A Honvéd-kútként ismert részen tulajdonképpen három forrás is található, amelyeket a sepsiszentgyörgyiek rendszeresen és sokan felkeresnek. Egy-két évvel ezelőtt a Büdös-kútnál végzett felmérés (mely szerint két nap alatt mintegy 2500-an fordultak ott meg) alapján feltételezhető, hogy a Honvéd-kútnál még nagyobb a mozgás, még közkedveltebbek. A látványtervet tanulmányozva e három forrás szomszédságába – 150–200 méterre – kerülne a park területére elképzelt tó, ami igen kérdésessé teszi a jelenleg is használható, iható vizet adó források jövőjét. Emellett feltételezhető, hogy a Debren-patak vizét szándékoznának a tóba vezetni, viszont ez aszályos időszakban – mint a mostani is, hiszen két hónapja tart a csapadékhiány – könnyen oda vezethet, hogy víz nélkül marad a Debren – hívta fel a figyelmet már a séta elején Csákány László.

A szakember ezt követően tért rá a legelőként nyilvántartott terület sajátosságaira. Elmondása szerint egy fákkal sűrűn benőtt legelőről van szó, azaz a terület jelentős részét erdő borítja. Ez ráadásul nem a ma megszokott kultúrerdő, még jócskán fellelhetőek benne több száz éves „jelölőfák”, amilyeneket más erdős területeken nem igazán találni. Emellett szűz erdőnek is minősíthető, ugyanis azok közé tartozik, amely megőrizte természetes állományát, a természet adta jellegzetességeit: tölgyes volt és tölgyes maradt, nincs vegyes állománya, mely az ember beavatkozása nyomán alakult volna ki. Nyugat-Európában kutatások tárgyát képezik az ilyen fás legelők – az ott több száz évet megélt fák kiemelkedő genetikai értéke miatt –, ugyanis ezek jelenleg csak Erdélyben maradtak fenn, és külföldi szakemberek, diákok jönnének szívesen tanulmá­nyozni az itteni faállományt – jelezte a szakember.

Az erdős rész több védett virágfajtának is élőtere, így a bánáti sáfránynak, amely szinte az egész területen fellelhető, de a szomszédos parcellákon (melyek nem tartoznának a parkhoz) már nem. Egy „bennszülött”, őshonos virágfajtáról van szó, amely Románián kívül csak Szerbiában, Bulgáriában és Ukrajnában lelhető fel. A sáfrányon kívül az apró bojtorján, a harangvirágok fajtáinak sokasága is él a területen. Emellett igen gazdag szarvasbogár-állománynak is otthont ad a fás legelő. A szarvasbogár is védett faj, egyedszáma egyre csökken – sorolta a szakember. Csákány László szerint szintén a gazdag természeti örökséget bizonyítja, hogy a fokozottan védett boldog­asszony papucsa nevet viselő virág kiterjedt élettere a szomszédos parcellák egyikén található, és a parknak szánt terület irányába terjed. A tervezett látogatószámmal járó járműforgalom pedig nagy eséllyel nem használ majd az élettérnek.

Felvetésünkre mind Csákány László, mind Toró Attila kifejtette: nem egy kalandpark létrehozása ellen szólnak, hanem alternatívát szándékoznak felmutatni a helyszínként választott terület kihasználására. Meglátásuk szerint egy rendezett piknikhelynek, környezeti és történelmi tanösvénynek jobban megfelelne – akár egy tájba illő látogatóközponttal kiegészítve. Csákány László úgy véli: a környezetvédelem nemcsak a természeti örökségre vonatkozik, hanem a teljes környezet gondozására, és ilyen megközelítésből egy leromlott ipari övezetet inkább látna alkalmasnak egy ilyen park létrehozására, minthogy a beruházással élő természeti örökséget bontsanak meg. A terület adottságaira egyébként ökoturizmust is lehetne építeni – a hely adottságaihoz, sajátos értékeihez igazított eseményekkel, rendezvényekkel –, arról nem beszélve, hogy a kutatók számára is ideális terep lenne. A terület ilyen irányú felhasználását sokkal hasznosabbnak és észszerűbbnek látnák, mint az első elképzelés szerint alapos környezetátalakítással járó kalandpark vagy hasonló létesítmény kialakítását.