Az unióban érvényes ajánlás szerint minden egyes tagország energiaszükségletének egy bizonyos részét az alternatív energiaforrásokból fedezi. Ilyen nem hagyományos energiaforrás a szélenergia, a biodízel, a biomassza és az energetikai növények termesztése. Ilyen összefüggésben a megyei szaktanácsadók szervezésében, közel száz személy részvételével került sor a nem hagyományos energiaforrásokról szóló kézdivásárhelyi találkozóra.
Motika András MSZH-igazgató bevezetőjében elmondta, hogy a hivatal régóta próbál kapcsolatba lépni egy nem konvencionális energiát termelő és felhasználó céggel, vállalkozással. Így ismerkedtek meg a fafeldolgozás mellett már két éve az energiafűz termesztésével és feldolgozásával is foglalkozó csíkszeredai székhelyű céggel. Fafeldolgozó üzemük tavalyelőtt nyert el egy Sapard-pályázatot, amelynek eredményeként fahulladékot feldolgozó részleget is létrehoztak, itt a fűrészkorpát brikettelik és pelletét készítenek belőle (szárítják és préselik), tüzelőanyagként hasznosítják, értékesítik. A cég társtulajdonosa, Benkő Sándor szerint viszont egyre nehezebb beszerezni a fűrészkorpát, ezért más felhasználható nyersanyag után kezdtek kutakodni. Előbb az energiafűvel próbálkoztak, de nem igazán vált be, mert az égetésnél a benne található szilícium lerakódik a kályhák, kazánok falára.
Az energetikai fűzzel a svéd kutatók és termesztők jó eredményeket értek el. A svéd szakemberek már jó néhány évtizede nemesítik, kutatásaikban több mint 200 fűzfajtát kereszteztek, és jelenleg 12, az unió szintjén regisztrált fajtát használnak. A kutatás három szempontot kívánt érvényesíteni. Elsősorban legyen gyorsan növő, magas fűtőértékű, valamint ellenálló a hideggel és a kártevőkkel, betegségekkel szemben. Az unió mezőgazdasági bizottságának szintjén sok vitát váltott ki az ültetvények besorolása, volt, aki erdőnek nevezte volna, de végül elfogadták, hogy az energiafűz mezőgazdasági növény, így nem vonatkozik rá a szigorú erdőgazdálkodási törvény. A svédek által előállított fajták naponta 3—3,5 centit képesek nőni, és fűtőértékük is közel áll a hagyományos tűzifáéhoz.
A fűz általában a nedvesebb terepeket kedveli, így nem versenynövénye a hagyományos mezei kultúráknak. Benkő Sándor szerint Hargita megyében több mint kilencezer hektár szántón nem termelnek semmit, és ez a terület évről évre nő. Háromszéken a szakhatóság jelen levő aligazgatója szerint ennél több, mintegy 12 000 hektár szántó hever parlagon. Az unió országaiban egyébként az új fűzültetvényeket egyre inkább a szennyvíztisztítók közelében létesítik, időközönként elárasztva azokat a nem teljesen tiszta vízzel. Az ültetvény egyfajta szűrőként viselkedik, a víz elpárolog, a szennyiszap pedig jó tápanyag. Az előadó szerint egy átlagos csapadékmennyiségű évben 35—40 tonna fűzág takarítható be egy hektárról.
A termesztési technológia szempontjából az első év a legfontosabb, aránylag jó termésképességű és gyommentes földbe ültetik a fűzfadugványt. A 18—20 centiméteres dugvány géppel, de kézzel is elültethető, a sortávolság 75 cm, a dugványok között pedig 70 cm-t kell hagyni. Hektáronként 14 000 dugvány szükséges. Ma már léteznek speciális ültetőgépek, de megfelelőek az erdészetek által használt csemeteültető gépek is. A felnövő füzet minden télen földközelben kell levágni, aratni. Ilyenkor már elhullatta leveleit, és a nedvességtartalma is jóval alacsonyabb. A betakarítás az adottságoktól függően történhet kézzel vagy gépesítve. A Claas kombájnra például gyártanak speciális vágóasztalt, amely levágja és szecskázza az ágakat. A csíkiak a télen körkaszával dolgoztak, majd a terményt kézi erővel gyűjtötték össze. A kétéves betakarítási technológiát Svédországban a költségek leszorítása érdekében alkalmazzák. Ebben az esetben kevesebb a héj, a faanyagarány, természetesen, nagyobb.
Az energiafűzből hektáronként 800—1000 eurós évi jövedelem valósítható meg, ami nem sok mezei kultúráról mondható el. A telepítést és az első évet leszámítva a második évtől gyakorlatilag csak egy tavaszi kapálást és a téli betakarítást kell elvégezni. Az ültetvény hosszú életű, akár harminc évig is elél, jelentősebb terméscsökkenés nélkül. Természetesen, itt is létezik egy jövedelmezőségi küszöb, Benkő szerint csak tíz hektárnál nagyobb területen érdemes foglalkozni vele. Az előadáson bemutatott svéd filmen valóban az ottani gazdák mindenike több mint nyolcvan hektáron termeszti az energiafüzet.
A terménynek biztos piaca van és lesz, a vállalkozás szerződéses alapon visszavásárolja a faanyagot. De a közeljövőben Csíkszeredában olasz segítséggel megépül a biomasszát felhasználó és biogázt előállító, majd azt feldolgozó hőerőmű is, amely mindennemű szecskázott faanyagot felhasznál majd az erjesztésnél. A briketteknek vagy pelletteknek pedig egyre nagyobb a piaca, hiszen fűtőanyagként több mint 20 százalékkal olcsóbb, mint például a földgáz.
Dezső Vencel, az Apor Péter Szakközépiskola igazgatója szerint az újdonságokra és a lehetőségekre mindig oda kell figyelni. Meglátása, hogy a háromszéki gazdák nem bíznak meg egymásban, bár közösen jobban tudnák érdekeiket képviselni, a terményértékesítést megszervezni, és a fejlesztésekre uniós pénzeket nyerni.
A csíki vállalkozás a svéd kutatóállomástól megvásárolta a termelési licencet, így országszinten egyedüli dugványforgalmazó. A dugvány darabonként 0,08 eurócentbe kerül, a hektáronkénti ráfordítás tehát 1500 euró. A kereslet a dugványok iránt egyre nő, Háromszéken a tavaly már öt termelőnek adtak el dugványt (legtöbbjük meg is jelent a találkozón).
Bölönben és Nagyajtán is barátkoznak, foglalkoznak az energiafűz termesztésének gondolatával. Erről szól B. Kovács András riportja a 7. oldalon.
