Több mint öt és fél ezer orvosi egyetemet végzett fiatal várja, hogy jelentkezhessen a szakosodási tanulmányok kezdetét jelentő rezidensvizsgára, mely nélkül mifelénk nem lehet előrelépni a gyógyításban. Az eddig csupán 2004-ben elhalasztott vizsgát azért nem tarthatják meg a már korábban kitűzött november 17-én, mert a politikai csatározásokat követően a küzdőtéren elvérzett a tanügyminiszter – vagyis: nem maradt tisztségben –, így nem volt, aki az egészségügyi miniszterrel közösen aláírja a vizsgát kihirdető rendeletet. Bürokratikus ok, magyarázkodásként végképp nevetséges, de íme, ennyin múlik, hogy az orvosdiplomások teljes bizonytalanságba kerültek. Közülük sokan azt is fontolgathatták, hagynak csapot-papot, s érzékeny búcsút intenek a romániai egészségügyi rendszernek. Végül a honatyák oldották meg ezt az abszurd és nyakatekert helyzetet, előbb a szenátusban fogadták el a rezidensvizsga megszervezésére vonatkozó jogszabálytervezetet, majd arra kedden a képviselők is teljes egyetértésben – 225 szavazattal! – rábólintottak.

A nagy politikai meccs során a végletekig feszítették tehát a húrt, Iohannis egyszerűen nem volt hajlandó új tanügyminisztert kijelölni, arra hivatkozva, hogy a Dăncilă-kabinet megbukott, s az oktatási tárcának csak azután lehet új vezetője, miután a parlament határozott az új kormányról. A leendő orvosok joggal érezhették magukat megalázva, hiszen hat évig tartó egyetemi tanulmányaik után hiába kezdték el a felkészülést az embert próbáló vizsgára, önhibájukon kívül teljes bizonytalanságba kerültek, s ha nem érkezik meg az e helyzetre összetákolt mentőöv, csak találgathatták volna, mikor vizsgázhatnak, mennyit kell még várniuk. Jóformán még el sem kezdhették pályájukat, máris megérezhették a szövevényes bürokrácia hálójának a szorítását, saját bőrükön tapasztalhatták azt, hogy a romániai rendszerek – mind az egészségügyben, mind más állami ágazatokban – nem működnek.

Nehéz elfogadható magyarázatot adni arra a kérdésre, hogy egy messzemenően szakmai kérdést, mint amilyen a rezidensvizs­ga megszervezése is, miért befolyásolhatja a politikai erőviszonyok változása? Ráadásul egy olyan ágazatól van szó, ahol az életmentés a fő cél, ahol ezrek, tízezrek várnak orvosi vizsgálatra és beavatkozásra. És eközben ráérős politikusok játszadoznak a rezidensekkel. Mi több, az egészségügyben továbbra sem lehet azt állítani, hogy nincs orvoshiány, illetve hogy nem lenne szükség vérátömlesztésre, azaz fiatal, ambíciós és a gyógyítás mellett elkötelezett orvosokra. Ilyen körülmények mellett hogyan lehet akár napokig, hetekig akadályozni a leendő rezidenseket munkájuk, hivatásuk végzésében?

És mindez csupán a jéghegy csúcsa. Valójában egyszerűsítés, észszerűsítés helyett a bürokrácia, a politikai érdekek szerinti játszmák honosodtak meg közpénzből finanszírozott szakmákban, állami intézményekben, nem csupán az egészségügyi rendszerben. Ez elfogadhatatlan és tarthatatlan, a sürgős változtatás elkerülhetetlen! Ellenkező esetben kártyavárként dől össze ez a különös tákolmány, eme önös célok szerint és korlátolt elmék által fércelt államszerkezet.