A visszaszerzett birtok

Benedek Elek 1894 és 1896 között a millenniumi ünnepségre készítette el az ötkötetes, Magyar mese- és mondavilág című munkáját, amely abban az időben hatalmas példányszámot ért el. Ezt tartják fő művének, amely attól kezdve kiapadhatatlan forrása számos, különböző címen kiadott mesekönyvnek. A Magyar mese- és mondavilág rövid időn belül hatalmas sikert hozott írójának, még életében öt kiadást ért meg és több mint félmillió példányban jelent meg. Elhatározta, hogy a könyvek honoráriumából visszavásárolja azokat a földeket, amelyeket szülei eladtak, hogy őt taníttathassák. Hazautazott Kisbaconba, kinézte magának a templommal szemközti hegyoldalt, majd megtervezte a leendő családi házat, amely még ükunokáinak is otthont adott, a parkot, a gyümölcsöst és a mindent körülölelő fenyősort.

A darabról darabra visszavásárolt 12 hektáros birtokon 1896-ban nemsokára megkezdődött a rég megálmodott kisbaconi kúria megépítése. A házat feleségének egyik rokona, Poldesz Richárd építészmérnök tervezte úgy, hogy a család, az unokák, a barátok és a vendégek befogadására, elszállásolására is elég nagy legyen. A ház fundamentumát nem messze a falu templomától, a Macskás-patak partján ásták meg. Az építési munkálatokat egy Raffay nevezetű mester vezette, de kalákázással a helybeliek és a környékbeli falvakból jött emberek is dolgoztak. Különösen meghatotta Benedek Eleket az a jelenet, amikor egymás után fordultak be az udvarra a gránitkővel megrakott magyarhermányi szekerek. Kisbacon is nagyon büszke volt arra, hogy a híres író hazajött házat építeni. A község adta a fát a cserép és a tégla kiégetéséhez, a cseréptető felrakását ugyancsak kalákában végezte a falu népe.

Gyakran emlegette is Benedek Elek, hogy: „Ebben a házba be van falazva a lelkem, a téglákat, melyeknek minden darabja egy-egy könyv, az én véremmel kevert mész ragasztja össze.” A ház két évig épült, 1898-ban került tető alá. Homlokzatán az oszlopos veranda fölötti háromszögben ma is ott díszeleg arany betűkkel felesége, MARI neve, hiszen az ő szerető, mindenről gondoskodó lénye, támogatása és gazdasági leleményessége nélkül nem épülhetett  volna fel.

Flóra néni hazaköltözik

Benedek Elek kezéből 1929. augusztus 17-én örökre kihullott az írótoll, s felesége, Mária a halálba is követte őt. A kettős tragédia után a kúria évekig üresen állott, a család csak nyaranta kereste fel Kisbacont. A rokonság távollétében a falubeliek, illetve távoli rokonok vigyáztak az értékekre, és egy-két kisebb betörést leszámítva a második világháború végére minden szerencsésen megmaradt eredeti formájában. Változás 1944 tavaszán történt, amikor Benedek Elek leánya, Flóra, aki Budapesten a Dohány utcai polgári leányiskolában szépírást és tornát tanított, nyugdíjba vonult és hazaköltözött a kisbaconi családi kúriába.

A 40-es évek végén a megyei kommunista vezetőtanács sokat töprengett azon, hogy milyen listára tegye Flóra kisasszonyt (a falubeliek „Küsasszon”-nak szólították) a 12 hektáros birtokkal és a Benedek-kúriával. Egyik alkalommal a pártbizottság munkatársai kocsival kiszálltak Kisbaconba, és közölték a kuláklistára került Flórával, hogy rögtön költözzön ki, mert a sokszobás házat gyermekotthonná fogják átalakítani. Egy másik esetben felmerült a kúria termelőszövetkezeti székháznak való berendezése is, de szerencsére Flóra jóravaló, eredeti egyéniségének és ebből eredő kiváló kapcsolatrendszerének köszönhetően egyik államosítási terv sem valósult meg. Végül ugyan a nagy kertet államosították, de az idősödő Flóra „néninek” megmaradhatott a ház az összegyűjtött meséskönyvekkel, és a park is, ahol ezentúl nyugodtan fogadhatta nem csak a Pestről érkező Benedek Elek-leszármazottakat, hanem az Elek apó házát felkereső látogatókat is.

Egy idő után valóságos zarándokhellyé vált a kúria. Flóra néni szorgalmazta és szervezte Elek apó emlékének ápolását, kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a kisbaconi házon 1959-ben, Benedek Elek születésének 100. évfordulóján emléktáblát helyezzenek el. Erdély-szerte sok száz gyerekkel levelezett, rendszeres olvasásra ösztönözte őket. A falubeliek is minden gondjukkal hozzá fordultak, és még ma is sokan emlegetik a kedves, segítőkész „Loli nénit”.

Intézményesült emlékápolás

Az emlékház létrehozásának gondolatát először Balogh Edgár erdélyi író vetette fel, hozzá csatlakozott Sylvester Lajos, Király Károly és a kisbaconi leszármazottak, Flóra néni, illetve Benedek Elek unokája, Bardócz Júlia és férje, Bardócz Dezső kisbaconi iskolaigazgató. „Ehhez a munkához természetesen olyan megyei vezető egyéniségre is »szükség« volt, mint Király Károly, a Kovászna megyei pártbizottság akkori első titkára, aki a kor politikai-ideológiai viszonyait és lehetőségeit sajátosan értelmezve lehetőséget teremtett az emlékház-létesítésre, sőt, az akkori pártapparátus aktivistáit, személy szerint Daróczi Ferencet és a később Magyarországra áttelepedett Mátyás Árpádot is az emlékház létrehozásának szolgálatába állította. Mindezek nélkül Benedek Elek Kisbaconban található rendkívül gazdag szellemi és tárgyi öröksége, a kúria, a bútorzat, a rengeteg könyv, folyóirat- és kéziratgyűjtemény, a 12 hektáros park és gyümölcsös, az Elek apó által ültetett erdőkaréj, amelyre Flóra néni, mint szeme fényére, úgy vigyázott, csak szűk körű, családi jellegű érték és kincs maradt volna” – írta Sylvester Lajos.

Az emlékház létrehozására nem volt egyszerű dolog kicsikarni a román kommunista vezetés támogatását. Ennek megszerzésére használták fel az erdővidéki vadászatokat, ahol a bukaresti vezető politikusok rendszeresen részt vettek. Király Károly egyik alkalommal Kisbaconon át kísérte Ceauşescut kedvenc vadászhelyére, a Dél-Hargitára, s a román kommunista pártvezér ama kérdésére, „Hogy vagytok, mit csináltok?”, azt válaszolta, hogy vannak még bajok. Ceauşescu tekintete kérdően nézett rá. Elégedetlenek az emberek – folytatta Király Károly. És elmagyarázta, hogy van ebben a faluban, Kisbaconban egy székely „Ion Creangă”, aki magyarként is szerette és megbecsülte a románokat, az első világháború után otthagyta Budapestet és hazaköltözött. A helybeliek emlékházat szeretnének létesíteni. Létesítsetek! – mondta Ceauşescu. Jó, jó – válaszolta Király –, de ahhoz hivatalos engedély kell. Mi nem akarunk szabálytalankodni. Küldd be hozzám a papírokat – zárta le a témát Ceaușescu.

Király Károly furfangos közbenjárásának köszönhetően Ceauşescu végül megadta az engedélyt az emlékház alapítására. Mindehhez alapos érvként szolgált, hogy Benedek Elek egyike volt azon kevés írónak, akik mindig hirdették, tanították és fontosnak tartották az Erdélyben élő magyarok, szászok és románok békés együttélését, egymás kölcsönös megismerését. Benedek Elek egész életében azt a nézetet vallotta, hogy ember és ember, gyermek és gyermek között nyelve, nemzetisége, vallása, gazdag vagy szegény volta miatt különbséget nem ismer.

Az emlékház létrehozásával óriási lehetőséget kapott az erdélyi magyarság, hiszen a világháborút követő hosszú, kényszerű hallgatás után először adódott alkalom az összefogásra és egy nemes cél megvalósítására. A tárgyalások eredményeként 1969-ben, Benedek Elek születésének 110. és halálának 40. évfordulójára szervezett nagyszabású ünnepségen Kisbaconban felavatták a Benedek Elek Emlékházat. Az avatási ünnepélyt Sylvester Lajos vezetésével a Kovászna Megyei Művelődési Bizottság rendezte. 1969. május 25-re, a megnyitó napjára meghívták az erdélyi magyar szellemiség nagyjait, a magyar és román értelmiséget. Egész Erdélyre kiterjedő mozgalom indult meg, Kisbaconba több ezren érkeztek az ország minden tájáról. Az avatáson részt vett Sütő András, Kányádi Sándor, Nagy István, Balogh Edgár, Bálint Tibor, Farkas Árpád, Bartalis János, Magyari Lajos, Tiberiu Utan, Bajor Andor, Domokos Géza, Bözödi György, Király Károly, Sylvester Lajos és sok más író, értelmiségi, s az összesereglett néppel együtt tisztelegtek Elek apó emléke előtt. Az ünnepséget Balogh Edgár és Máté János magyarhermányi földműves, Elek apó ismerőse és lelkes híve nyitotta meg.

Zarándokhellyé váló kúria

Az emlékkiállítást a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársai a Flóra néni által gyűjtött anyagból nyolc szobából kettőben, a nagy ebédlőben és a belőle jobbra nyíló oldalszobában rendezték be. A megyei múzeum vállalta az emlékház fenntartását, az ott élő Flóra néni pedig a kiállítás felügyeletét. A nagy ebédlőben kiállított tárgyakkal Benedek Elek életét követhetjük nyomon. Itt láthatók a régi családi fényképek, levelek, kéziratok, régi meséskönyvek különböző kiadásai, a Cimbora, Az Én Újságom, az Én Naptáram, a Jó Pajtás újságok bekötött gyűjteményei, a Máté Ferenc vargyasi fafaragó népművész által faragott impozáns csillár, régi használati tárgyak és bútorok, fametszetek, festmények és az utóbbi években megjelent meséskönyvek példányai. Szintén Máté Ferenc adományozta azt a kopjafát, amely az emlékház előtt található, s amelyre ősi székely jelképek nyelvén Benedek Elek életsorsát faragta meg. A kopjafa félhold motívuma azt jelenti, hogy tanult, székely ember volt. A gömb a férfit jelzi, a lámpás pedig azt, hogy másoknak világított és utat mutatott. A tulipán pedig, hogy házasemberként élte napjait.

Átlépve a kisebbik szobába, ott találjuk Benedek Elek dolgozószobáját, benne az eredeti íróasztalt mindazokkal a tárgyakkal, amelyek annak idején is ott voltak: toll, pecsét, ezüst cukortartó és az utolsó, be nem fejezett levél másolata, rajta a félbemaradt mondattal: „fő, hogy dolgozzanak…” Az íróasztal mögött, a falon látható az 1901-ben készült, Benedek Eleket ábrázoló Karvaly Mór-festmény. A fal mellett ott áll a könyvszekrénye, melyben műveinek magyar és idegen nyelvű forrásmunkái találhatóak. Nemcsak a ház és az emlékkiállítás, de a park és a kert is mindenhol Benedek Elek emlékét őrzi.

Az emlékház megnyitása után nem sokkal Bardócz Dezsőné Lőrincz Julianna (Juca néni) felelt hivatalosan a hagyaték ápolásáért. Flóra nénivel együtt végtelen kedvességgel fogadták, kalauzolták a zarándokhellyé vált Benedek-kúria látogatóit. Juca néni Elek apó tizedik unokája volt, aki több személyes emléket is őrzött Benedek Elekről. 1978-ban a dédunoka dr. Bardócz Lehel felesége, Gajzágó Éva vette át és a Székely Nemzeti Múzeum munkatársaként húsz éven át gondozta az emlékház hagyatékát. Ekkorra már minden évben látogatók ezrei keresték fel az emlékházat. Az ott őrzött vendégkönyvek szerint megállapítható, hogy az Elek apó házát látogatók száma évről évre gyarapodott: 1970-ben 4852, 1979-ben 8342, és volt év, amikor ennek kétszerese volt a látogatók száma.

1999-ben a Székely Nemzeti Múzeum és az emlékház kapcsolata megszűnt, az emlékházból magánmúzeum lett. Két évtizedig Szabó Istvánné Bardócz Réka dédunoka vezette az emlékházat, aki ugyanolyan szeretettel és gondoskodással tevékenykedett, mint elődei. Néhány hónapja Bíró Enikő dédunoka vette át a családi „stafétabotot”, hogy a következő években gondozza ezt a nemes hagyatékot.

Benedek Elek háza száz éve áll őrséget, védi és óvja Meseország nyelvét, a gyermekek nyelvét. Hiszem, hogy Elek apó mindenki szelíd nagyapója marad, akinek ragyogó mesélő stílusa ma sem halványodott el, s közel egy évszázad múltán is sok-sok nemzedéket kalauzol el a mesék csodálatos világába.

Bardócz Orsolya,
Elek apó ükunokája, Kisbacon