A polgármester megemlítette: az általa vezetett önkormányzat nem nézhette tétlenül mindazt, ami a temetőben az utóbbi ötven évben történt. Helyénvalónak tartja, hogy szimbolikus kereszteket állítottak a temetőben azoknak, akik „védték ezt a területet”. A polgármester „Úzvölgye fiai” kitüntetést adott át a június 6-i első erőszakos temetőfoglalóknak, többek között Ilie Popescunak, annak a 14 éves fiúnak, aki felmászott a második világháborúban elesett magyar katonáknak emléket állító kőtömb tetejére, román zászlót lengetett és üvöltötte: győzelem!

Az Agerpres hírügynökség 600-ra becsülte a résztvevők számát, akik közül többen népviseletben, román zászlókat lobogtatva vagy fáklyával a kezükben vonultak be a temetőbe. A megemlékezés himnuszénekléssel kezdődött, majd ortodox gyászszertartással folytatódott. Ezt követően felolvasták annak a 149 román katonának a nevét, akik – a szervezők szerint – az úzvölgyi katonatemetőben, valójában Kománfalván nyugszanak. Minden név elhangzása után a tömeg jelennel felelt. A szertartás végén elénekelték a Román zászlóaljak, keljetek át a Kárpátokon kezdetű katonadalt.

A román védelmi minisztériumnak alárendelt Hősök Emléke Országos Hivatal (ONCE) június 12-én közzétett összegzésében tisztázta, hogy nem Úzvögyében temették el azokat a román katonákat, akiknek a sírját korábban ott feltételezték, és a Hargita és Bákó megye határán, vitatott területen fekvő temetőben a tárca szerint 11 román katona nyugszik. A magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka július végén a Tusványoson szervezett pódiumbeszélgetésen olyan dokumentumokat mutatott be, amelyek tanúsítják, hogy a románnak tekintett katonák sem valamennyien románok. Közülük öten a magyar hadseregben szolgáltak, egy korábbi kutatás pedig további egy katonáról megállapította, hogy az orosz hadseregben szolgált.