Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Farkas György: Ott fenn, az ezeréves határon

2019. szeptember 7., szombat, História

Közeleg a magyar szívnek soha el nem múló fájdalmat okozó trianoni diktátum századik évfordulója. Batár Zsolt Botond ötlete nyomán indult már több expedíció az ezeréves határ körbejárására gyalog, vízen, kerékpáron vagy hegyi utakon. Baráti társaságunk az egykori magyar királyi államhatár kárpátaljai, 310 kilométeres szakaszának bejárására vállalkozott.

Az általunk megtett szakasz ma Ukrajna belső megyehatára, különösebb adminisztrációt ezért nem igényel a túra. Persze, itt is előfordul kivétel: a legkeletibb pont a román határon található, míg az északnyugati végén túloldalt már Lengyelország van. Az emlékező bejárás 2016-ban indult, zárószakaszára idén ősszel kerül sor. Évente tettünk meg 70–80 kilométert a gerincen.

A túra komoly felkészülést igényelt, mivel a terület egy részéről nincs megfelelő térkép, a leghasználhatóbbnak egy 1930-as évek végén készült lengyel katonai térkép bizonyult. A győztesek mohósága nekünk most épp jó szolgálatot tett: Csehszlovákia a megszerzett hadizsákmányt – mint állat a territóriumát – 1920-ban rögvest megjelölte: számozott bazaltoszlopok sora mutatja az utat az ezeréves határon. A térképeken is meg vannak adva a jellemző pontok. Nem is gondoltunk volna a kövek jelentőségére, de vízválasztó ide vagy oda, sokszor nem volt egyértelmű, merre folytatódik a gerinc.

Az útvonal 2000 méter magasságban, a hágókon ezer méter alatt kanyarog, rendszeres a napi ezer méter szintkülönbség hegy- és lejtmenetben. A terület vízrajzilag is fontos, hiszen a Tisza két ágának forrása mellett a vízgyűjtő valamennyi jelentősebb folyója itt ered, némelyik forrását fel is kerestük. Egyes részek teljesen járatlanok, az egyhetes vándorlások során kívül kerültünk a civilizáción. Forrásvizet ittunk – volt rá példa, amikor a víz megtalálása komoly feladatnak bizonyult, mivel egy nap után dehidratációs tüneteink kezdtek jelentkezni –, vacsoráink főfogása magunk szedte gomba volt; az erdei gyümölcsökkel pedig nem tudtunk betelni: a szűk érési időszak miatt egyszerre szedtünk a hegyen szamócát, málnát, szedret, fekete és vörös áfonyát. A húsz kilogrammos felszerelést cipelve (sátor, hálózsák, matrac, egyheti enni- és innivaló, ruházat) kellett megbirkóznunk az 1500–1700 méteres magasság egyeduralkodó fafajtájával, a törpefenyővel. Helyenként áthatolhatatlanul elzárta előlünk a továbbhaladást, óránként 500 métert ha meg tudtunk tenni. A táj azonban kárpótolt bennünket. Vízrajzos túratársunk számára valódi eldorádónak bizonyult a hely, mivel itt valamennyi természeti folyamat még érintetlenül tanulmányozható.

De láthattuk a 310 kilométeres gerincen végigfutó, I. világháborús magyar katonai védelmi rendszert is a lövészárkaival, fabunkereivel, a lövegek védősáncaival, amelyeket a II. világháborúban Szent László-védvonalként használt a magyar honvédség. Ágyú- és puskatöltényhüvelyek hevertek szerteszét, máshol elhagyott szögesdrótgurigákra bukkant az ember. Gyakran eltöprengtünk, vajon hogy tudták jó száz évvel ezelőtt így megépíteni a védvonalat... Mekkora áldozatokra volt szükség? A magyar hadmérnöki munka minőségét mutatta a mai napig használható, fagerendákból készített felvonulási út is.

Több helyen láthatók a jelentőségét, műszaki különlegességét tekintve itthon méltatlanul elfeledett, elhanyagolt II. világháborús Árpád-vonal erődítményei is. Keveset beszélnek róla, de tény: a kiépített védelmi vonal – amely nem összefüggő erődrendszer, hanem bunkerek, leállások, tankakadályok logikus rendben elhelyezett, igen gondosan megtervezett völgyzáró hálózata – hónapokig ellenállt a sokszoros túlerőben lévő II. Ukrán Frontnak, és a tervszerű kivonulást a katonai vezetés végül csak a Nyíregyháza közelébe jutó szovjet csapatok általi bekerítéstől tartva rendelte el. Az Árpád-vonalat az ellenség soha nem tudta elfoglalni. A háború után orosz hadmérnökök tanulmányozták a bunkerek hálózatát, elhelyezését. Túravezetőnk, Rakaczky István közel húsz éve járja Kárpátalját és kutatja a magyar határvédelmi erődítményeket. Munkája eredményeként már két kiadvány jelent meg a védvonalakról.

A túrára való oda- és visszautazás során, illetve amikor egy alkalommal leparancsolt minket a vihar a hegyről, és lett némi szabad időnk, más látványosságokat is felkerestünk. Jártunk a suvadással keletkezett Szinevéri-tónál, láttuk az évszázados tiszai faúsztatás, tutajozás emlékeit a Tavas-patakon, és megnéztük az alsókalocsai szabadtéri múzeumot is, ahol eredeti állapotban látható egy berendezett magyar csendőrőrs és iskola.

Reményeink szerint a korábbi kutatások, látogatások, kirándulások, illetve az egykori magyar királyi államhatáron tett mostani vándorlásaink eredményei és élményei képes kiadványban is megjelennek majd. Azt szeretnénk, ha honfitársaink is kedvet kapnának egy-egy szakasz megismeréséhez, és felfedeznék hazánk legkevésbé ismert, háborítatlan vidékét: Kárpátalját.

Hamarosan a túra végéhez érünk. Befejezésül az ezeréves határ leghíresebb hágói várnak ránk: a Toronyai-, a Kis-szolyvai-, a Vereckei- és az Uzsoki-hágó. Az egykori államhatáron, a Kárpát-medence északkeleti vízválasztóján tett bejárás nemcsak természetjáró túra lett, hanem a közelebbi és a távolabbi múlt tárgyi emlékeivel, a védelmi rendszer még felismerhető építményeivel való szembesülés mellett spirituális utazás is. De a legfőképpen tiszteletadás mindazoknak, akiknek Magyarország megmaradásáért köszönettel tartozunk.

(Magyar Demokrata)

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 313
szavazógép
2019-09-07: Kultúra - :

A második Ika művésztelep (Csernáton)

A csernátoni Ika alkotótábor második évfordulóján a kíváncsi várakozáson túl gondos szeretettel követjük, hogy szárba szökkenjen a tavaly elültetett mag, ennek az alkotótábornak saját karaktere és jelleme legyen.
2019-09-07: Kitekintő - :

S Király Béla: Baloldali populizmus és kísérleti labor népe (Párizsi levelek)

Az újbaloldal egyik intellektuális vezére, az öt éve elhunyt Ernesto Laclau szerint az elitek azért félnek a populizmustól, mert azon keresztül a tömegek, az elnyomottak kivehetik részüket a politikából. Szerző- és élettársával, Chantal Mouffe-fal évtizedekig azt vizsgálta, hogy miként lehetne egységbe kovácsolni őket a kifosztó elitekkel szemben.