Tábor és közösségépítés Árkoson

Nagy pörgés fogadott szerdán délután az árkosi kultúrotthon udvarán. Éppen kezdődtek a délutáni programok, mindenki sürgött-forgott, készítette elő a kézműves foglalkozásokhoz szükséges kellékeket, miközben a gyerekek közül még sokan szaladgáltak az udvaron, néhány nagyobb fiú pedig focizott az épület sarkánál. Nemsokára azonban mindenki megtalálta helyét a fák árnyékában elhelyezett asztaloknál, és elkezdődött a gyurmázás, festés: kincses ládikákat készítettek. Az épületben csak a szervezők tevékenykednek, házigazdánk, az árkosi lelkipásztor a gitárját hangolta a színpadon.

„Összetettük az erőinket, hogy ne csak délutáni foglalkozásokat tudjunk tartani nyá­ron a gyerekeinknek, hanem egy egész hetes itt alvós tábort szervezhessünk” – mondta lapunknak Biró Attila lelkipásztor, hozzátéve, hogy idén az átlagosnál kicsit rövidebbre sikerült a rendezvény, mert más programok is beleszóltak. A legtöbb vendégük árkosi, de többen érkeztek Kovács István sepsiszentgyörgyi lelkipásztor gyülekezetéből, valamint a szentivánlaborfalvi és kézdivásárhelyi unitárius gyülekezetekből is. Fontosnak tartotta azonban hangsúlyozni, hogy a gyerekek befogadásának nincs kizárólagos felekezeti jellege, nemcsak unitáriusok és nemcsak az említett egyházközségek tagjai vehetnek részt, sőt, a megszabott 6–14 éves korosztályból is kilógtak egyesek. Rétyi, komollói, brassói, oklándi visszajáró vendégeik is vannak például, és idén is érkeztek iskoláskorúnál kisebb gyerekek, akiknek külön csoportot hoztak létre a táboron belül. Senkit sem szoktak visszautasítani, így a tervezett 70-80 gyerek helyett olykor 120-ra is felduzzadt a létszám.

Biró Attila elmondta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan idén is a megyei tanács támogatta a tábort, ezenkívül elfogadtak különféle adományokat, és az egyházközségek is hozzájárultak a költségekhez. Az étkeztetés megszervezése a lelkészfeleségek, Buzogány Csoma Csilla és Biró Annamária feladatkörébe tartozott, akik az egyházközségi nőszövetség tagjainak segítségével látták el a fiatalokat. A lelkész szerint igen fontos a tábor közösség­építő szerepe, hisz nemcsak a gyerekek gazdagodnak lelkiekben az itt eltöltött idő alatt, hanem azok az édesanyák, nagymamák, apukák is, akik időt és energiát áldoznak arra, hogy gyerekeik jól érezzék magukat, és a mosogatástól a tereprendezésig mindenben lehet számítani rájuk. Ezenkívül a helybéli ifjúsági egylet mintegy húsz önkéntese is rengeteget segített a tábor zökkenőmentes lebonyolításában.

Buzogány-Csoma István lelkipásztor a programról beszélt, kifejtve, hogy az idei tábor alaptémája a Hegyi beszéd volt, erre próbálták ráépíteni az oktatási és kézműves tevékenységeket is. Délelőttönként „agytágító” tevékenységek, elméleti oktatás zajlott, melyet a lelkészek és különböző meghívottak tartottak a gyerekeknek – például vendégük volt Szabó Enikő meseterapeuta is –, délután pedig kézműves foglalkozásokon, sport- és élménytevékenységeken vettek részt a táborlakók. A foglalkozások többnyire kisebb csoportokban zajlottak, melyek tagjai rotációs rendszerben, mindig más és más helyszínen beszélgettek különböző vallásos témákról, történelemről, földrajzról, és énekeket, imádságokat is tanultak. A délutáni programok közül a környékre szervezett rövid kirándulásokról, gyalogtúrákról is mesélt a lelkipásztor, és külön kiemelte a kántori kertben felállított vízi csúszdát, mely idén is a gyermekek legnépszerűbb játéka volt. Bevallotta, hogy a szervező lelkészek számára is nagy élmény ez a tábor, hisz ilyenkor néhány napra beköltöznek az árkosi papi lakra, ahol éjszakába nyúló beszélgetések folynak, és a gyerekeik is egész nap együtt játszhatnak. Mert bár előre elkészül a heti program, minden este összeülnek, átbeszélik a tapasztalatokat, és az időjárás meg egyéb körülmények függvényében gyakran átszervezik a következő nap programját.

A tábor céljairól elmondták: manapság sok nyári program áll a gyerekek rendelkezésére, mégis több olyan fiatalt is ismernek, akinek nincs lehetősége nyaralni, mert vagy túl sokat dolgoznak a szüleik, vagy éppen nem dolgoznak, és ezért nincs pénzük nyaralásra. Elsősorban ezeknek a nehéz sorsú gyerekeknek szeretnének élményeket kínálni a tábor által, próbálják elintézni, hogy a pénz ne legyen akadálya az ő nyaralásuknak sem. „Távlati célunk pedig, amint már jeleztem, a közösségépítés, gyülekezetépítés” – fogalmazott Biró Attila, hozzátéve, hogy az egykor itt táborozó gyerekek közül kerültek ki mostani önkénteseik, és a tapasztalatok azt mutatják, hogy akik már gyerekkorukban kapcsolatba kerülnek az egyházzal, azokra később, gyülekezeti és egyházközségi szinten is lehet majd számítani.