A keretmese az indiánok földjén témához igazodott. A dakota törzsben mindenkinek volt egy indián neve, és azon munkálkodtak, hogy az indián falu és a cserkésztörvények szellemében naponta megéljék a szeretetet, az egymásra figyelést, új tudásra tegyenek szert és helytálljanak az esős, viharos időben.

Augusztus 4-én, vasárnap nyitott napra hívták meg a szülőket és a vendégeket, a tábornyitó ünnepi szentmisét Szabó Lajos kanonok-plébános és Gegő István, Julianus ferences testvér mutatta be. Ennek részeként került sor a kiscserkész- és cserkészavatásra, fogadalomújításra. Néhány szülőt is öregcser­késszé avattak. A kék, zöld, szürke és barna nyakkendők azt jelképezték, hogy elkötelezték magukat az Isten, haza és embertárs iránti szeretet megélésére. A szentmisét követően közösen fogyasztották el a bográcsban készült ünnepi ebédet.

A táborban cserkésztörvényeket, magyarságismeretet, elsősegélynyújtási tudnivalókat, népdalokat tanított Molnár Szabolcs, ifj. Karácsony Csaba és Szende, Bitai Etele, Szabó Hunor, Koszta Szilárd és Cseh Apolka. A Stanciui család íjászkodásra tanította az ifjú cserkész-indiánokat. Szerdán egész napos túrán vettek részt, amikor a székelyek szent hegyére, a Hargitára zarándokoltak.

A Turul őrs, a már leérettségizett, dolgozó vagy egyetemista cserkészek kitettek magukért, ők készítették elő a táborozóhelyet és gondoskodtak az éjszakai őrségről. A cserkészek hálatelt szívvel tértek haza egy eseménydús cserkésztáborból.