Sára Sándor 1933. november 28-án született a Galga menti Turán vasutas családban. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán fő mentorai Szőts István, Illés György és Szőllősy Éva voltak, Gaál Istvánnal közös vizsgafilmjüket, a Pályamunkásokat Gaál rendezte és vágta, Sára fényképezte 1957-ben. Az első önálló operatőri feladatra Raffai Anna kérte fel 1959-ben a Busójárás című néprajzi filmben. 1960-ban született meg első rendezése, a Virágát a napnak című kísérleti film.

Az MMA méltatásában felidézte, hogy a magyar filmtörténet – és Sára Sándor nemzedéke – számára a Balázs Béla Stúdió 1960–61-ben kiteljesedett „kivételes időszaka” hozott mind tartalmi, mind formai tekintetben gyökeres fordulatot. A politikai propagandával átitatott művek helyett saját személyes élményeiket akarták megjeleníteni a filmvásznon, a legjobb magyar hagyományokat a világon akkor tért hódító modern filmművészet eszközeivel ötvözve. Erre a reményre a Balázs Béla Stúdióban készült több film – köztük például Szabó István 1961-es Te című rövid játékfilmje és Sára 1962-es dokumentumfilmje, a Cigányok – nemcsak itthon, hanem külföldön aratott váratlan sikere is feljogosította őket.

Sára Sándor az akkori kultúrpolitika által meghatározott támogatott – tűrt – tiltott kategória közül az utóbbi kettő határán egyensúlyozó irányzat vezéralakja lett, a népművészet „tiszta forrásából” merítve járult hozzá a modern magyar filmművészet megteremtéséhez – olvasható az MMA közleményében.

Mint írták, a Balázs Béla Stúdió első nemzedékének legendás közösségi szellemét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a következő években Sára Sándor olyan eltérő szemléletű és stílusú, de egyformán korszakos jelentőségű filmek új és erőteljes képi világot, kompozíciós módszereket teremtő operatőre lett, mint a Sodrásban, a Gyerekbetegségek, az Apa, a Tízezer nap vagy a Szindbád.

Rendezőként első játékfilmje a Feldobott kő című önéletrajzi ihletésű film volt. Forgatókönyvét Csoóri Sándorral és Kósa Ferenccel együtt írta, akikhez a hatvanas évek közepétől több évtizedes szoros munkatársi és baráti viszony fűzte. Sára és Csoóri közös nagyszabású történelmi vízióit, terveit az 1978-as 80 huszár megvalósítása szimbolizálja.

Sára Sándor a nyolcvanas évek legnagyobb hatású, felkavaró erejű és ma már felbecsülhetetlen forrásértékű, tanúságtevőket megszólaltató dokumentumfilmes irányzatának a megteremtője – emelték ki a méltatásban, hozzátéve: ezek a dokumentumfilmek az évtizedekig hallgatásra ítéltek megszólaltatásával a társadalomtudományi kutatásokban is kényszerűen elhallgatott legsúlyosabb tragédiákról, a 20. századi történelem különböző színezetű diktatúráinak kiszolgáltatott egyszerű emberek mérhetetlen szenvedéseiről tudósítottak. A legsúlyosabb tabutémák érintésére csak 1989 után forgatott dokumentumfilmjeiben kerülhetett sor.

Sára Sándor hét éven át, 1993 és 2000 között volt a Duna Televízió elnöke. Egy korábban elképzelhetetlen valódi közszolgálati, sőt, kulturális televíziót épített fel a munkatársaival.

Sára Sándor munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. A Kossuth-díjat 1978-ban, a Balázs Béla-díjat 1968-ban vehette át, 2002-ben kapta meg a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2003-ban a Gulag-emlékérmet, 2004-ben a Hazám-díjat, 2005-ben a Magyar Mozgókép Mestere címet és a Prima díjat, 2012-ben a magyar filmkritikusok életműdíját. 1974-ben érdemes művész, 1987-ben kiváló művész, 2014-ben a nemzet művésze lett. 2018-ban kimagaslóan sikeres operatőri és rendezői pályája elismeréseként kapta meg a Kossuth Nagydíjat.