Elhunyt Dobozi Eszter

2019. október 12., szombat, Irodalom

A Babérkoszorú- és József Attila-díjas író, költő, tanár, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja hosszan tartó, súlyos betegség után 2019. október 9-én hunyt el.

A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1979-ben végzett magyar nyelv és irodalom–történelem szakon. 1999-ben szakvizsgával egyenértékű végzettséget szerzett a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán közoktatási vezető szakon. Középiskolai tanárként dolgozott, 1995-től a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény igazgatója volt, 2007 óta pedig az intézmény jogutódját vezette.

1978 óta rendszeresen publikált verseket, prózai írásokat, kritikákat, recenziókat, tanulmányokat különböző irodalmi folyóiratokban.

Versei a formaképzés tisztaságával és az ezzel belső harmóniát alkotó, fegyelmezett emberi tartás kisugárzásával biztos helyet szereztek a költőnek a kortárs magyar lírában. A gondolati líra felé vonzották a sokat változó magyar vidék közéletében, továbbá pedagógusi és intézményvezetői munkájában szerzett tapasztalatai, ám eredendően jellemző volt rá a morális igényesség és az elemző-szemlélődő magatartás. Ezek a hajlamok nemcsak verseiben érhetőek tetten, hanem esszéiben, szociográfiai írásaiban és végül regényeiben is. Nagy, illúziótlan életismeret és tiszta, elemző látásmód fonódott össze drámai helyzetekre épülő elbeszélő munkáiban.

 

Dobozi  Eszter: Mindenségedben…

Megvan-e még az az erdei út, odalenn az az ösvény?
Megvan a tóra szökő árnyék valahol? Vagy amint szél
támad fönt, s a Királyné szoknyáján fut alá
a partig. Várfokon éles fényben csattog a zászló.
Hallod a hattyú-sziszt, a vizek s a sirály suhogását?
Rég volt tájait tűnt évek vonulásainak hol
rejtegeted, mondd! A festő ragyogása hová jut?
Hol fészkelte magát be az égi s a földig özönlő?
Képek képei ott szunnyadnak a kéreg alatt, bent,
majd áttörnek az álommá szűrt képzetek árján.
Hogy’ tágul befelé, és hány földrésznyi világ él
itt, ahogy ismétlődik Fent s odatúl! Hova térül-
fordul, s mint hatol át – börtönfalon – isteni jelben?
Mindenségedben hova lesz, ami volt, ami emlék?

Hozzászólások
Szavazás
Tavalyhoz képest Ön szerint idén miként alakul a jövedelmi helyzete?








eredmények
szavazatok száma 883
szavazógép
2019-10-12: Irodalom - :

Erdélyi nagyasszony a múlt századból

Szilvássy Carola hagyatékából
A kortársaira kimagaslóan nagy hatást gyakorló Szilvássy Carolának a későbbi nemzedékek körében is újrakeletkező, búvópatakszerű népszerűségéről sokat hallottam már, de ennek a könyvnek kellett megjelennie, hogy meg is értsem ezt. Az 1876 és 1948 között élt hölgy Kolozsvár emblematikus személyisége volt, az első világháborúban ápolónőként tevékenykedett, elnöke volt a Kolozsvári Nőszövetségnek, tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, alelnöke az Erdélyi Színpártoló Társaságnak, számomra talán a legkedvesebb szervezet, az Erdélyi Helikon védasszonya, de műkedvelőként – a korabeli beszámolók szerint azonban egyáltalán nem műkedvelő színvonalon – ő játszotta először Ibsen Nóráját a kolozsvári színpadon, Janovics Jenő rendezésében.
2019-10-12: Irodalom - :

Herta Müller Fácán az ember, semmi több című könyvéről

A Fácán az ember, semmi több Herta Müller negyedik, magyarul megjelent könyve. A rövidke elbeszélés roppant súlyos, letaglózó olvasmány.