Semmi sem örök, semmi sem tart, míg a világ – Fodor István bodoki polgármester oda jutott, hogy az az ingóság, amelyet a községvezetés kezdetén kijavított vagy rendbe tett, mára ismét tatarozásra-felújításra szorul. Az idő nem áll meg, újabb meg újabb dolgok születtek, gazdagodott a községközpont, nőtt Oltszem és Zalán települések gazdasági potenciálja, hazaköltözött az egykor itt élő lovassport, javult a falukép, de mint megtudtuk, egyelőre úgy néz ki, visszafordíthatatlannak látszik a medveinvázió, már gombászni sem mernek magányosan vagy kettesben a község fölé benyúló erdőségekben.
Patakszabályozás
– Javában folynak a patakszabályozási munkálatok a település szívében, régi álma ez a községvezetésnek – kezdtük a beszélgetést Fodor István polgármesterrel.
– Régi bizony, különösen a Vásár-patak mellett lakó nyolc családnak, akik évek óta panaszkodnak, hogy egy elég hosszú szakaszon járóutca hiányában a patak medrében kellett hogy közlekedjenek nyáron is, télen is, ha pedig megáradt a patak, tetemes károkat okozott a közeli gazdaságokban, udvarokban, felteltek vizével a pincék. Nagyobb esőzések idején veszélyes ez a patak, ugyanis eléggé kiterjed a vízgyűjtő területe, ahonnan lehozza a hegy levét a faluba. Végre pályázatot nyertünk erre a célra a helyi fejlesztési programból – tájékoztatott a polgármester.
A beruházás értéke 1,3 millió lej, ez magában foglal közel 400 folyóméter vasbeton támfalat és egy hidat, melyről kényelmesebben be lehet kanyarodni arra az útra, ami a tágas patakmedret követi. A négy méter széles út megkönnyíti a közlekedést, amely egyirányú lesz. A kivitelező dolgában szerencséje volt a községvezetésnek, mert a sepsiszentgyörgyi Baumaister cég megbízható és minőségi munkát végez. Van két család, akik az út másik oldalán laknak. Számukra külön két hidat kell építeni, de az is kivitelezhető, mert a helyi közbirtokosság megígérte, hogy a két kisebb híd építésére alkalmas faanyaggal segíti az érintett családokat. Fontos lépés ez, megszabja a község belterületének képét. A polgármester reméli, hogy október végére befejezik a munkálatokat.
Meder a Vásárpataknak
Bekopogtattunk a patak közvetlen szélén lakó Nákó Árpád gazdához is, aki évek óta sürgette a patakmeder rendezését.
– Örvendek és örvendünk mindnyájan, akik itt lakunk – mondta –, de az örömmel is baj van, mert a tervező igen magasra emelte a kapunk előtti aszfaltos úttestet, az udvarról nehéz lesz felhajtani rá. Eddig az udvarról lementünk a patakba, most meg fel kell másznunk az úttestre!
Apróbb fejlesztések
Bodokon anyagiakat különítettek el, hogy a központi óvodában nagyobb kapacitású fás kazánra térjenek át, és a helyi orvosi rendelő emeleti részén levő és időközben felszabadult vendégszobákat is fel akarják újíttatni – lehetőleg pályázati pénzből.
– Oltszemen is akad tennivalónk, ott még nincsen ravatalozó, most készül a terve. Kérdéses, hogy találunk-e kivitelezőcéget, ugyanis a tervezet elkészítésének határideje egy hónap, maga a munkálat pedig öt hónap. Össze vannak zsugorítva a határidők. A leendő ravatalozó helyéhez nehéz eljutni, akárhol, akárkinek a mezőgazdasági területén nem közlekedhetnek az építkezés idején a nehéz gépek. Végül a temetőbejárat irányából is meg tudjuk majd közelíteni. A ravatalozó mellé parkolóhelyet is szeretnénk kialakítani. Ha az őszi időjárás kitart, és nem lesznek fellebbezések a versenytárgyalás után, s egyéb akadály sem adja elő magát, elkészülhetünk vele. Ha késés áll be, csak 2020-ban lesz valami belőle. Sajnos, Kovászna megyében egyre kevesebb a tervező szakcég és főleg az olyan személy, aki állná is a szavát, és elkészítené az igényelt dokumentációt a megígért időre. Ugyanez a helyzet a kivitelezőcégekkel is. Sokan arra panaszkodnak, hogy kevés a szakmunkás, másfelől pedig arra, hogy nincsen munkahely, de mifelénk is élnek olyan emberek, akik nem szeretnek dolgozni. Az ottani fogathajtópályához is mindig kell még valami – folytatta a községgazda. Húsz bokszát (lófülkét) kellett vásárolnunk a paripák számára, eddig kölcsönkértük, s mindig bért kellett fizetnünk. Sikeresen pályáztunk erre a célra a Leader-programnál, húszezer eurót nyertünk. Ilyen fülkéket csak Brassóban gyárt egy cég. Nem találtunk szolgáltatót, amely a lovas akadályversenyekhez szükséges bólyákat gyártana, csak Magyarországról lehetne beszerezni. Újabb pályázatot készíttetünk egy nagyobb lelátó építésére az oltszemi lovaspályára, s folytatni szeretnénk a Vásár-patak forrásvidékén az erdészettől megvásárolt hétvégi házunk felújítási munkálatait is. Főjavításra vár a zaláni iskola, új kerítéssel kellene körülvenni területét és ingóságait, jó lenne bejáratához egy székely kapu, amely nagyon jól beillene a faluközpont környezetébe.
Rendtartó székely falu?
– Itt, Bodokon is sokan elvárnák, hogy a hivatal kaszáltassa le a gazt a kapuk előtt, takaríttassa össze, kapáltassa meg a rózsákat. Miért nem érvényesülhetnének manapság is az egykori rendtartó székely falu szigorú törvényei?
– Sokan azt várják, hogy az ilyen munkálatokat a szociális segélyben részesülőkkel végeztessük el. Valamikor harminc-negyven ilyen személlyel dolgoztunk, most öt maradt, abból két asszony és egy öregasszony! A rendtartó székelynek a kapuja eleje gondozott kellene hogy legyen! Zalánban például nem akarják kitakarítani a kapuk előtti sáncokat, hogy lefuthasson a záporok utáni víz. Két hétig dolgoztunk egy erőgépünkkel, hogy vízlefolyót alakítsunk ki, s ahol nincs lakó, saját költségünkből átereszcsövet helyeztünk be, hogy ott is szabad útja lehessen az esővíznek. Már bűntettünk is Zalánban ezért. Többen is vannak, akik még nem kötöttek szerződést a Tegával, velük felvilágosító munkát kell végezni, hogy álljanak be a sorba. Most már határidős írott felszólítást kapott az a néhány szóban forgó család. Mindenkinek meg kellene értenie Bodok községben, hogy a környezet- és természetvédelem szent, s legalább annyira a három település külső képe is.
Csúcson a nyári medveinvázió
– Idáig nyolc kérést tettünk le kilövési engedélyre a még hozzánk tartozó dálnoki, csernátoni, albisi, besenyői területekre, mivel idős falusi asszonyok nem mernek a házból kijönni a medvék miatt. A mai napig nem kaptunk választ egyetlen kérésünkre sem. Bodok településről négy kártérítésre vonatkozó dossziét küldtünk Bukarestbe. Deák Ferenc kertjében a medve már két alkalommal tönkretette a méhkaptárokat, a kertek lábján mindenütt károsodtak a kukoricások, a medve azokban tartózkodik, főleg az a három bocs, melyeknek az anyját elgázolta már régebben a vonat. Még nagyobb bajok lesznek később, miután a kukoricát levágják, mert most azok a medvék búvóhelyei. Bukarest kártérítés ügyében hallgat, 2017 óta még egy lejt sem adtak senkinek! – panaszolta ifj. Fodor István, aki vadgazdamérnöki egyetemista Bukarestben, jelenleg a bodoki vadászterület vadőre. – Nagy most a vadak mozgása, a legintenzívebb a csernátoni részen.
Ifj. Fodor István
Azt is elmondta, hogy medveleseket is szerveznek. Az érdeklődőnek egy nappal azelőtt be kell jelentkeznie, és kiszállítják a medvemoziba. Indulás 17 órakor Gidófalváról. Egyelőre egyszerre csak nyolc személy fér el a barakkban. Mint mondta, vadászatot kedvelő személyek támogatják őket, kaptak három kamion murkot, másoktól kukoricát is, amit kihordanak a vad-etető helyekre, mert a vad, ha a hegyen jóllakik, nem megy be pusztítani a falu közelébe.
Barátság őrtüzek mellett
Több mint egy évtized telt el azóta, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei Tarcal és Bodok önkormányzata testvértelepülési kapcsolatot épített ki. Lám, a lepergett idő elég volt arra, hogy családi kapcsolatok születhessenek a két település között. Mindig más és más összetételű autóbusznyi-mikrobusznyi csoport látogatott Bodokra – mert semmi sem erősebb, mint a személyes és családi-baráti kapcsolat.
– Amikor a sepsibodokiak bejelentkeztek nálunk, akkor én alpolgármester voltam – kezdett tájékoztatásába Butta László, aki jelenleg Tarcal polgármestere. – Nekem jutott osztályrészül, hogy ezt a régi szándékot győzelemre vigyük, együtt írtuk alá Fodor István bodoki polgármesterrel a hivatalos együttműködési szerződést. Nagyon örvendünk ennek a kapcsolatnak, hogy egy talpig magyar székelyföldi község lakóival barátkozhatunk, nálunk nem probléma magyarnak lenni, itt pedig meg kell maradni magyarnak. Évente egyszer látogatjuk meg egymást. Amikor megtudtuk, hogy itt Szent István király napján őrtüzek gyúlnak a hegylábi dombmagaslatokon, erre az alkalomra jöttünk el. Nagy élmény volt az itteniekkel fenn lenni a Bodoki-havason, barátkozni az őrtüzek fényénél, együtt énekelni népdalainkat.
Erdély egy tündérkert
Ez derült ki a Tarcalról érkezett csoport tagjaival folytatott párbeszédből.
– Kimondhatatlan öröm számunkra, hogy eljöhettünk Erdélybe, ugyanis a tizenkét tagú hagyományőrző fiatal dalkörösünk többsége még nem járt itt. Ez ajándékút polgármesterünktől – felelte kérdésünkre Györgyné Újvári Marika, a tarcali dalcsoport karmestere. – Sötét lett, amire felértünk a Bodoki-havasra, felejthetetlen élmény volt. Ott vacsoráztunk, flekkeneztünk, szalonnát sütöttünk, népdalokat énekeltünk az őrtűz fényében: A csitári hegyek alatt... Kalász-kalász drága magyar kalász... és Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország..., de nem maradtak el himnuszaink sem. Igazán baráti volt bodoki fogadtatásunk. Két kis kilencszemélyes minibusszal érkeztünk: mi, a tizenkét tagú dalcsoport, a polgármester úr és a felesége, valamint három óvónő az idősek klubja képviseletében, akik óvodák közötti kapcsolatot szándékoznának létrehozni Bodokkal. A szabadidőparkban fogadtak a tónál (képünk), másnap ismerkedtünk a településsel.
Meglátogattuk Zalán falut, énekeltünk a templomban, vendégül látott az ottani lelkész. Bodokon a helyi lelkész részletesen bemutatta a műemlék értékű templomot, Fodor István polgármester pedig az oltszemi Mikó-kastélyt.
A vendégek elutazása előtti napon megyénk egy részének látnivalóival-szépségeivel ismerkedtek. Lenyűgöző volt számukra a Rétyi Nyír nyári pompája, érdekességei, a Felső-Háromszéki-medencére lehajló Háromszéki-havasok hegyvonulata és Kovászna fürdőváros. Rácsodálkoztak a Pokolsárra, megízlelték az Elvira-csorgónál csörgedező kétféle ásványvizet. Egy körséta segített megismerni Kézdivásárhely érdekességeit, felidézték a háromszéki önvédelmi harcot, megtekintették Túróczi Mózes mellszobrát, a Petőfi-emléktáblát. Gábor Áron központi szobránál megörökítették magukat a csoport résztvevői.
A helyiek a Tarcalról is megtudhattak néhány érdekességet. Az észak-magyarországi település a borairól híres Tokaj-vidéken fekszik. Látnivalókban nagyon gazdag, de hozzánk, erdélyiekhez is közel áll, ugyanis hosszú ideig királyi birtok volt, és az itteni ember számára hihetetlennek tűnhet, hogy egy ideig Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokolta azt feleségével, Brandenburgi Katalinnal. Az is érdekes, hogy ide épített magának díszes lakóházat a csíki eredetű Andrássy család egyik leszármazottja.
