Gájer László kiemelte: Mária volt a legközelebb Jézushoz, egyrészt fizikailag, hiszen vele élt, másrészt a hitében, mert „maradéktalanul meg tudta azt valósítani”. Az egyház hite szerint a Megváltó Mária beleegyezésével érkezett a világra, és ezért „Isten különösképpen megáldotta és megóvta őt a személyes és az áteredő bűntől is”. Bűntelenségének következménye, hogy élete végén felvétetett a mennybe; erről szól a mai ünnep – emelte ki.

Nagyboldogasszony napjának bibliai hátteréről elmondta: a katolikus templomokban ezen a napon azt a részt olvassák fel az evangéliumból, amikor Mária meglátogatja rokonát, Erzsébetet, és ő úgy köszönti, „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes”. Ebben a köszöntésben benne van, hogy Mária életét teljesen kitölti Isten kegyelme, ott nem marad hely emberi rossznak, emberi kicsinyességnek. Mária kezdettől fogva „kíséri az egyház imáját”. „A rózsafüzért úgy imádkozzuk, mintha Mária fogná a kezünket” (...), „máriás imádságot végzünk, amely mégis Jézusról szól” – fogalmazott. Mária csendes kísérőként volt jelen Jézus életében a születésétől a haláláig, és ugyanezzel a csendes, édesanyai jelenléttel kíséri az egyház életét és a hívő ember imáit – tette hozzá.

Gájer László felidézte: a Szűz Mária-kultusz ősidők óta jelen van Magyarország életében. Már a pogány magyaroknak fontos volt a nagyasszony tisztelete, és ennek a kultusznak megkeresztelt változata az, hogy Szűz Máriát „elfogadtuk”. Az Érdy-kódex tanúsága szerint Szent István király udvarában már megtartották Nagyboldogasszony ünnepét – hívta fel a figyelmet. Hozzátette: az első magyarországi székesegyházakat, a székesfehérvári koronázótemplomot, az esztergomi bazilikát, a váci és a győri székesegyházat mind a mennybe fölvett Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték.

Nagyboldogasszony ünnepe a katolikus egyház legfontosabb Mária-ünnepe, amelyen Szűz Mária haláláról és mennybevételéről emlékeznek meg.