Van egy szabály, melyet jó lenne betartani: „Főnévvel meg nem nevezett dologra ami vonatkozó névmással utalunk vissza, főnévvel megnevezett dologra pedig amellyel. Pl. Az idegenvezető ne beszéljen olyasmiről, amit nem látnak az utasok. Az idegenvezető arról az épületről beszél, amely előtt megállt a busz.”
A fenti és az alábbi bekezdést a Nyelvművelés.hu honlapjáról másoltam ide segítségnek, ajánlom többek szíves figyelmébe.

„Az ami a mi kérdésre válaszol, az amely pedig a mely, melyik kérdésre. Ezekből a kérdő névmásokból alakultak, úgy, hogy hozzájuk tapadt az a mutató névmás mint rámutató szó. Ma sem kötelező kitenni az a-t, sőt, vannak, akik választékosabbnak is tartják a mely alakot vonatkozó névmásként is az amelynél, különösen, ha a főmondatban ott van rámutató szóként az a, ill. az. A mely kérdő névmás nem is állhat egyedül, csak a főnevével.”

Ideje szólni az ami és amely megfelelő használatáról, mert a mindennapok utcai beszélgetéseiben, tévében, rádióban is megütheti fülünk téves, helytelen igénybevételük. Van egy tévéműsorunk a Dunán, játék, a Honfoglaló, melyet nagyon szeretnék, ha pár dologban más lenne. Általában hiányolom a közművelődést, a tudománynépszerűsítést a közszolgálati médiából, a játékos, szórakoztató versenyeket ezért is szeretném látni a hazai magyar adóknál ugyancsak. Úgy néz ki, hogy hiába. Valamikor volt Sepsiszentgyörgynek helyi tévéadója, s abban Felkiáltójel címmel népszerű ilyenszerű, ígéretes, persze nem tökéletes nyelvhelyességi-közművelődési vetélkedő.

De miért emlegetem a Honfoglalót? Mert nemrég megkaptam táblás társasjáték formájában, s ezen olvasható a következő szöveg: „3 év alatti gyermekeknek nem ajánlott a lenyelhető apró alkatrészek miatt, amik fulladást okozhatnak!” Helyesen az amik helyett amelyek kellett volna hogy szerepeljen a doboz feliratán. Nem ajánlott a dicséretes játék csomagolásán sem a helytelen, gondatlan fogalmazásra valló szöveg!

Szeretném hinni, hogy ezek után többen leszünk olyanok, kik betartjuk, s nem „betartsuk” (!) a szóban forgó szabályt (a suksükölés ugyanis többnyire szintén kerülendő!). Ehhez tartsuk magunkat, s persze: akinek nem inge, ne vegye magára! Azt a tiszta inget se vegyük fel, amely (s nem ami!) nem illő az eseményhez, amelynek épp résztvevői vagyunk, s ne olyan tollakkal ékeskedjünk, amelyek (s nem: amik!) nagyon idegenek számunkra.

Zsigmond Győző