Ami mostanság nálunk megesett, lett es sár olyan, hogy a gumicsizma a karimájáig mocskolódott essze, amikor hátramentem a kert bütjibe ződet szedni a tyúkoknak. Met azok nem tojnak, ha nem kapnak mindennap egy veder ződet, csak néznek rejám nagy gülü szemeikkel, s a kakas még szembe es áll, hogy milyen dolog az, hogy ő egész nap penderkedik a tyúkokkal, s eredmény méges semmi. Na, hát szedtem ződet a tyúkoknak, s osztán enni adtam a disznóknak es, met azok es hanem csak röfögnek s túrják az orrikot, hogy rossz nézni. Tehenyt most már nem tartunk, mióta minden utcasarkon ott a zautomata, azóta azt feji meg a zassszony, aszongya, ez a jó világ, ember, nem kell félni, hogy a Piros meglegyint a farkával, s osztán még szottyant es egyet, s akkor lehet odaönteni a malacoknak, amit addig fejt, ezétt es adtam le a vágóhídra a Pirost, met lett egy ilyen rossz szokása vénségire, hogy amint a zasszony hezzaért a tőgyihez, neki reajött a legyezhetnék, s a még haggyán, de a lepényt es akkor kellett eleressze. Na, ezzel meg es pecsételte a sorsát, mars a vágóhídra, beste állattya, mondtam, s a zasszony csak helyeselt, met a kománé megtőtötte a fejit, hogy a vastehenyet mennyivel kényelmesebb megfejni, s epp úgy habzik annak es a teje, mint a Pirosnak. Hát így most nincs teheny a zistállóba, s ezétt este hamarabb megy az állatok ellátása, de én azétt csak úgy csinálok, mint amikor még Pirost es meg kellett etetni, met nem egésséges este túl hamar bémenni a házba. Met akkor jön a zasszony, s elkezdi a temondát, s én azt nem állhatom, de még azt es elbírnám valahogy, hanem mikor béfejezi a litániát, elkezd engem faggatni, hogy a korcsomába mit mondanak, s igaz-e, hogy Mári félrejár s mán várandós es, met ezt beszélik a zasszonyok, csak vissza ne mondjam, s ha igen es, há ne tőle tudjam. Na, én ilyenkor szoktam elvonulni a fürdőszobába, s oda a zasszony osztán bé nem jő semmi pénzétt, met szégyenlős erősen.

Kónya Albert Attila grafikája

Há így ment azon az estén es, hetfű vót, mondám a zelejin. Vetkeződtem nagy kómotosan, a csapot megeresztettem, hogy minél hamarább eléjöjjön a meleg víz, met jó dolog ez a falikazány, de mégsem az igazi. Amíg fás bojler vót, addig olyan nem vót, hogy én a csapot megengedjem, s azon ne jöjjön azonnal a meleg víz, pláne, ha jó kemény bikkfával tüzeltem bé, akkor mán egyenesen forró víz folyt. De hát erre es reabeszélt a zasszony, met ez a gázos kazány kényelmesebb, mint állandóan tüzelni, s nem mondom, van es valami igazság benne, de ezt csak így egymás között s halkan, met ha a zasszony megtudja, hogy igazat adtam nekije, há megin reabeszél valami újíttó nyavalyára, így es mán egy ideje rágja a fülemet, hogy a sógorasszonynak milyen jó, met a mosogatást valami gép végzi, s neki es kéne egy olyan masina, met akkor a körmeit ki tudná lakkozni. Mondtam neki, jól es néznél ki fuszulykapucolás közben veres körömmel, még a végin az ujjad begyit es lehántanád, met azt hinnéd, az es fuszulyka. Met hogy egy ideje mán veres szemű fuszulykát ültetünk, erre es a kománé beszélte rea a zasszonyt, aszondta, egésségesebb, mint a bivalyfuszulyka. Osztán nem álltam le vitatkozni a zasszonnyal, met okos enged.

Szóval béálltam a zuhany alá, szappanyoztam magam, s akkor egyszer csak olyan tangófény lett hirtelenibe. Eleinte azt hittem, a zasszonyra reajött a bolondoskodás, s azétt vette le a lámpát felire, de a nem tud bánni a villannyal, sógor azóta es azon röhög, hogy a zasszony elhitte, azétt kell három szál a villanyszereléshez, met az egyiken jő, a másikon megy, a harmadikon jőmegy a záram. De ha nem a zasszony a tettes, há csak a villanyosok lehetnek, gondoltam, met délután es elvették a záramot, egészen olyan vót, mint Csau idejibe, csak most szabad szidni őket. S azzal eresszed, s a dumnyezó s a csillagos ég, s ami csak eszembe jutott, én ott mindent hordtam rejik, met közbe megengedtem a csapot, s azon csak hideg víz jött, met az a fránya falikazány olyan, hogy ha nincs a záramnak ereje, há nem kapcsol bé a fűttése, s akkor csak dísz a falon, hogy a fene ott ette volna meg, ahol kitalálták ezt az egész modern világot. S a zasszony azóta es csuklik, met a nagy kárinkodásra csak bényitott, s há a villany erejit épp akkor adták vissza, s én mint a csepűrágó, mikor reasüt az a nagy erős lámpa, ott álltam talpig szappanyba, s a zasszonynak esmeg igazat kellett adjak, met a tudott, hogy a székelyt Isten jókedvibe teremtette, s bőséggel juttatott mindeniknek, ami kell, de a hideg víztől én úgy esszementem, hogy magam es szégyellettem. S osztán ezt es csak azétt mondtam el, hogy ilyen csúfságot a drágalátos villanyvállalat többet ne csináljon, met én csendes ember vagyok, de ha felbosszantanak, há nem állok jót magamét.

Na, Isten áldja magikat.