Lomb- és fenyőerdőben terem, általában júniustól novemberig. Fiatalon ehető, öregen szívós lehet a húsa. Aromás illatú. Jellegzetesen púpos a tölcséres kalap közepe.

Óriás tölcsérgomba

Latin neve: Clitocybe geotropa, népi nevei: tölcsérgomba, tőcsérgombå (Bernecebaráti, Ipoly mente, talán a gyűrűs tuskógombára – Armillaria mellea – is értik e neveket), tőcsérgomba (Borszék, Gyergyó).
5–30 cm-es kalapja fiatalon domború, közepén egy jellegzetes púppal, majd ellaposodik, tölcséressé válik, de a közepén a púp megmarad. A kalap színe fehéressárga, bőrszínű, felülete selymes, matt. Húsa édeskés, gyümölcsillatú. Szeptembertől decemberig találkozhatunk vele tisztásokon, bokrosokban vagy világos lomberdőben. Fűszeres ízű, inkább csak fiatalon ehető gomba.

Szultángomba, tinótorty

A szultángomba elnevezés csak alig egy évtizede ismert a háromszéki Kommandón, úgy lett az, hogy alulírott és egyik gombásztársa ismertette, ajánlotta többek közt ezt a nevet is neki. Jelenleg a magyar nyelvterületen Gyergyóban, Csíkban, Gyimesben és az Úz völgyében tartják számon. Az említett vidékek népe eszi, s tinótortynak nevezi e fajt, az anyaországban védettnek számító Catathelasma imperialét. Többen vallották kedvencüknek. Kitűnő az íze például savanyúságnak eltéve.

Zsigmond Győző