül botlottunk a város nevét fennen hirdetÅ‘ csárdába, vagyishogy inkább fülre. Eme világvárost sikertelenül utánzó fÅ‘városkában a szövevényes sétálóutcák egyikének teraszán magányos zenész játszott hegedűjén magyaros dallamokat, mindenik után vastapsot kapva a vele szemben helyet foglaló, egy tányérból valamiféle magokat csipegetÅ‘ távol-keleti turistáktól. Más nem is üldögélt a kis asztalok mellett: Pozsonyban még a hazai turisták sem kérkednek magyarságukkal. Már csak ezért is oda kellett leülnünk. És azért is, mert átellenben van a PrÃmás-palota, az az épület, ahol az utolsó rendi országgyűlés ülésezett – és ahol Haynau aláÃrta a ’48-as szabadságharc fÅ‘tisztjeinek halálos Ãtéletét. Történelemmel – a régivel és a jelenlegivel – átszÅ‘tt helye ez Pozsonynak, a világ változása fölötti merengéshez ugyanvalóst szükségeltetik egy hazai módra elkészÃtett feketeleves. Az étlapot hozza a kedves felszolgálólány, szlovákul köszön, majd az idegen beszédet hallva átvált angolra. A kérdésre, hogy beszél-e magyarul, mosolyogva válaszolja: no! Aztán mégis kiderül, hogy néhány szót megért, egyet-kettÅ‘t ki is tud mondani. Búcsúzóul a hegedűstÅ‘l is elköszönök, enyhe alföldi tájszólással válaszolja: viszontlátásra. Azért Pozsonyban már elvárta volna a naiv hazai turista, hogy magyarul szóljon hozzá az egyébként magyar nyelven (is) étkeket kÃnáló étlapot kihozó felszolgálólány. Szvatopluk egyre büszkébben ül bronzlován a pozsonyi vár bejárata elÅ‘tt.
Budapesten a József körúton nagyon jól esett volna egy korty hideg sör. Olyan hazai, amelyikrÅ‘l tudjuk, hogy nem a világ legfinomabb folyékony kenyere, de a miénk. Nem mertem leülni a délutáni aszfaltkisugárzásban némi árnyat kÃnáló, fekete-piros feliratos fehér napernyÅ‘ alá. Attól tartottam, nem értik meg, ha sert rendelek.
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
