Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Szelekkel szemben

2019. szeptember 24., kedd, Jegyzet

Könnyelműség (könnyű elméjűség) lenne kimondani, hogy kalandos élete volt Ignácz Rózsának, színművésznek és írónak. Kovászna város lányának változatos, illetve sokszor a politika miatt válságos életvitele éppen a nemzeti állapotok művészi megfogalmazásai miatt vált olyanná, amilyen volt. Nem egyedüli a magyar művészetekben, irodalomban, akinél az alkotás tartalma, eszmeisége és igénye egybeesik életvitelével, el az elűzetésig, a kivettetésig. Háromszéken, Kovászna városában is értik még a szót, és Budapesten ugyanvalóst igen: Ne szólj, szám, nem fáj fejem! Az okozat egybeesik az okkal.

Ignácz Rózsa (1909. jan. 25. – 1979. szept. 25.) most lenne 110 éves. Igen nehéz lenne kerek egészre csombolyítani azt, amit székelyföldi égszakadások, budapesti kiárusítások, egymást követő vivisectiók, élveboncolások, önveszejtő politikai roncsolások tettek drámai mozgalmassá. Belefért ebbe a sorsba két világháború, rövid köztes szünettel, bele negyven könyv és több színpad sajátos világa. Valóban a mindenséggel mérte magát, a magyar mindenséggel, Szent László királyunktól a kommunista évtizedek mocskolmányaiig. Csak annyit most: az a rendszer tíz évre kitiltotta az irodalomból, művészeti irodalmát elsikkasztotta. Ez a praktika szegről-végről máig is ismert nálunk.

Ugyan hogyan, honnan ez az életmű, mely a mai áldott szent napig nincs az olvasó világ szeme előtt? Egy román hazai méltatás Ignácz Rózsa bemutatását rögvest azzal kezdi, sokat tett a román irodalom népszerűsítéséért fordítóként. Naná, mondom én. S a többi néma csend, mondja Shakespeare.

Tövises, virágos koszorúi közül a legnemesebből emelnék egy szálat. Sokat írt az elnyomott, szerteszét vetett magyar nemzeti kisebbségekről. A téma mindmáig óriási, épp ezért nem mondhatom, hogy könnyű volt válogatnia. Írt a moldvai, bukovinai, erdélyi székely magyar szenvedelmekről, elment a székelyek után, a történelmi és mai nyomokon Tordáig is, igazságot keresni. Korszerű, máig időszerűen fájdalmas volt a tehetséges írónő vállalkozása, kötelességtudata. Horthy Miklós kormányzósága, az erdélyi részek Romániából való visszacsatolása rövid idején Ferenc József-díjat kapott. Ennek folyományaként, szabadságvágya és hasonló tudata, magyarként történő magyarkodása miatt a kommunista rendszer tíz évig egyetlen könyvét nem adta ki, mármint nem engedte kiadni. Ő meg szakadatlan dolgozott, itthon, otthon, Nyugaton, ahogy annyian mások Máraitól Czigány Lórántig a százakból. Itthon Tamási Áronnal próbálták megközelíteni színpadi művekkel (Görgeteg, Énekes madár) a székely sorsvetést, nem ment. Székelyföld, Erdély volt Ignácz Rózsa őshazája, tartotta a kapcsolatot mindvégig, szerencsétlen haláláig (van-e szerencsés halál? – őt kapuja előtt gázolta halálra egy kocsi) a szülőfölddel. Hadd említsem meg, ha már engem is megdöbbentett az a mód, ahogyan számonkéri, illetékeseket és illetékteleneket felelősségre von azért, ahogy pusztulásnak engedték Szent László nagy királyunk hagyatékát, hagyományait és testi, lelki maradványait. Érezhetően fájt még a számbavétel, a nemzetpolitikai szemrehányás óráiban is erről tárgyalnia a regényben, az emlékirataiban (Ünnepi férfiú. Szent László király regénye. Püski Könyvkiadó, Budapest, 1989). Idézek a regény záró soraiból: „Az Úr 1562-ik esztendejének június 22-ik napján, a váradi Szent László sírja János Zsigmond, János király fiának engedélyére, illetve annak egyenes parancsára, széttöretett...”

Ignácz Rózsa a szent király csontjainak hányódásáról oly fájdalommal ír, mintha... mintha az országéról. Mintha Kovásznán siratná a torockói, moldvai székelyeket vagy a budai hegyekben Gellért püspököt. Életművét föl kellene mutatni, ám ez a mostani történelmi kor sem súlyában méri a múltat, jelent s a kétes jövőt. A nemzeti ítéleteket megélő, évtizedeken át tiltott listákon levő Ignácz Rózsát idézzük az Ünnepi férfiú (Szent László király) regény záró soraiból: „Megírni akkor kell, mikor a belső szükség diktálja, akár félelmes írni, akár nem. A küzdelem, hogy a ’légköri nyomás’ ellenére, süketen, visszhang nélkül, fióknak kell írnom, – szándékomhoz és feladatomhoz méltó súlyú küzdelmet jelenthet.”

És megírta életművét, fióknak, polcnak s nekünk.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 557
szavazógép
2019-09-24: Közélet - Bokor Gábor:

Ignácz Rózsa-emléknapok (Kovászna)

Az elmúlt hétvégén Kovásznán a kultúrát kedvelők az Ignácz Rózsa-emléknapokon vehettek részt. Az eseményt a helyi Ignácz Rózsa Irodalmi Klub és az Ignácz Rózsa Erdélyi Magyar Egyesület szervezte.
2019-09-24: Közélet - Iochom István:

Villámcsődület és kerékpáros felvonulás (A béke világnapja Kézdivásárhelyen)

A Zöld Nap Egyesület tegnap délután tizenegyedik alkalommal ünnepelte meg a béke nemzetközi világnapját a kézdivásárhelyi Kicsid Gábor Sportcsarnok környékén. A rendezvény Varga Andrea szavalatával kezdődött.