Fekete Réka
Magyar informatika szakot indítana Leonard Azamfirei rektor a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, amely a Petru Maior Egyetemmel történő tavalyi összeházasítása, majd George Emil Palade Nobel-díjas orvosról való elkeresztelése óta végképp elveszítette az 1945-ös létrehozása óta a magyar közösség számára jelentős értéket hordozó, szimbólumerejű oktatási intézményi státuszt.
A szándék, miszerint bővülne a kínálat a magyar tagozaton, akár jó is lehetne. Az előzményeket tekintve, valamint annak ismeretében, hogy a magyar oktatók képviselőinek véleményét ezúttal sem kérték ki a tagozatot érintő kérdésben, arra enged következtetni: csupán a műszaki irányultságú Petru Maior Egyetem befogadott tanárainak kívánnak kedveskedni, s az orvosképzés rovására a technikai vonalat akarják megerősíteni. Csak a vak nem látja, mi húzódik meg Leonard Azamfirei szándéka mögött. A rektor nem mulasztotta el kijelenteni, az új szak számára meglesz a logisztikai és adminisztratív háttér, és az intézmény továbbra is teret biztosít minden konstruktív kezdeményezésnek. A multikulturalitást emlegeti, mint vállalt küldetést, amit a két egyetem egyesítése sem fog csorbítani. Hogy tovább szépítse hirtelen jött ötletét, hangsúlyozza az informatikusok munkaerő-piaci keresettségét, figyelmen kívül hagyva, hogy évtizedek óta képeznek magyar nyelven informatikusokat a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, de Marosvásárhelyen is van már magyar nyelvű informatikusképzés a Sapientián.
Érthetetlen, hogy miért kell Azamfirei rektornak úgy tennie, mintha fejleszteni kívánná a magyar oktatást, hisz az elmúlt években kendőzetlenül hozta azokat a döntéseket, amelyek révén mind kevesebb teret kapott a magyar tagozat. Csökkentették a magyar tannyelvű beiskolázási számokat, miközben a román tagozaton nőtt a helyek száma, az egyetem-egyesítéssel az intézményben harminc százalék alá süllyedt a magyar oktatók részaránya, a vizsgákon a magyar hallgatók elé indokolatlanul állítottak új követelményeket. Önálló angol kart létre lehetett hozni, de magyar kart vagy főtanszékeket nem, holott ezt 2011-től szavatolja az oktatási törvény.
A magyar tagozat vezetőit gyakran vádolják azzal, hogy távolmaradásukkal (tavaly szeptembertől nem vesznek részt a szenátus ülésein) még inkább a román vezetőség kezébe adják a döntés lehetőségét, de ha nem tiltakoznának ily módon, cinkosként vennének részt a magyar orvosképzés elsorvasztásában. Épp ez gyakran felmerülő kérdés az RMDSZ esetében, hisz az érdekvédelmi szövetség igen ritkán – és akkor sem határozottan – állt ki a MOGYE mellett. Az időnként fel-fellángoló aggódás nem elég a magyar orvosképzés megmentéséhez, ennél sokkal többre van szükség egy olyan ügyben, amelynek jelentősége vitathatatlan közösségünk jövője tekintetében.
