Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Születésnapi beszélgetés a 70 éves Székely Szabó Zoltán színművésszelViszkető szempontok

2019. augusztus 31., szombat, Színház az egész világ

− Temető mellett kezdtem  földi pályabotorkálásomat, mégpedig Ölyvesen. 1949. augusztus 26-án. Ölyves nem hagyott bennem semmilyen képet. Édesapámban idejekorán szétválasztották a kántort és a tanítót – a tanügy és a család javára. Így kerültünk Székesre, onnan hamarosan Székelykálba, ahol anyuci úri csemetéjeként máris ki kellett rínom a falusi kölyök egyformaságából. Már hatévesen főszerepet játszottam valami gyermekünnepségen: részeg férjként rángattam le a fehérneműt a szárítókötélről. Az alakításom máig nyomot hagyott bennem.

− Hol kezdted az iskolát?
– Az elemit Jobbágytelkén, egy év múltán nagyapám búto­rostól átszekereztetett bennünket Szentgericére. Útközben könyörögtem ki Mucitól, hogy titkosítsa a Tutuka becenevemet.
Miután Vásárhelyen valahogy leérettségiztem, már csak száz métert „méltóztattam” gyalogolni: ennyire volt a Bolyaitól a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet, ahová egyből bejutottam. Még kiskorúan. Na már most: vagy tehetséges voltam, vagy a felvételiztető bizottság  volt tehetségtelen. Az első év végén tehetségesnek minősültem, a második végén tehetségtelennek, a második másodév végén ismét tehetségtelennek.
Elmentem hát Kolozsvárra angol–magyar szakra. Egyenesen másodévre!
Angol-, orosz- és tornatanár voltam két hónapot Kézdikőváron – szentléleki albérletben –, községi szinten 27 fiatal értelmiségi hölgy körében, aztán szakirányító két hetet a kézdivásárhelyi kultúrházban.
Negyedév végén leugrottam Bukarestbe; ha a feleségem már ott van az Állami Központi Könyvtárban, puhatolózzak a Román Televízió Magyar Adásánál. Be kellett volna állnom a sorba harmadiknak. Aztán végzéskor két színházhoz hívtak; Sepsiszentgyörgyöt választottam.

– Melyek voltak legfontosabb szerepeid Sepsiszentgyörgyön?
– A szentgyörgyi szolgálatomat George Ciprian Gácsérfej c. darabjában mozgékony, fáramászós fiatalemberként kezdtem. Rendező: Seprődi Kiss Attila. Rögtön utána a Leszámolás c. ünnepi fércmű Șipcăjévé bambultam. R.: Seprődi K. A. Aztán a Bánk bán II. Endréjévé koronásodtam. R.: Völgyesi András. Az első évad végére Tamási Hegyi patakjának Tergéjévé gyámoltalanodtam. R.: Tompa Miklós, Seprődi K. A. Ez utóbbi alakításomról Kántor Lajos így írt: „...e lehetőségeket egy nagyon tehetséges ifjú színész felragyogtatta.” (Utunk). Hej, színművészeti! Hej... Horger tanár úr! Caragiale Farsang c. komédiájában hülye­gyerekeskedtem. Újra Kántor Lajos: „Szabó Zoltán, az utóbbi sepsiszentgyörgyi évadok felfedezettje viszont nem találta helyét ebben a darabban” (Utunk) Biró Béla: „...itt ugyanis az előadás súlya (...) Szabó Zoltán nyakába szakad. És Szabó Zoltán, akit egyébként tehetséges színésznek ismerünk, nem bírja el a terhet.” (?) És akkor jön Deák Tamás Hadgyakorlatának Balthazárja. Szakolczay Lajos: „A Balthazár közlegényt alakító Szabó Zoltánt ritkán láttuk ilyen jónak!” (Kötél homokból c. kötet). Ó, Balthazár, emléked a szívembe zár. De szerettelek, te csikósgatyás, pödrött bajszú legény! Főleg mikó megnyíltszíni tapsoltak. És kivát mikó megnyivasztottad a kóterfőnököt, a kincstári nadrágodat szemérmetesen markolva, gangosan kisétáltál a dutyiból, naiv paraszti lélekkel elműdallintottad magadat, hogy aszongya, hogy: „Sári, Sári, látlak-é még tégedet?” – s azzal gangosan átallépted a határsorompót. Kevéssel rá újabb fiatalember-szerep jött – Csiki László: Nagypapa látni akar benneteket. R: S. K. A. Bogdán László: „Szabó Zoltán az Idegen szerepében (...) a házaspár méltó társává nő fel.” (Megyei Tükör) Sütő András A szuzai menyegző c. darabjának Lysimachosát enyhén fataróra vettem. Nagy Pál: „... és a kedélyesen enervált Lysimachos – Szabó Zoltán – fejezi ki hatásosan az írói-rendezői elgondolás tartalmait.” (Új Élet) Marosi Péter: „Szabó Zoltán presziőz Ly­simachosa viszont már az előadás problematikus alakításai közé tartozik.” (Utunk)
Következett néhány kisebb szerep. Erre apró pontok jelentek meg a bal szememben. Viszkető szempontok. A nagymenő szakorvoshoz fordultam – mérsékelt sikerrel.
Pontosan a türelmem fogytával bevágott Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja. Szerző: N. R. Erdmann. A szélhámos Kalabuskin voltam. Szakolczay Lajos: „Legjobban (...) és Szabó Zoltán tetszett.” Sütő András Pompás Gedeonjában kettős szerepet játsztam, a nagyobbik részét imádtam. R.: Tompa Miklós. Szőcs István: „Szabó Zoltán is kántorként egy jellegzetes, ízes figurát játszott, Durumóként azonban iskolai színjátszóként sem tűnt volna ki.” (Előre) I. L. Caragiale: Zűrzavaros éjszaka. Bálint András: „Kiválóan alakított...” – nyolcunk felsorolása. (Hargita); Bogdán László:       „...a rendőrt alakító Szabó Zoltán darabosan, de önfeledten játszik alá Dobosnak.” (Megyei Tükör) A legörömtelibb évadom az 1985–86-os volt. Imádtam a Három nővér Szoljonilját. A korona: Mrozek EMIGRÁNSOKja volt. Ilyen esetben szokták mondani: már csak ezért is megérte színésznek lenni. „Nemes Levente és Szabó Zoltán kitűnő játéka, a páratlan hitelességgel színpadra varázsolt atmoszféra...” – írta (bíró) a Megyei Tükörben.  

– Milyen volt a színházi cenzúra, mennyire lehetett kijátszani az átkosban?
– Részben korlátolt, agresszív, gyáva, okoskodó vagy bólogató elvtársakból, részben szakemberekből, színészekből állt a döntő bizottság. Csakhogy nem az utóbbiak döntöttek! Ráadásul a darabok eleve cenzúrázottak voltak. Olykor mi is óvatoskodtunk a kétkulacsosok előtt. De hát abban a világban... Hadd kanyarogjak egy keveset!
Hogy mit jelentett a „szocialista békeidő”, utoljára 1986. augusztus 15. hajnalán éltem át. Bécsbe robogó vonaton. Már Kolozsváron berontottak a fülkébe a kigyúrt egyenruhások, s míg a vagon haladt, szétszedtek ülést, plafont, falat, s a becsületünkből se maradt egy falat. Irigy gyűlölettel hasított a szemük a képünkbe. Nos, olykor a cenzúra is ilyen volt. Mert a hatalom félt. Keserűen kuncogtam magamban a felkent fiúkat nézve: ti vagytok a hős katonák? Én alapoztam meg nektek a szabadságot, ezt a jólétet, a „dicső kommunizmust”. Én e szent hazából legalább ötvenszer kergettem ki a dicstelen, gyáva németeket. Először harmadik másodéves színis koromban. Esténként egy díszletsufniból úgy meggéppuskáztam őket, hogy fejvesztve menekültek. Utánuk fütyörészve szedtem össze a fejeket. A második sorozatban már a sepsiszentgyörgyi közönség előtt mentem szembe üres kézzel a pisztolyos német tiszttel, mondván, „Nem menekülhet, Herr Bauer!” Hármat se léptem, felujjongott a rádió: a hős haza felszabadult. Herr Bauer pofára esett. Estéről estére.
Azért ezek a vonatvandálok előfordultak engedékenyebb változatban is. Még most is csodálkozom, hogy az alteregóik évek során elhanyagolták a lisznyói razziát.

– Miért pont Lisznyót említed?
– Lisznyó egy kis falu, nem messze Sepsiszentgyörgytől. Szabad időnkben ott viseltük ki magunkat síppal, dobbal, nyenyerével, megtetézve alkohollal az apósom örökölte romos kúrián. Csupa intelligencia. Zengett bele a falu! Általában Lisznyóban fújtuk ki magunkból a cenzúrát, a darabeltiltásokat, a szekus piszkálódásokat. Tamási Boldog nyárfalevelét már a próbák idején elfújta a szél; Sütő András Pompás Gedeonját 107 próbával, ötszöri nekifutásra engedték bemutatnunk; Csurka István Házmestersiratójának életerős előadását kevés idő múltán sirattatták el velünk; egy hétfői estén kezdendő magyarországi turnénkat péntek délben fújták le, a telefonközpontban kikapcsolva a külföldi vonalakat; ’83–85 tájékára odaszegényedtünk, hogy a hónapokig nyúzott szilveszteri kabarénk bevezetőjeként segítségül kapott sült malacot sorsoltunk ki; ’86 január 15-én eltemettük a vétlenül politikai börtönt szenvedett Visky Árpád volt vezérkos színészünket; a Securitate tisztje irodát kapott a színházban; leváltották Sylvester Lajos igazgatónkat, hogy ne gátolja a román társulat nyakunkra telepítését... Engem, szerencsére, a két évvel korábban kitelepedett kollégám meghívott Bécsbe. Csoda ide, csoda oda: nagy nehezen elengedtek. Avagy idejében „kicenzúráztak?”

– 2008-ban Bánffy Miklós-díjat kaptál. Meséld el a történetét!
– Csengett a telefon a taximban. Kolozsvárról hívtak. Kapásból elfogadtam a díjat.
A pompás kinézetelű okirat imígyen szól: „Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Székely Szabó Zoltán részére fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain túl működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, a BÁNFFY MIKLÓS-díjat adományozza. Kolozsvár, 2008. április 12.  Dr. Kötő József elnök, Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök.”
Hogy pontosan miről van szó? 1988-ban a bécsi Europa Club vezetőségi tagja, kultúrfelelőse lettem. 1990-ben kaput tártam a Magyarország határain kívüli magyar színészeknek, íróknak, költőknek, politikusoknak... 2015 márciusáig a Központi Szövetség, majd az Europa Club nevében 65 alkalommal hívtam meg 17 színtársulatot, színi és zenei együttest, felléptettem 35–40 előadóművészt, toll- és politikai szóforgatót. (Saját kabaréval is ágáltam imitt-amott.) A meghívókat – kevéssel az utolsó évekig – én borítékoltam, postáztam, a jegyeket végig én árultam, a bérelt termeket én takarítottam... Amíg kellett, eljártam Budapestre intézni a vízumot. A csapatok jöttével-mentével olykor betértünk a tatai nyaralóm borpincéjébe. A vendégeket bécsi és környékbeli barátoknál szállásoltam el, így elég jól meg tudtuk őket fizetni. Kisebb csapatokat néhányszor Linzbe is elvittem, egyet pedig Felvidékre. A felújított Emigránsok-előadással elrobogtunk Linzbe és Grazba.
Persze esett galiba is bőven, főleg a rozzant járművekkel. Egyszer például busztulajdonos lettem. Az osztrák rendőrség szemrebbenés nélkül a nevemre terhelte a temesvári színház kölcsönzött(!), széteséssel küszködő monstrumát, és bezáratta egy városvégi javítóintézetbe. A román követség vakarta ki onnan harmadnap este. A vízumos csapat magyar területen kocsmázva várta.

– Hogyan tovább 2004 után?
– Még lehúztam tíz évet egy igénytelen lakásban, a színházasdiból persze nem engedtem. Nyaranta továbbra is lábatlankodtam a kisvárdai fesztiválon, olykor a taxizást szegre akasztottam, hazajöttem játszani. 2010–11-ben Kézdivásárhelyen művészkedtem: Török Viola hívott meg a Tündöklő Jeromosba. Nagy büszkeségem, hogy odaragadtam a szilveszteri kabaréhoz és a Tisztújításhoz. Később még vendégfelléptem Violánál a Vitéz lélekben és a Viharban.

– Valójában te már itthon elkezdtél írni, bedolgozni a lapoknak...
– Sepsiszentgyörgyi színész koromban apró, hétköznapi jelenségekre parittyáztam a napilapban; az Új Életben megjelent néhány sápadt humorolmányom (Varró Ilona rúzsozgatta őket); az Ifjúmunkás, a Brassói Lapok közölte a szentgyörgyi művészekkel és műszakiakkal barkácsolt interjúimat, majd a Plugor Sándor karikatúráihoz írt sértegetéseimet; Gajzágó Márton időszaki lapjában is szellemeskedtem... Tizenöt könyvet bütyköltem össze, ebből tizenhármat a saját farzsebemből. Íme unalomkeltésül: Dákok a nyitott égbolton (1991), Öntudat és faeke (1992), Volt egyszer egy társulat (1993), Egy nemzedék két felvonásban (1994), Az elvtárs nem vész el (1996), Könnyű nekem (2003), Az semmi! (2007), Tutuka, avagy Az utolsó Szabó (2009), Egy nemzedék három felvonásban (2012), Szerencsés jó estét kívánok e háznak (2013), Végtelen farsang (2014), Színházasság (2015), 25 maradhat? (2015), Járd ki, lábam! (2016), Különjárat (2018).
Az írásaimra alapozva, az itthoni szempontjaimat rendszertelenül, de kezelem. A gyógyszer neve: Tutukantuálé. Összetétele: egy rész Tutuka-humor, öt rész vidám kan-dal. Volt és mostani kan-dalnokok: Bakos Levente, Biró Péter, Ferencz Csaba Örs, Márton Zsolt Barna, Nyilas Szabolcs, Suba László, Szabó Levente.

– Milyen a kapcsolatod a marosvásárhelyi Spectrum Színházzal?
– Visszamigráltamkor vártam, hogy nyisson a színház. És nyitott. Felém is. Három bemutató erejéig: Sirály, A nők iskolája, Naftalin, avagy A szekrény titka. A két első darabot Török Viola, a harmadikat Kovács Levente rendezte.
Kedvemre játszva búcsúztam a SZÍNHÁZTÓL. A titokzatos szekrény zárva. A szerepeim naftalinban...

Székely Ferenc

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 716
szavazógép
2019-08-31: Sport - :

Nehéz csoportban a Barcelona (Labdarúgás, Bajnokok Ligája)

A Bajnokok Ligája főtáblájának monacói sorsolásán a címvédő Liverpool a Napoli mellett az osztrák Salzburg és belga Genk együttesét kapta ellenfélül az E-csoportban.
2019-08-31: História - :

Pataki Tamás: Erdélyért feláldozták Besszarábiát (Hetvenöt éve álltak át a szovjetek oldalára és üzentek hadat szövetségeseiknek a románok)

1944. augusztus 23-án állt át Románia a szovjetek oldalára. A jutalom Erdély volt. Miért sikerülhetett a románoknak az, ami nekünk nem? Köő Artúr történésszel, a Magyarságkutató Intézet munkatársával beszélgettünk.