Egyensúly című munkájával Fekete Bálint a múlt és jelenbéli anyaghasználatot vizsgálja, s felteszi a kérdést: vajon a jövő anyaga a műanyag? Egyáltalán, milyen lesz a jövőnk? Mint fából, kőből, fémből és műanyagból összeállított, fa alakú installációját magyarázta, a fától és a kőtől eljutottunk a műanyagig, s noha nem tudunk elzárkózni a jelenlegi technológiáktól, a fenntartható fejlődésre mégis érdemes figyelnünk, miként arra is, hogy olyan anyagokkal vegyük körbe magunkat. Az a jobb, amelynek kellemes a tapintása – mint például a fából készített játékoknak –, s maradjunk inkább a természetes anyagok mellett. Érdemes ezért visszatérni a fához, annak is a natúr változatához – javasolta.

Bartha Beáta célja egy találkozópont, pihenőhely kialakítása volt a városközpontban, szerkezetét fémelemekből és textilből állította össze. Munkájának címe Amaze, az angol, ámulatra és meghökkenésre utaló szóval jelölt installációja akár egy labirintus is lehet, illetve magát a munkafolyamatot is ábrázolja.

Az elveszett paradicsom – ez már Benedek Levente munkájának címe, mely egy érdekes felismerésre, illetve immár egy tényszerűségre alapoz. Kipróbálta és működik: vagyis mindenféle papírhulladék alkalmas arra, hogy azt nedves őrleményként, földdel és fűmaggal, esetenként bazsalikommal keverve, illetve földbe helyezve fű sarjadjon belőle. A kis kőszínpadon ágyásokként jelenítette meg a születő növényzetet, megjegyezve, hogy egy köteget korábban elültetett egy temesvári parkban, s az bizony olyan erős gyökeret eresztett, hogy alig tudta kiszedni a földből, hogy a pulzArton bemutassa. Részletesen szemléltette az egész munkafolyamatot, az nem túlzottan gusztusos, de a végeredmény mégis az, hogy öntözés után a fű kikel a papírból. Csírázhat tehát élet a hulladékból, mégsem veszett el minden teljesen.