Kerekasztal-beszélgetés a Manus fesztiválonA cigányok és a munka

2019. szeptember 3., kedd, Közélet

Az elmúlt héten tartották a harmadik Manus Őrkői Cigánytalálkozót, mely során dokumentum- és játékfilmvetítések, előadások, kiállítások, színházi produkciók és irodalmi estek, koncertek, kirakodóvásár, gyerekfoglalkozások, ügyességi és sportvetélkedők, szépségverseny és sok jó beszélgetés várta az érdeklődőket különböző sepsiszentgyörgyi helyszíneken és a Borvíz utcai tó mellett felállított színpadnál. A cigányok nem szeretnek dolgozni (?) című pénteki kerekasztal-beszélgetésre és az azt követő gyerekelőadásra lapunk is ellátogatott.

  • Kicsiket, nagyokat kicsalogatott a zöldbe a Manus. A szerző felvétele
    Kicsiket, nagyokat kicsalogatott a zöldbe a Manus. A szerző felvétele

Tűző napsütésben értünk ki az idei Manus csodálatos hétvégi helyszínére, de az erdőszéli domboldalon kellemes volt az idő, a jelenlévők kisebb csoportokban üldögéltek a fűben, az ebédlősátorban pedig a fesztivált népszerűsítő rövidfilmet, utána pedig Vargyasi Levente Munkakeresők című dokumentumfilmjét vetítették, mely az elmúlt években zajló RARE program őrkőieknek szervezett képzéseit mutatta be. Alacsony iskolázottsági szintjük miatt az őrkői romáknak alig van lehetőségük legális munkahelyeken dolgozni, ezért a Caritas és az Esély Egyesület munkatársainak közreműködésével olyan képzési programot indított a sepsiszentgyörgyi önkormányzat, mely által megpróbálták felkészíteni őket a munkavállalásra, egyeseknek pedig munkahelyeket is szereztek. A program eredményeiről az utolsó képkockák árulták el a leglényegesebb információkat: 32 jelentkezőből 15-en végezték el az iskolát, ezek közül pedig csak hét ember tudott munkába állni.

A film megtekintése után a kerekasztal-beszélgetés felvezetőjében a szervezők – Csernátoni Loránd, a Lármafa Egyesület vezetője és Fekete-Lovas Zsolt színész – elmondták, hogy az egyik korábbi kiadáshoz hasonlóan idén is épp a találkozó idején hunyt el egy szeretett őrkői személy, akit a helyi szokásokhoz híven közös összefogással gyászolnak, így a meghívottak egy része nem tud jelen lenni a beszélgetésen. A közösség elöljárója, Ruzsa Pali bácsi azonban ott volt, és készségesen bekapcsolódott a párbeszédbe, melyen több jeles szakember – romakutatók, szociológusok, szakmai szervezetek képviselői – is részt vett.

Fosztó László antropológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint „A cigányok nem szeretnek dolgozni” kijelentés több szempontból is sántít. Egyrészt azért, mert a magyar nyelvben nem fedi egymást pontosan a munka és a dolog kifejezés, a nők közül egyesek azért nem járnak munkába, mert otthon dolguk van. Valójában a mi társadalmunk munkamegosztása nyomán alakult ki, hogy mit tartunk ma munkának. Senki sem arra születik, hogy dolgozzon, erre csak rákényszerül az ember, és igazából akkor kezdi el valaki szeretni a munkáját, ha ezáltal megbecsülésben van része, ami a cigányok estében ritkán adatik meg.

 

 

Fontos kérdés a munka kategóriájának a meghatározása is, mondta Csinta Samu újságíró, aki két konkrét történet elmesélése során kifejtette, hogy a közelmúltban alkalma volt átértékelni a cigányok lustaságával kapcsolatos előítéleteit, és rájött, hogy olyan kulturális, civilizációs különbségekről beszélhetünk velük kapcsolatosan, melyek átlépése nélkül nemigen lehet érdemben véleményt formálni róluk.

A munkamigrációval kapcsolatosan Ruzsa Pali bácsi rámutatott: a romániai minimálbérek nem adnak lehetőséget arra, hogy itthon megéljen és ellássa a családját az ember, ezért kényszerülnek külföldre a cigányok is. Szerinte sincs olyan ember, aki szeretne dolgozni, vagy akinek nem esik jól délig aludni, de előbb-utóbb megértik, hogy így nem lehet megélni. „A cigány nem akar multimilliomos lenni, csak azt szeretné, hogy legyen meg minden napra a betevő falatja, és éljen nyugodtan. Ha nem fizetnek meg, miért dolgozzunk?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy ilyenkor, ősszel mindenki munkába áll, mert jól lehet keresni. Pali bácsi szerint rengetegen volnának olyanok, akik hazajönnének kevesebb pénzért is dolgozni, ha olyan munkát találnának itthon, ami a megélhetésüket biztosítja.

Székely Gergő István politológus, kisebbségkutató szerint a makrogazdasági jelenségektől kell kiindulni ebben a kérdésben, valójában a rendszerváltás után került nagyon nehéz helyzetbe ez a közösség, hisz a társadalmi változásokat mindig az sínyli meg a legjobban, aki a legalul van a ranglétrán, aki a legsérülékenyebb. A romák mindig is alacsonyabb rendű munkákat végeztek, és mivel iskolázottság szempontjából sem állnak túl jól, kevés lehetőségük volt az újrakezdéshez. Valójában a mezőgazdaság lett volna a legkézenfekvőbb munkalehetőség számukra, de a rendszerváltás utáni mezőgazdasági folyamatok úgy alakultak, hogy egyre kevésbé volt szükség kétkezi munkásra, szinte egyetlen lehetőségként adódott számukra a külföldi munkavállalás. Ezzel kapcsolatosan egy 2014-es felmérés eredményeit is bemutatta a szakember, melyből kiderült, hogy általában több tapasztalatuk van a romáknak a külföldi munka területén, mint a magyaroknak, románoknak.

Később a munkaerőhiányról, egyes cégvezetők által felkínált lehetőségekről esett szó, akik adott esetben a romák taníttatására is hajlandóak költeni, ha ezáltal munkaerőre tehetnek szert. Buja Gergely projektmenedzser, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának munkatársa kifejtette, hogy a RARE-program során nemcsak a romák ismereteit próbálták gyarapítani különböző szakmai felkészítőkkel, hanem a munkaerőpiachoz való hozzáférés jegyében diplomákat is kiállítottak azok számára, akik megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkeznek. Mint mondta, csak akkor lehet megérteni ezt a közösséget, ha jobban megismeri az ember a szempontjaikat, azokat a civilizációs gátakat, amelyek nem engedik az áttörést. Sokszor olyan apró aspektusokon múlik egy fontos kezdeményezés sikere, amire nem is gondolna az ember. A szakember szerint az egyetlen reális kiút ebből a helyzetből a tanulás: ameddig nem ismeri fel a közösség, hogy a gyerekeket iskolába kell járatni, amíg csak lehet, nem lesz érdembeli változás. Hozzátette: sajnálatos módon szegregált iskolában tanulnak az őrkői gyerekek, így nagyon nehéz nekik a felzárkózás.

 

 

Itt egy kis vita alakult ki, mert a szervezők szerint valójában éppen a szegregált iskola jelent megoldást a helyzet orvoslására, nagyobb figyelmet kellene fordítani a cigány kultúra átadására, mert ily módon önbizalmat nyerhetnének a diákok.

Szuhai Péter néprajztudós, romakutató végül egy nagyon bizonytalan, áttekinthetetlen talajra terelte a beszélgetés fonalát, abból a kérdésből kiindulva, hogy vajon mennyire egységes a cigányság kultúrája, hisz a különböző országokban, városokban nagyon különböző cigány közösségek élnek, melyeket nemigen lehet közös nevezőre hozni egymással. Az sem igaz, hogy minden cigány szegény, és az sem, hogy mindegyik lenézett, megkülönböztetett,  hisz sok olyan emberről tudunk, aki cigányként lett sikeres.

A kerekasztal-beszélgetés után gyerekműsorra került sor a színpadon, mely során Vancea Júlia és Bilibók Anita diákjainak előadását láthatta az egyre nagyobb számban megjelenő őrkői közönség, azután pedig a Heveder zenekar koncertje és cigány táncház zárta a pénteki napot.

Hozzászólások
Szavazás
Mely párt jelöltjeit támogatja a vasárnapi önkormányzati választáson?











eredmények
szavazatok száma 563
szavazógép
2019-09-03: Közélet - Demeter J. Ildikó:

Kapkodás a kódex körül

Fél éve még azt gondoltam, hogy ennél nagyobb káosz már nem lesz a közigazgatásban, de tévedtem, a jelek szerint a következő fél évben még nagyobb zűrzavarra számíthatunk – jelentette ki Tamás Sándor megyeitanács-elnök arra reagálva, hogy Renate Weber ombudsman pár napja az alkotmánybíróságon megtámadta a sürgősségi kormányrendelettel elfogadott közigazgatási kódexet.
2019-09-03: Kármentő - Demeter J. Ildikó:

Nagyborosnyó előtt fél gőzzel

Fék, állj! Lassan indulj, ne előre, hanem balra! Igen, az a másik irány sávja, engedd el a szembejövőt! Nem áll, csak nem tud gyorsabban hajtani, alacsony autó. A sofőr sincs szokva ehhez, külföldi rendszám. Kellett neki Romániába jönni! Most van idő, nézd, milyen üzenetet kaptam. Jó, mi? Ha nem lennének barátaim, hogy néha megkacagtassanak, már rég idegroncs lennék. Na, mindjárt mehetünk, figyelj az útra, mert nem egyszerű megközölni azokat a gödröket.