Mondjuk például becses Jókai Mór írónk nevét megbecstelenítő utca azon járdáin, amelyekről még mindig csak mi, lakók álmodozunk továbbra is merészen a XXI. század második évtizedének végén. Ígérjük, hogy az illetékes útszéli sétája, ha nem is szórakoztató, de roppant tanulságos és élménydús lehet a közvetlen közelében száguldó autók porködében – vagy, ha esik, permetzuhanyában –, lószar rusztikus illatával vegyülő kipufogógázok légköri jelenségeiben.

Mi, itteni lakosok sajnos kissé poros kenyérrel és mindennapi mérgünk savanyú sójával tisztelhetjük meg, mondjuk, épp a házaink közvetlen közelébe telepített két építőanyag-lerakat előtt. Így aztán a tekintetes, szakavatott önkormányzati ember TIR kocsik, daruk, targoncák fergetegében és idegtépő zajában elmélázhat azon, hogy ugyan ki lehetett az a buzgómócsing, aki engedélyt adott e vállalkozások működésére egy olyan keskeny utcában, ahol se járda, se csatornázás nincs, ahol por, kipufogógáz, ásványolaj szennyez egy több évtizede lakott és rohamosan fejlődő városrészt...

Dezső Bernát,
Sepsiszentgyörgy