Éltes Barna kiállításával ideiglenesen kivonult az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) a Lábas Házból: jövőtől a Székely Nemzeti Múzeum – felújításának tervezett három évére – költözik be az épületbe. Az EMŰK viszont emlékezetes kiállítással búcsúzik a Lábas Háztól.
A Demeter Miklós pásztordallamai keretezte tegnap délutáni kiállításmegnyitón Dimény András képzőművész méltatta Éltes Barna művészetét. Mindenekelőtt emlékeztetett: Éltes Barna festészet szakon végezte a Plugor Sándor Művészeti Líceumot, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen váltott át szobrászatra. A kezdetekhez azonban hű maradt – erről tanúskodik most megnyílott tárlata is, ahol néhány tárgy kivételével képeket állított ki: olyan képeket, melyek „problémafelvetésre képesek, ami nem könnyű ma, amikor mindent szabad s mindent lehet a művészetben”, mondta Dimény András.
Képei megalkotásához Éltes Barna témaként a föld évezredek alatt felgyülemlett jelképtárát használta fel, a témafelvetéssel „mintha azt sugallná, hogy érdemes volna visszatérni egy természetesebb létformához, nemcsak a természetközelséghez, hanem egy olyan életvitelhez, amiben megtalálható a mértékletesség, a ciklikus rend és az ehhez szükséges türelem, ritmus” – fogalmazta meg Dimény András.
A megnyitóra nagy számban összegyűlt közönséggel megosztotta, Éltes Barnának a földet művelő ember fehér ingébe ragadt por és sár adta a képek ötletét, megalkotásukhoz sajátos technikát alkalmazott: lealapozatlan lenvászonba vízben oldott, színes földeket dörzsöl, melyekbe azonban nem vegyít rögzítő anyagot, így a festékként alkalmazott föld egy része száradás után lepereg – a kép tehát állandóan módosul, érvényesítve azt az elvet: nem a műnek kell öröknek lennie, hanem a tartalomnak.