Ha a közösség összefog, semmi sem lehetetlen – a közhelyszámba menÅ‘ kijelentés igazságértékét most éppen a Hans Hedrich környezetvédelmi aktivista és a fogarasi Neuer Weg Egyesület javára indÃtott gyűjtés példázza, amely a vártnál is nagyobb sikerrel zárult.
Persze, az örök kétkedÅ‘k joggal jegyezhetnék meg: ugyan, miféle közösség az, amely pár nap alatt nem tud 4800 eurót összegyűjteni, elvégre nem olyan nagy összegrÅ‘l van szó. Meg aztán ez a minimum, amivel úgymond tartoznak a háromszékiek, székelyföldiek, erdélyiek az aktivistának, aki nem csak az itteni erdÅ‘k védelmében szállt sÃkra fölöttébb eltökélten, de a közösségi médiában, blogján közzétett állásfoglalásaiban, Ãrásaiban mindig kiállt a kisebbségben élÅ‘ nemzeti közösségek jogaiért, e témában született román nyelvű cikkeiben mindig rávilágÃtott a bukaresti államhatalom által a magyarokkal szemben alkalmazott kettÅ‘s mércére is. A mostani adománygyűjtést éppen ezért érdemes az összegtÅ‘l elvonatkoztatva tágabb összefüggéseiben is értelmezni.
KétségkÃvül benne van a történetben a bibliai Dávid és Góliát küzdelmének motÃvuma, hiszen a környezetünkért aggódó és cselekvÅ‘ civilek ereje sem anyagi források, sem befolyás tekintetében nem mérhetÅ‘ össze az osztrák Holzindustrie Schweighofer lehetÅ‘ségeivel, ilyen értelemben tehát már az is gyÅ‘zelem, ha az óriás nem tudja eltaposni, megsemmisÃteni a vele Dávidként szembeszegülÅ‘ket. Azt pedig akár reményt keltÅ‘nek is nevezhetnénk, hogy ilyen gyorsan ennyi embert megmozgatott az adománygyűjtés, hiszen akár azt is jelentheti, hogy egyre többen vannak azok, akiknek nem közömbös a bennünket körülölelÅ‘ élettér minÅ‘sége, környezetünk fenntarthatósága, erdeink védelme, a levegÅ‘ tisztasága. Fontos lehet ez annak tükrében is, hogy a következÅ‘ évtizedekben alighanem éppen környezetünk védelme lesz legfontosabb küzdelmünk.
Legalább ennyire lényeges Hans Hedrich és az osztrák nagyvállalat történetében a szolidaritás is – az, hogy nem hagyja magára a közösség azt, aki következetes kiállása után bajba kerül. ErÅ‘t merÃthet tehát ebbÅ‘l a kis történetbÅ‘l mindenki, aki közéleti szerepet vállalt: ha néha reménytelennek tűnik is a küzdelem, a bátorságnak megvan a jutalma, ha baj van, képes összezárni a közösség, ha pedig létrejön az összefogás, annak általában az eredménye is megvan.
Érdemes ezért az apróbb, látszólag kevésbé jelentős történetek, sikerek kapcsán is újra és újra felidéznünk eme tanulságokat: Góliátot igenis, le lehet győzni, egymásért kiállva pedig erőnk is meghatványozódik.