Most emlékezünk az 1956-os forradalomra, de pár szó erejéig még érdemes visszatérni az aradi vértanúk kivégzésének emléknapjára is, mert ugyanazt a jelenséget figyelhetjük meg.
Október 6-án a Kárpát-medence nagyon sok településén minden évben megemlékezést, gyásznapot tartanak a magyarok. Így volt ez most is. Sepsiszentgyörgyön a volt Megyeháza (most Bod Péter Megyei Könyvtár) udvarán a Balázs Antal által (2011-ben) faragott és felállított kopjafasor előtt, majd az Erzsébet parkban levő 1848/49-es emlékműnél már hagyománnyá vált a tisztelgő rendezvény. Az idei, 170. évfordulóra szép számú sepsiszentgyörgyi és környékbeli honfitársunk jött el. Hogy ez a létszám nem közelíti meg az elvártakat, az biztos, de úgy látszik, sajnos, sok az olyan ember, aki nem ismeri vagy nem is akarja már ismerni a magyar nemzet történelmét, sorsát, azt, ahonnan ők is vétettek! Valaki meg is jegyezte, hogy ha sört osztanának, akkor sokan lennének, akár a csíkszentsimoni sörfesztiválon... Ez az egyik csorba. A lényeg mégis az, hogy még vagyunk, elég sokan, akik nem így látjuk a dolgokat.
Ezek után nem csodálom a román állam viszonyulását e naphoz, hiszen 2019. október 6-án a közszolgálati tévé esti híradójában egy árva mondatot, egyetlenegy képet a magyar rendezvényekről be nem játszottak (pedig az illetékesek mindenütt ott voltak). A különböző helységekben lezajlott megemlékezésekről sok erdélyi magyar is főként a magyar tévéadásokból értesült. A román állami televízió akkor este hírt adott többek közölt a Fogarasi-havasokban lehullott hóról, külföldi kútszentelésről, elefántpusztulásról, amerikai zenéről, az Aranyszarvas Fesztiválról, az államelnökjelöltek hadakozásáról stb. – de arról, hogy a magyarok Erdély-szerte megemlékeztek a 13 aradi vértanúról, egy szót sem ejtettek. Ez fájdalmas és egyben elgondolkoztató is, ami azt jelzi, hogy közösségünk semmibevétele napról napra fokozódik.
Az úzvölgyi gyalázkodás, a székelyföldi hibridháborús katonai gyakorlatozás, a magyar feliratok és a székely szimbólumok tiltása, a helységtáblák magyar nyelvű feliratainak lemocskolása, a magyar tanácselnökök levadászása, a magyar iskolák és egyetemek beolvasztása már a tűrhetetlenségi határt súrolja. Na de, ha ők ,,olyanok”, akkor mi miért vagyunk „ilyenek”?
Az aradi 13 vértanú emléke – de az 1956-os forradalom is – minket helytállásra, kitartásra és az igazság győzelmére kell hogy késztessen. Nagy költőnk, Petőfi Sándor nemcsak magyar szabadságot, hanem világszabadságot hirdetett 1848-ban. Még azokra is gondolhatott, akik talán nem is akarnak igazi szabadságban élni! Pedig így illene!
N. Kányádi Mihály
Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
